“A város térben és időben”
Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltárának II. Levéltári Napja

A tavalyi év őszén mind Sopron városa, mind a városban működő Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltára jeles évforduló, nagy ünnepségsorozat részese lehetett. Sopron ugyanis 725 évvel ezelőtt, 1277-ben IV. László királytól szabad királyi városi rangot kapott. E jeles esemény előtt tisztelegve a város a Soproni Levéltárral közösen, a Nemzeti Kulturális Alap Levéltári Szakkollégiuma által is támogatva, 2002. szeptember 25-én rendezte meg A város térben és időben c. konferenciát, amely egyben a II. Soproni Levéltári Nap is volt. E rangos eseménynek az egykori megyeháza nagyterme adott otthon. Turbuly Éva, Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltára igazgatójának köszöntő szavai után, Gimesi Szabolcs, Sopron polgármestere hívta fel a hallgatóság figyelmét a múlt kutatásának fontosságára. Hangsúlyozta, hogy Sopron 725 éven át folyamatosan őrizte szellemiségét, és utalt december 14-re, a Hűség Napjára is. A polgármester szavait Ivanics Ferenc, Győr-Moson-Sopron Megye Közgyűlése elnökének köszöntője követte, aki a város nevezetességeit mutatta be, közöttük az 1950-ben “megyeiségét” elveszített egykori törvényhatóság megyeházát is.

A konferencia levezető elnöki tisztét Gecsényi Lajos, a Magyar Országos Levéltár főigazgatója töltötte be. Beszédében elismeréssel szólt azon tudós személyiségekről, akik kutatásaikkal hozzájárultak Sopron város múltjának megismeréséhez. Felkérésére az ünnepi tanácskozás nyitó előadását Zsoldos Attila, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének főmunkatársa Sopron város és megye a 13. század utolsó harmadában címmel tartotta meg. Az előadó ismertette Sopron megye 11. századi egyedi jellegzetességeit, hiszen területén több várispánság működött. Sopron kedvező földrajzi adottságokkal bíró, nagy politikai jelentőségű várispánság volt a 13. sz. végéig. Ekkor vált ketté intézménytörténetileg Sopron város és megye, felbomlott a várispánság és Sopront 1277-ben IV. László király szabad királyi városi rangra emelte. Az előadó részletesen bemutatta a Kőszegi és a Csák tartományurak hatalmi harcát, és azt, hogy e küzdelem miként nyomta rá bélyegét Sopron városának történetére.

Ezt követően Kubinyi András akadémikusnak, az Eötvös Loránd Tudományegyetem professzorának Városok és országgyűlések a késő-középkori Magyarországon c. előadása következett. Az előadó a következő kérdésre kereste a választ: a városok részt vehettek-e az országos politikai életben, és ha igen, milyen mértékben szólhattak bele? Beszámolójában kiemelte az 1608. évi I. tc-et, amely kimondta, hogy a civitasok az országgyűlés rendjei közé tartoznak. Később a városok mint földbirtokosok, jobbágyfalvak tulajdonosai vettek részt az ország irányításában, bár az előadó felhívta a figyelmet arra is, hogy ezen kiváltságukkal nem minden esetben kívántak élni.

Szende Katalin, a Central European University/Közép-Európa Egyetem adjunktusa, Sopron kapcsolatai közeli és távoli városokkal a késő-középkorban c. előadásában azokról a politikai, jogi, gazdasági, személyes és területi kapcsolatokról adott áttekintést, amelyek Sopron meghatározó szerepét hangsúlyozták a késő-középkorban. Az előadó részletesen kifejtette a városok közötti kereskedelmi és piaci kapcsolatok fontosságát, kiemelve, hogy Sopron, Pozsony és Nagyszombat 1402-ben Zsigmond királytól árumegállító jogot kaptak. Érdekességként említette azt az esetet, amikor Kőszeg és Bécsújhely Soprontól kért hóhért a bírói ítéletek végrehajtására. Megtudhattuk, hogy Sopron szinte “városszövetséget” alkotott Kőszeggel, Szombathellyel, Sárvárral, Csepreggel és Rohonccal; piacain pedig kölni és augsburgi kereskedők is árulták portékáikat. Kifejezetten jó kapcsolatot építettek ki cseh és morva városokkal, az alsó-ausztriai Béccsel és Bécsújhellyel, a 16. századtól pedig a közeli mezővárosokkal is.

        Az előadást követően Gimesi Szabolcs polgármester ünnepélyes keretek között az emlékülés szervezőinek és előadóinak egy-egy emléklapot, illetve a mai város szépségét bemutató fotóalbumot adott át, valamint “aranyéremnek álcázott” csoki tallérokkal lepte meg őket.

