Opauszki István

VASÚTI IRATOK A TÖRTÉNETÍRÁS SZOLGÁLATÁBAN¹

A vasúttörténet kutatójának munkájához a könyvészeti anyagtól, a periodikákon át a személyes visszaemlékezésekig sokféle forrás áll a rendelkezésére. A következő tanulmányban arra vállalkozunk, hogy rövid áttekintést adjunk a vasúttörténet forrásainak helyzetéről a közlevéltárakban és a MÁV irattáraiban. Adatgyűjtésünk során a döntő részben vasutakra, azok intézményeire és a vasutasok szervezeteire vonatkozó fondokat vettük számba. Természetesen a közlevéltárakban, a megyei és a helyi múzeumokban ezeken kívül is rengeteg információ található, amelyek ugyancsak a vasútügyre vonatkoznak (pl. egyes minisztériumok irataiban, minisztertanácsi és vármegyei jegyzőkönyvekben, alispáni és banki iratokban, sőt családi fondokban is), de felkutatásuk és számbavételük meghaladja jelenlegi lehetőségeinket. Erre és a trianoni béke után az utódállamokban maradt vasúti iratok feltárására a jövőben kell sort kerítenünk.

1. A minisztériumok és a középfokú hatóságok iratai

A vasútügyben illetékes első felelős magyar minisztériumnak, a Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztériumnak 1848–49-ből csak igen csekély mennyiségű vasúti vonatkozású irata maradt fenn. Erre a korszakra vonatkozóan ennél több iratot találhatunk a Pénzügyminisztérium azon anyagaiban, amelyek a Magyar Középponti Vasúttársaság (1844–1850) államosításával, a fiumei vonal kijelölésével, és a vasúti fejlesztési tervekkel foglalkoznak.

Az 1849–1867 közti időszakban Magyarországon felelős kormány nem működött, a vasút ügyeit intéző minisztériumok székhelye Bécsben volt. Ennek megfelelően az Osztrák Állami Levéltár közlekedésügyi részlegében (Österreichisches Staastsarchiv–Verkehrsarchiv) a vasútügy magyar vonatkozású dokumentumait is megtalálhatjuk a Ministerium für Handel, Gewerbe und öffentliche Bauten (1849–1859), a Finanzministerium (1860–1861) és a Ministerium für Handel, und Volkswirtschaft (1861–1867) fondjaiban.² Az 1867–1889 között működő második magyar Közmunka- és Közlekedésügyi Minisztérium iratainak nem selejtezett része viszont már a kutatók rendelkezésre áll a Magyar Országos Levéltárban. A minisztérium irataiban főként a vasutak engedélyezésére, az építés és az üzemvitel felügyeletére, illetve a vasútügy normatív szabályozására találunk dokumentumokat. A jogutód Kereskedelmi Minisztériumnak (1889–1935) csak az 1889–1899 közötti ügyiratai maradtak fenn. Ennek az oka az, hogy a Kereskedelmi- és Közlekedési Minisztérium (1935–1945) I. kerület, Lánchíd u. 1–3. alatti épületét 1945 elején bombatalálat érte, és az épület az ott őrzött iratanyaggal együtt leégett. A támadás következtében a tűz martaléka lett a jogelőd Kereskedelmi Minisztérium 1900–1935 közötti, és a Kereskedelmi- és Közlekedési Minisztérium 1935–1945 közötti iratanyaga. Az 1899 végéig keletkezett ügyiratokat ma már pontosan meg nem állapítható időpontban, feltehetően a Kereskedelmi Minisztérium megszűnése (1935) után vette át a Magyar Országos Levéltár. Kisebb mennyiségű irat megmaradt az 1900–1935 közötti időszakból is (K 246). Ezek javarészt más minisztériumok iratanyagának rendezése során kerültek elő, és ezután helyezték el őket eredeti helyükön.³ Elmondható tehát, hogy a vasutak és benne a MÁV történetének 1900–1945 közötti korszakát elsősorban a MÁV-nál megmaradt, illetve a MÁV-tól a közlevéltárakhoz került iratokból lehet rekonstruálni.

