Süttő Szilárd

Adalékok a 14–15. századi magyar világi archontológiához,
különösen az 1384–1387. évekhez

Engel Pál nagy terjedelmű és még sokkal nagyobb jelentőségű, hézagpótló műve (Magyarország világi archontológiája 1301–1457. I–II., Bp., 1996.) a későközépkori magyar világi archontológia általában megbízható vázát nyújtja. Egyes, tematikus vagy időrendi szempont alapján megválogatott oklevélhalmazok átnézése azonban nem csupán kisebb kiegészítéseket eredményezhet, hanem hellyel-közzel jelentős, a politikatörténet szempontjából sem érdektelen korrekciókhoz vezethet.

Az alábbiakban így elsősorban az 1384–87. évekre vonatkozó, kisebb részben más 14–15. századi kiegészítéseket és javításokat adunk. A megadott oldalszámok mindig Engel Pál művének azon lapjait jelölik, ahova a kiegészítés beillesztendő, illetve ahol a javítandó adat található. (A kötet megjelölése nélküli számok az első kötetre vonatkoznak.) Mivel az 1384–87. évek évek archontológiáját az alábbiak alapján nagy mértékben át kell dolgozni, ezért a politikai történet szempontjából legnagyobb jelentőséggel bíró részt, a javított bárói archontológiát a korrekciók végén összefoglalva közöljük. Reméljük, hogy ez és az ehhez hasonló közlemények Engel Pál alapmunkájának későbbi kiadásait még precízebbé, még jobban használhatóvá teszik majd.

- 4.: 1385. VII. 7. után Garai Miklós még nádor: 1385. VIII. 1. (Magyar Országos Levéltár. Diplomatikai Levéltár, a továbbiakban DL, 8005) és 1385. VIII. 28. (Magyar Országos Levéltár. Diplomatikai Fényképgyűjtemény, a továbbiakban DF, 220019).

- 4.: Szécsi Miklós már 1385. IX. 17-én nádor (DF 280246).

- 8.: Tófői Lukács mester 1378. V. 15-én még országbírói ítélőmester (DL 6876).

- 8: Eresztvényi Miklós fia: Péter mester nem 1384. X. 6-án fordul elő országbírói ítélőmesterként, hanem 1385. X. 29-én (DL 42333), és így nem Szécsi Miklósé, hanem Kaplai Jánosé lesz (vö. Bónis György: A jogtudó értelmiség a Mohács előtti Magyarországon. Bp., 1971. 63–64.).

- 8.: Az 1385. év eleji országbírói vacantia már 1384. XII. 7-én (Hazai okmánytár. Tomus III. Kiadják: Nagy Imre, Páur Iván, Ráth Károly és Véghely Dezső. Győr, 1866. 228.), illetve 1385. II. 11. után is kimutatható: 1385. II. 14. (Hazai okmánytár III. 228.); ezenkívül pedig a specialis praesentia regia 1385. II. 11-i oklevelének (DL 77912) hátára nagy valószínűséggel, 1385. II. 17-i oklevelére (DL 7135) pedig biztosan, mintegy utólagos megerősítésül, Szentgyörgyi Tamás országbíró pecsétjét nyomták — így tehát e napokról az országbíró elé tartozó ügyben még a különös királyi jelenlét keltezi kiadványait.

- 8.: Szentgyörgyi Tamás az 1385. évi böjtközép nyolcadát (1385. III. 15.) említve már önmagát nevezi országbírónak (DL 7160): „tandem ipsis octavis diei medixlme instantibus predictoque honore iudicatus curie regie interim per ipsam regiam clementiam nobis dato”.

- 8.: Szentgyörgyi Tamás 1385. VII. 16. után még országbíró (1385. VIII. 1., DL 38160), és országbíróként 1385. VIII. 22-éről még pert halaszt (DF 272318).

- 8.: Márton mester, Szentgyörgyi Tamás országbíró ítélőmestere 1385. V. 2. (DF 200313).