A konferencia második részét Etényi Nórának, az Eötvös Loránd Tudományegyetem docensének A kora-újkori Sopron a nagypolitikában c. előadása nyitotta meg. Az előadó egy 17. századi metszet segítségével vázolta fel a város természeti adottságait, kül- és belvárosi viszonyait, közigazgatási helyzetét és pezsgő kulturális életét. Kiemelte, hogy Sopron tudatosan alakította nemzetközi politikáját, kapcsolatrendszerei tovább erősödtek, korszerűsödtek, főleg a távoli Nürnberggel. Ezzel párhuzamosan az országos politikai életben is egyre meghatározóbb szerepet kapott a város. Ezt bizonyítja, hogy a 17. században négy alkalommal is tartottak országgyűlést Sopronban: 1622-ben, 1625-ben, 1634–35-ben és 1681-ben. Az előadó a korabeli sajtó segítségével jellemezte ezen országgyűlések tevékenységét, kiemelve az 1681. évit, ahol Esterházy Pált az ország nádorává választották. A diétát élénk nemzetközi érdeklődés kísérte, hiszen olyan fontos problémák vetődtek fel, mint az uralkodóház, vagy a készülődő török háború kérdése.

Ezt követően a konferencia résztvevői Zimányi Vera, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem egyetemi tanára Luxusellenes városi statútumok Sopronban a 17. században c. előadását hallgathatták meg Németh Ildikó, Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltára főlevéltárosának tolmácsolásában. Az előadás a 16. századi francia- és magyarországi népsűrűségi adatok összehasonlításával kezdődött, amelyből kiderült, hogy amíg Franciaországban 34-40 fő lakott egy négyzetkilométeren, addig hazánkban 10 fő/km2˛ volt a népsűrűség. Így lehetőség nyílt nagyobb arányú állattenyésztésre és a magyarországi települések, köztük Sopron is, éltek ezzel a lehetőséggel. A kimutatások szerint 1570-ben a városban 62 kg hús jutott egy lakosra, később az étkezési szokások megváltoztak, a kenyér- és tészta fogyasztása növekedett meg. A 17. században a rossz termés és a harci események következtében néha éhínség is beköszöntött, ezzel arányosan a luxuscikkek ára csökkent, így nemcsak a jómódúak, hanem az alacsonyabb társadalmi rétegek is vásárolhattak belőle. Sopron városának tanácsa 1619-ben és 1654-ben statútumokkal próbálta megakadályozni a fényűzés elharapózását és a mértéktelen pompát.

A következő előadást Dominkovits Péter, Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltára főlevéltárosa tartotta Sopron mint a dunántúli nemesség egyik iskoláztatási célpontja a 18. században címmel. Kifejtette: a soproni középfokú iskola létrehozásának kérdése már az 1619–20. évi országgyűlésen is felmerült. Az evangélikusok után a jezsuita rend 1636 őszén nyitotta meg város katolikus gimnáziumát, a továbbiakban ennek egyes jellegzetességeiről szólt az előadás. Az előadó először a tanulók jogállását vizsgálta, kiemelve az 1720. esztendőt, amikor a diákok 31%-a nemes, 11,8%-a polgár és 57,2%-a jobbágy, illetve mezővárosi polgár volt. Ezt követően a hallgatók területi hovatartozásáról szólt, amelyből kiderült, hogy Vas, Zala, Veszprém, Moson és Sopron vármegyék ifjai töltötték itt tanulóéveiket. Olyan jelentős családok, mint a Festeticsek, Bezerédyek, petőházi Zekék, valamint a Hertelendyek is a jezsuita gimnáziumot választották gyermekeik oktatására. Az előadó végül Zeke II. István pályafutását mutatta be 1675-től 1738-ig: a fertőszentmiklósi elemi iskolától kezdve, a főszolgabíróvá választásán keresztül, az alispánná történő kinevezéséig.

A délutáni előadássorozat levezető elnöke Tilcsik György, a Vas Megyei Levéltár igazgatója volt. Felkérésére Németh Ildikó, Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltárának főlevéltárosa számolt be kutatási eredményeiről Az “iskolaváros” Sopron tanárai a 19. század második felében címmel. Az utóbbi időszak iskolatörténeti vizsgálatai elsősorban a diákságra, annak összetételére koncentrálódtak. Az így megszokott képpel szemben az előadó mintegy 50 fős tanári mintát mutatott be, részletesebben elemezve a kor jellegzetes vidéki értelmiségtípusa, az ún. tudós tanár életpályáját, szakmai munkásságát.

Ezt követően Tóth Imre, a Soproni Múzeum történésze A Sopron-kép változásai a XX. században címmel tartotta meg előadását. Kifejtette, hogy a központi hatalom és a helyi társadalom 20. századi Sopron-képe közös bázisról, a Magyarok maradtunk- élményből indult. A két elképzelés szétválása szerinte akkor következett be, amikor a soproniak a kormányzattól külön juttatásokat követeltek. Az ország általános gazdasági problémái, valamint az egységes politikai akarat miatt azonban mindez elképzelhetetlen volt. A két fél között kialakult távolság az Anschluss idején mutatott némi közeledést. A rövidesen kirobbant háború azonban más irányokba fordította a kormány figyelmét és a soproni kérdést lekerült a napirendről. A háború után a legmélyebb szakadék alakult ki a politika és a helyi társadalom Sopron-képe között. A közeledés csak a ’60-as években kezdődött meg, amikor az idegenforgalom fejlesztésével mindkét fél megtalálta a maga “használható” Sopron-imázsát.

Az érdeklődők délután öt órakor a Soproni Múzeum jubileumi kiállítását tekinthették meg a Lábasházban, ahol olyan dokumentumokat és tárgyakat állítottak ki, amelyek Sopron város 725 évét mutatják be.

Dancsecz Mónika–Tatai Zsuzsanna