Az 1945 utáni időszak esetében már sokkal jobbak a kutatás esélyei. A Közlekedésügyi 1945–1949 és 1952–1953 közötti, illetve a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium (KPM) 1949 utáni iratai 1976-ig már a Magyar Országos Levéltárba kerültek (XIX–H–1). A KPM fondjában találhatók a KPM Vasúti Főosztály–MÁV Vezérigazgatóság iratai is, mivel a MÁV 1949–1983 között a Minisztérium egyik főosztályaként működött. A MÁV Vezérigazgatósága 1970-ig adta át maradandó (történeti) értékű ügyiratait a Magyar Országos Levéltárnak.⁴ Az iratanyag kutatása nem túl egyszerű, mert jelenleg a Magyar Országos Levéltár II. (Polgári Kori Kormányszervek) Osztálya őrzi az 1945 előtti minisztériumi iratokat (1014 Bp., Bécsi kapu tér 2–4.), a IV. (Gazdasági Szervek) Osztálya az 1949 előtti magán- és államvasúti iratokat, a VI. (1945 utáni Gazdasági Kormányszervek) Osztálya pedig az 1945 utáni minisztériumi és az 1949 utáni vezérigazgatósági (vasúti főosztályi) iratokat (1037 Bp., Bécsi út 314–324.).

A minisztériumok mellett középfokú hatóságokat is szerveztek a vasutak felügyeletére. Ilyen volt a Magyar Királyi Vasútépítészeti Igazgatóság (1868–1872), a Magyar Királyi Vasúti Építészeti Felügyelőség (1872–1880?) és a Magyar Királyi Vasúti és Hajózási Főfelügyelőség. (1868–1932). Irataik azonban — néhány doboz töredéktől eltekintve⁵ — nem maradtak fenn. 1984-től újra középfokú hatóság alakult Közlekedési Főfelügyelet néven, mely ellátta a vasutak felügyeletét is. Iratanyagának egy része már a Magyar Országos Levéltárba került (XXIX–H–8), de az átadott 53,87 ifm iratból csak 1,44 ifm, 1983–1990 között keletkezett dokumentum vonatkozik kizárólag a vasutakra (engedélyezési ügyek, ágazati szabványok stb.).

A döntő részben vasútra vonatkozó minisztériumi és hatósági fondok terjedelme a Magyar Országos Levéltárban összességében 1053 ifm-t tesz ki. Ebből 646 ifm a KPM Vasúti Főosztály–MÁV Vezérigazgatóság iratanyaga, amely csak formálisan tekinthető minisztériumi iratnak, mivel nagyobb részben egy vállalat működésének dokumentumait találjuk benne.

2. A Magyar (Királyi) Államvasutak és a magán vasúttársaságok iratai

A Magyarországon 1846-tól átadott gőzüzemű vasútvonalakat 1868-ig, a Magyar Királyi Államvasutak megalakulásáig magántársaságok építették. Ez alól csak az 1850–1855 közötti korszak jelentett kivételt, amikor a birodalmi kormány kezében lévő Délkeleti Államvasút Üzemigazgatósága (Betriebsdirektion der südöstlichen Staatseisenbahn) épített és üzemeltetett Magyarországon vasútvonalakat. A Pesten működő üzemigazgatóság 1850–1859 közötti iratainak fennmaradt része az Osztrák Állami Levéltárban található.⁶ Sajnos a vasútépítés kezdeteitől a kiegyezésig alakult és Magyarországon vasutat építő tíz magán vasúttársaság iratanyagából alig maradt fent valami a hazai levéltárakban⁷. Kivételt csak a Déli Vasútnak a Fejér Megyei Levéltárban őrzött csekély mennyiségű irata jelent.⁸ Az Osztrák Állami Levéltár közlekedésügyi részlegében (Österreichisches Staastsarchiv–Verkehrsarchiv) viszont megtalálhatók ennek a Monarchia több országában is vasútvonalakkal rendelkező, bécsi székhelyű társaságnak az iratai. Emellett töredékes iratok maradtak fenn az első magyarországi gőzvontatású vasutat építő Magyar Középponti Vasúttársaságtól (1840–1850), a Cs. Kir. Szab. Osztrák Államvasúttársaságtól (1855–1909/19) és az Első Magyar Gácsországi Vasúttársaságtól (1870–1905).⁹ A Magyar Középponti Vasúttársaság iratairól mikrofilm készült, amely a Magyar Országos Levéltárban is kutatható (jelzete: W 441–442).

Az 1867 után alakult vasúttársaságok (HÉV-ek és fővonali társaságok) iratait a Magyar Országos Levéltár őrzi nagyobb, csaknem 200 ifm terjedelemben. Az 1980-as évek közepén a MÁV Vezérigazgatóságtól átvett 160 vasúttársaság iratanyagából 40 társaság iratanyaga 0,2 ifm-nél nagyobb, 120 ennél kisebb terjedelmű. Jelentős, 10 ifm-nél több irata csak három társaságnak, az Alföldi Első Gazdasági Vasútnak, a Szeged–Csanádi Vasútnak és a Mohács–Pécsi vasútnak van. Az egyetlen önálló részvénytársaságként ma is működő vasút, a Győr–Sopron–Ebenfurti Vasút iratainak kisebb része (4,35 ifm) ugyancsak a Magyar Országos Levéltárban¹⁰, nagyobb része a cég budapesti vezérigazgatóságának irattárában található. Néhány megyei levéltár is őriz magán és helyiérdekű vasúti iratanyagot, de ezek száma és terjedelme nem jelentős.¹¹

Noha a MÁV-nál megmaradt iratanyag jelentős mennyiségű, ám korántsem mondható el, hogy a legfontosabb iratok hiánytalanul rendelkezésre állnak. Az irattárakat először a második világháború során érték súlyos károsodások. A Vezérigazgatóság iratanyagát például óvóhelyek építése miatt az 1930-as évek végén a Keleti és a Józsefvárosi pályaudvar helyiségeiben helyezték el. A raktárakat a háború végén feltörték, az iratanyagot feldúlták, és egy részét széthordták.¹² Ekkor csaknem teljesen megsemmisült a legnagyobb magánvasút, az 1932-ben állami kezelésbe vett Duna–Száva–Adria Vasúttársaság (korábban Déli Vasút) magyarországi iratanyaga is.

Az 1940-es évek második felében a “múltat végképp eltörölni” szelleme hatotta át az iratselejtezéseket. A selejtezési szabályokat figyelmen kívül hagyó papírgyűjtési akciók tovább tizedelték az iratokat. Az ilyen “vadselejtezéseket” egy 1951. évi MT rendelet (185/1951/X. 23.) állította le és a Levéltárak Országos Központjára bízta a selejtezések történeti–tudományos szempontú jóváhagyását. Ennek ellenére még 1953-ban is tudunk olyan papírgyűjtésről a MÁV-nál, amely során nem selejtezhető iratok kerültek a túlbuzgó aktivisták zsákjaiba.¹³

Sajnálatos, hogy a fenti rendelet adott utasítást az iratanyag proveniencia alapú egységének megbontására. A MÁV irattárakból országos szinten ki kellett emelni a munkásmozgalmi tárgyú ügyiratokat és azokat át kellett adni a Magyar Munkásmozgalmi Intézetnek. Ezek az iratok azóta sem kerültek vissza eredeti helyükre, előbb az MSZMP KB Pártörténeti Intézetének Archívumába, majd a rendszerváltás után a Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár, illetve a Magyar Országos Levéltár gyűjteményeibe jutottak.

A MÁV iratanyagai a mostoha őrzési körülmények miatt is jelentősen károsodtak. Az irattárakat leggyakrabban pincehelyiségekben helyezték el, amelyekben az iratok ki voltak — egyes helyeken ma is ki vannak — téve a magas páratartalomnak, a vízbetöréseknek és a kártevőknek. Így például vízbetörés miatt a Budapesti Területi Igazgatóság irattárának 1938 előtti ügyiratai teljesen megsemmisültek. Más igazgatósági irattárakban (pl. Miskolc, Szombathely, Szeged) kisebb mértékű iratpusztulások voltak.

A fenti okok miatt a MÁV Igazgatóság (1949-től Vezérigazgatóság) legfőbb testületei üléseinek (igazgatótanácsi, majd igazgatósági ülések, [üzlet] igazgatói értekezletek stb.) jegyzőkönyvei is csak részben maradtak fenn. Az 1871–1884 között működő igazgatótanács üléseiből pl. hat év, míg az 1884–1949 között tevékenykedő igazgatóság üléseiből 19 év teljesen hiányzik.¹⁴ Ugyancsak jelentős hiányok mutatkoznak az ügyiratokban. A MÁV megalakulásától, 1868-tól 1879-ig ügyirat egyáltalán nem maradt fenn és a következő tíz évből is alig, évente csupán 0,1-0,2 ifm Ugyanez mondható el az 1910-es évekről is.

További jellemzője a MÁV Vezérigazgatósági iratoknak, hogy az 1945 után politikai célzattal létrehozott osztályok, részlegek iratai a Magyar Országos Levéltárban vagy teljesen hiányoznak a MÁV iratai közül, vagy csak töredékesen maradtak fenn. Teljesen hiányoznak a Vasút Politikai Osztály (1948–56) iratai, mivel ez egy MÁV-hoz kihelyezett pártszerv volt, és csak formálisan tartozott a Vasúti Főosztályhoz. Iratai az MSZMP KB Pártörténeti Intézetének Archívumából a rendszerváltás után kerültek a Magyar Országos Levéltárba, ahol a Magyar Dolgozók Pártja anyagai közt találhatók meg (M–KS 276, M–KS 278). A közlevéltárakban a politikai célzatú szervezeti egységek (MÁV pártszervezetek, igazoló bizottságok stb.) iratanyaga összesen mintegy 45 ifm-t tesz ki.

A MÁV legnagyobb területi szervezeteinek, az üzletvezetőségeknek (később igazgatóságok) iratanyagából — a levéltáraknak átadott iratokat is beleértve — jellemzően az 1890-es évektől maradtak fenn az első iratok. Miskolcon 1892-től, Debrecenben 1890-től, Szegeden 1888-tól, Szombathelyen 1908-tól, Pécsen az alakulástól, 1913-tól vannak ügyiratok. Sajnos pont a legkorábban alapított Zágrábi (1870), Kolozsvári (1876) és Aradi (1884) Üzletvezetőség iratai maradtak a trianoni békeszerződés után az utódállamokban, további sorsukról nem tudunk. A később alapított Temesvári (1911) és Szabadkai (1882–1888, újraalapítva 1912) Üzletvezetőség iratainak hollétéről sincs tudomásunk. Kivételt jelentenek a fentiek alól a Zágrábi Üzletvezetőség egyes, 1900–1921 között iktatott, összesen mintegy 4,68 ifm-t kitevő iratai, amelyek egyrészt a Vezérigazgatóság irattárából az 1980-as évek közepén a Magyar Országos Levéltárba, másrészt a Pécsi Területi Igazgatóság irattárából 2002-ben a MÁV Ügykezelési és Dokumentációs Hivatalának Levéltári Osztályához kerültek.¹⁵ A Magyar Országos Levéltár őrzésében van továbbá néhány ügyirat a Temesvári, Aradi és Szabadkai Üzletvezetőség iratai közül, de ezek terjedelme rendkívül csekély. Utóbbi üzletvezetőség irataiból a Csongrád Megyei Levéltár is őriz 0,39 ifm-t.

Sajátos részét képezik a vasúti iratanyagnak a tervtárak. A MÁV igazgatóságokon és a szakszolgálatoknál is találhatunk ilyen gyűjteményeket. Ezek legtöbbször a napi munkát segítik, de vannak köztük már “nem élő”, főleg a történeti kutatást szolgáló tervtárak is. Legnagyobb közülük a MÁV Pályagazdálkodási Központ kezelésében lévő Központi Felépítményi Tervtár, amely mintegy 400 ifm-nyi, levéltári védelem alatt álló, az 1870-es évektől keletkezett felépítményi és kisajátítási tervet, illetve műszaki rajzot őriz. Az ettől elkülönítve tárolt, de ugyancsak a Budapest, IV. kerület, Madridi út 9. szám alatti épületben lévő Magasépítményi Tervtárnak is van “archív” része, bár itt csak mintegy 20 ifm az iratanyag mennyisége. Az itteni tervdokumentációk 1945 előttiek, nagy részük az 1900 körüli évekből származik.

A MÁV Tervező Intézet és jogelődje, a Vasúttervező Üzemi Vállalat által készített tervdokumentációkat külön tervtár őrzi. Ez a tervtár a MÁV Tervező Intézet kft-vé alakulásától, 1992-től ugyan már nem fogad be újabb tervdokumentációkat¹⁶, de anyagát még a mai napig is használják a MÁV szervezeti egységek és a MÁV Rt. tulajdonában lévő cégek. Tervanyagában a Tervező Intézet által tervezett MÁV, valamint más vállalati, intézményi beruházások találhatók az 1950–1992 közötti időszakból. Bár az 1950–1978 közötti tervek többségét selejtezték, nagy részükről előtte mikrofilm készült. Összesen mintegy 400.000 pausz van jelenleg az ún. MÁVTI-tervtár őrizetében. A gyűjtemény két épületben található; a Budapest, Múzeum u. 11. szám (1., 2., 4. iroda tervei) és az Andrássy út 66. szám alatt (3. iroda biztosítóberendezési és távközlési tervei), de 2003 második felében várhatóan mindkettő a MÁV ÜDH Levéltári Osztály új épületébe költözik. Az 1950–1978 közötti tervekről készült mikrofilmeket a MÁV Dokumentációs Központ és Könyvtár fotógyűjteménye őrzi (Budapest, Múzeum u. 11.).

A vasutasok nagy múltú egyesületei, a MÁV iskolái, szociális és egészségügyi intézményei is tartottak, illetve tartanak fenn irattárakat. Példaként említhetjük a Vasúti Tisztképzőt (1887–), a tízezres taglétszámú Rudolf Trónörökös Egyesületet (1875–), a MÁV Hivatalnokai és Szolgái Nyugdíjintézetét (1870–1952), a MÁV Betegségi Biztosító Intézetet (1911–1950),¹⁷ illetve annak Magánkórházát és Központi rendelőjét (1927–). A legnagyobb szervezetek iratanyaga sajnos nem került a közlevéltárakba, ott csak néhány kisebb egyesület és iskola iratanyagának töredéke található meg. Összesen 8 fondban 6 ifm iratot őriznek a közlevéltárak. A jogutód nélkül megszűnt szervezeteknél már nincs is esély, hogy iratanyagaik a jövőben előkerüljenek, míg az állampárti időszakban ugyan más néven, és/vagy más szervezeti keretek között, de folyamatosan működő szervezetek irattárai még tárolhatnak a történeti kutatás számára értékes irategyütteseket.

3. MÁV iratátadások közlevéltáraknak és a Közlekedési Múzeumnak

A MÁV-ot mint állami vállalatot és annak szervezeti egységeit jogszabály kötelezte és kötelezi ma is, hogy ügyviteli értéküket elvesztett, nem selejtezhető iratait átadja az illetékes közlevéltáraknak.¹⁸ Az átadást a levéltárak jelenleg leghamarabb az irattározást követő 15 év elteltével kérik. A MÁV irattári tervei is rögzítik a közlevéltáraknak történő átadás legkorábbi időpontját. A közlevéltárak azonban raktári hely hiányában nagyon kevés iratanyagot vettek át a területükön működő MÁV szervektől. Számukra a közigazgatásban keletkezett iratok begyűjtése volt elsődleges, a gazdasági iratokat csak kisebb mennyiségben gyűjtöttek. A MÁV-tól átvett iratanyag a MÁV kezelésébe került HÉV-ek iratait is beleértve 2002 végéig összesen 2446 ifm-t tesz ki. Ennek 90%-a, mintegy 2221 ifm a Magyar Országos Levéltár állományában található, a többi a megyei, illetve fővárosi levéltárak között oszlik meg. Az aránytalanságok az iratanyag belső struktúrájában is jelentősek. Az összes iratanyag 80%-át a MÁV Vezérigazgatóság adja (1975 ifm),¹⁹ 154 ifm-t az üzletvezetőségek, igazgatóságok, 59 ifm-t a kisebb szervezeti egységek, a fennmaradó részt a HÉV-ek fondjai teszik ki. Több megyében csak igen töredékes, néhány centiméternyi iratanyag került átadásra. A hat MÁV Területi Igazgatóság közül csak háromnál (Szeged, Pécs, Debrecen) volt jelentősebbnek mondható iratátadás, de ez is csak az 1945 előtti évek irataiból. Az átadás–átvételek jellemzően az 1980–1990-es években voltak. A Pécsi Üzletvezetőség már 1952-ben adott át iratokat, azóta viszont a Baranya Megyei Levéltár nem vett át MÁV iratanyagot. Ezzel szemben a Magyar Országos Levéltár az illetékességébe tartozó MÁV Vezérigazgatóság irattárának 1945-ig terjedő anyagait 1984–1988 között, az Új Magyar Központi Levéltár az 1945–1949 közötti dokumentumokat 1988-ban átvette. Az egyesített intézményben 1990-es években is folytatódtak az átadás–átvételek, így jelenleg 1970-ig találhatók meg a Magyar Országos Levéltárban a Vezérigazgatóság ügyiratai.

Sajátosan alakult a Közlekedési Múzeum és a MÁV kapcsolata. Bár a MÁV irattári szabályzatai nem szólnak a Közlekedési Múzeumnak történő iratok átadásának lehetőségéről, egyes szervezeti egységek mégis adtak át iratokat, elsősorban tervdokumentációkat a Múzeumnak. Adatok vannak arra vonatkozóan, hogy 1966-ban a 7/A. III. alosztály 122 csomagot, 1970-ben a 7/B. III. alosztály 20 mappában kocsi rajzokat, 1971-ben a 10/B osztály 17 csomagban MÁV műhelyek rajzait, 1972-ben a 7/A. III. alosztály mozdonyok és szerkocsik rajzait, 1982-ben a Győrben gyártott járművek 1975 rajzát, 1983-ban kocsi és sínautó rajzokat és végül 1996-ban a Gépészeti Központ 34 ifm dokumentációt adott át.²⁰ 1982-ben a MÁV-tól került a Közlekedési Múzeumhoz a Vasutak és Csatornák Központi Telekkönyve iratanyagának egy része is. Ennek az iratanyagnak a másik részét a MÁV Rt. Ügykezelési és Dokumentációs Hivatalának (ÜDH) Levéltári Osztálya 2001-ben egy MÁV szervezeti egység telephelyén lévő légoltalmi pincéből vette át.

Itt jegyezzük meg, hogy a Közlekedési Múzeum Irattárának kéziratgyűjteménye, az életrajzok, visszaemlékezések gyűjteménye és az ún. témagyűjtemény is tartalmaz számos értékes dokumentumot a vasutak történetére vonatkozóan.

4. Kutatás a levéltárakban és a MÁV irattárakban

A levéltári iratanyag minél könnyebb áttekintését különféle segédletek biztosítják. A vasúti iratok vonatkozásában repertórium csak a MÁV Vezérigazgatóság Magyar Országos Levéltárban őrzött iratanyagának egy részéhez készült 1964-ben. Tökölyi István (1920–2002), a vezérigazgatósági irattár volt vezetője nagy szakértelemmel elvégezte munkatársaival a Keleti és a Józsefvárosi pályaudvaron megmaradt iratok rendezését és a Magyar Országos Levéltár szakmai irányításával elkészítette az 1869–1920 közötti iratok repertóriumát. Néhány év múlva elkészült az 1920–1949 közötti időszak repertóriumának kézirata is, de ez nyomtatásban már nem jelent meg. A többi levéltárban található iratanyag többsége középszinten rendezett, raktári jegyzékek állnak rendelkezésre a kutatáshoz. Vannak azonban olyan irategyüttesek is, amelyek bár több mint egy évtizede — néhol 20-30 éve — levéltárba, illetve a Közlekedési Múzeumba kerültek, még mindig rendezetlen állapotban vannak.

A MÁV szervezeti egységeinek irattárai és tervtárai a vasúttörténet-írás jelentős forrásául szolgálhatnak. Az irattárakban a levéltárakba került iratanyag többszöröse található. A legnagyobb mennyiségű iratanyag természetesen a területi igazgatóságok irattáraiban van, de a különböző szolgálati főnökségek is rendelkeznek több-kevesebb iratanyaggal.

Az igazgatóságok irattáraira ma az jellemző, hogy az utolsó 10-15 év iratanyagát nem ideális, de elfogadható körülmények között és rendezettségben tartják. Az ennél régebbi iratokat legtöbbször pincékben, irattározásra alkalmatlan körülmények között tárolják. A mutatókönyvek sokszor hiányoznak, az iratok néhol összekeveredtek. A kisebb szervezeti egységek (csomóponti főnökségek, állomások stb.) irattáraiban ügyiratok csak ritkán fordulnak elő. Itt zömmel munkaügyi, számviteli és műszaki iratokat őriznek. Előfordul azonban, hogy kisebb mennyiségben maradandó értékű irat is található ezekben az irattárakban.

A kutatás tudományos kutatók számára a területileg illetékes jogi osztályokon, igazgatói kabineteknél és az ÜDH Levéltári Osztályánál beszerzett kutatási engedélyek birtokában lehetséges. Ha megmaradtak, akkor elsősorban a név- és tárgymutatókönyvek, ennek hiányában az iktatókönyvek segítenek a kutatásban. Az irattárak nincsenek felkészülve kutatók fogadására, így a kutatás körülményei nem nevezhetők ideálisnak. Ezen a helyzeten azonban jelentősen javít majd a MÁV Levéltár létrehozása, ahol a nem selejtezhető, történeti értékkel bíró, 15 évnél régebbi iratok központi őrzésére lesz lehetőség. Az iratok begyűjtése és a leendő levéltári épület építése a Nyugati pályaudvar területén már megkezdődött. Az iratok őrzésének és feldolgozásának szakszerűségéről a MÁV Rt. ÜDH Levéltári Osztálya gondoskodik.

[1] Jelen tanulmány a Vasúti iratok a magyar közlevéltárakban és a közlekedési múzeumban c. 2002-ben megjelent kutatói segédlet bevezetőjének bővített, átdolgozott változata.

[2] Mechtler, Paul: Inventare österreicher Archive IX. Inventar des Verkehrsarchiv Wien. Wien, 1959. 19–25.

[3] Levéltári leltárak. 12. köt. Bp., 1961. 19.

[4] Az 1945 utáni minisztériumi és vállalati iratokat az 1970-es évek elejétől az Új Magyar Központi Levéltár vette át.

[5] Magyar Országos Levéltár (= MOL) Z 1525 MÁV Igazgatósága iratai. Magyar Királyi Vasútépítészeti Igazgatóság (Károlyváros–Fiumei Vasút) iratai, 0,24 ifm.

[6] Mechtler, P.: i. m. 63.: 14 doboz ügyirat, amelyből 7 doboz személyi ügy.

[7] Ennek részbeni magyarázatát az adja, hogy három társaság székhelye nem Magyarországon volt.

[8] Déli Vaspálya Társaság iratai. XI/106 (1862–1912), 0,35 ifm. A MOL-ban őrzött iratok későbbi évekből származnak: Z 1527 Kisvasút, HÉV részvénytársasági iratok, Duna–Száva–Adria Vasúttársaság (Déli Vasút) iratai (1878–1950), 1,31 ifm.

[9] Mechtler, P.: i. m. 78., 85., 92.

[10] MOL Z 1527 Kisvasút, HÉV részvénytársasági iratok, Győr-Sopron-Ebenfurti Vasút iratai (1925–1950), 0,15 ifm, XXIX–H–51 GYSEV Győr–Sopron–Ebenfurti Vasút Rt. iratai (1945–1960), 4,2 ifm.

[11] Összesen 16 ifm terjedelemben található a megyei levéltárakban vasúti társasági iratanyag, amelyből a Hajdú-Bihar Megyei Levéltárban a Debreceni Helyi Vasút Rt. és Debrecen-Nyírbátori Vasút Rt. közös Üzletigazgatósága iratai (XI–105) 10 ifm-t tesznek ki.

[12] Tökölyi István, volt vezérigazgatósági irattáros egy kéziratában megemlíti, hogy munkatársai ebben az időben a Teleki téri piacon többször látták, amint az árusok MÁV ügyiratokba csomagolták portékájukat.

[13] A minisztertanácsi határozattal elrendelt Papírgyűjtő Hetek keretében különböző társadalmi szervezetek végezték a gyűjtést.

[14] Az első világháború alatt és az 1920-as évek elején a testület valószínűleg nem ülésezett.

[15] Feltételezzük, hogy a Pécsi Üzletvezetőség alakulásakor, 1913-ban kerültek a zágrábi iratok Pécsre, mivel az részben a Zágrábi Üzletvezetőség területéből alakult ki. Ennek azonban ellentmondani látszik, hogy 1919-ig vannak benne zágrábi ügyiratok.

[16] A MÁV Tervező Intézet Kft. 1992-től saját tervtárat működtet.

[17] Jogelődje az 1907-ben alakult Magyar Királyi Államvasutak Külön Betegsegélyző Pénztára volt. A szervezet 1924-től lett önálló jogi személy.

[18] 1995. évi LXVI. törvény 32. § (3)

[19] Ebben benne van KPM Vasúti Főosztály–MÁV Vezérigazgatóság iratanyaga, amely csak formálisan tekinthető minisztériumi iratnak.

[20] Horváth Tiborné: Javaslat a MÁV Rt. irattári rendszerének korszerűsítésére. Bp., 1997. Kézirat. 7.