- 8.: Kaplai János országbíró 1385. XI. 22-nél tovább országbíróskodik: 1385. XII. 7-én még hivatalban (DL 42390); és 1386. I. 13-án még országbíróként pert halaszt (DL 8004): „a quibus quidem octavis festi Epiphaniarum Domini Domini [sic!] ipsa instrumentalis exhibitio partes inter dictas primo iuxta continentias litterarum eiusdem comitis Iohannis, et tandem eodem honore ab ipso alienato et eodem nobis [Bebek Imre beszél] dato secundum series litterarum nostrarum prorogatoriarum diversis modis ventilando”.

- 8–9.: 1386 tavaszán nincs országbírói vacantia: Bebek Imre országbíró 1386 januárjától folyamatosan fungál, l. 1386. II. 4. (DL 42390); továbbá 1386. III. 14. előtt, valamint 1386. III. 28-án és azután is („congruis diebus”) ő az országbíró (DL 2336); 1386. IV. 2-án eredetiben (DF 220035), 1386. IV. 7-én tartalmi átírásban fennmaradt (DF 201067) oklevelet ad ki. Az üresedésre utaló három méltóságsor, Amelyek közül az utolsó (1386. IV. 23., DL 7204) már az Engel által Bebek Imre második hivatalviselésének mondott országbíróskodásra őáltala hozott adatok közül az elsővel (1386. IV. 10., DL 89535) is ellentmondásban áll, a kancellária zavarával állhat összefüggésben; erre utal, hogy a három közül az első kettő (DL 7175, és ugyanígy a vele egy napról keltezett DL 7193 is, vö. az 548. oldalhoz írtakat) az annus regni-t is rosszul, vagyis a megelőző és elkövetkező praxistól eltérően adja meg. Vö. a 18. oldalhoz írtakkal, ahol ezen méltóságsorok a szlavón bánság tényleges állapotát sem fedik.

- 13.: Losonci László 1385. IX. 17-én még vajdai címmel fordul elő Mária királynő oklevelében: „magnifici viri Ladislai wayuode” (DF 280246).

- 13.: Mivel idősebb Losonci (Dezsőfi) László 1386 februártól szeptemberig szlavón bánként ad ki okleveleket (l. a 18. oldalhoz írtakat), László erdélyi vajda intitulatio-ja 1386. VIII. 19-én pedig a következőképp hangzik: „Nos, Ladislaus, woÿvoda Transsilvanus et comes de Zolnuk” (DF 255012), feltételezhető, hogy 1386-ban, augusztusig (1386. VIII. 22-én Zsigmond brandenburgi őrgróf temesi és csanádi ispánná nevezi ki, l. Krassó vármegye története. Írta: Pesty Frigyes. III. kötet. Oklevéltár [1230–1518.] Bp., 1882. [a továbbiakban: Krassó, i. m. III.] 164.), nem az idősebb, hanem az ifjabb Losonci (Tamás fia István fia:) László volt az erdélyi vajda (aki 1386. I. 24-én még csak besztercei várnagy, l. Oklevéltár a Tomaj nemzetségbeli Losonczi Bánffy család történetéhez.. I. kötet: 1214–1457., szerk.: Varjú Elemér, Bp., 1908. [a továbbiakban: Bánffy, i. m. I.] 378., 379.). A fentieknek csak látszólag mond ellent, hogy Zsigmond 1386. VI. 1-éről keltezett oklevele Losonci Dezsőfi Lászlót nevezi vajdának (Bánffy, i. m. I. 385–386.): ez utóbbi oklevél budai keltezése, birtokjogokat is érintő tartalma, valamint a szlavón báni cím elmaradása egyaránt arra utalnak, hogy az irat antedatált, ahol a keltezés kizárólagos funkciója a bennfoglalt birtokjogok érvényességének időhöz, méghozzá minél korábbi időhöz kötése, és így az 1386 júniusi hivatalviselési viszonyok tekintetében forrásértéke nem konkurrálhat a részben hiteleshelyi jelentésekkel megerősített bírósági kiadványok tanúságával.

- 14.: Kusalyi Jakcs Mihály és László 1441. III. 2-án már volt erdélyi vajdák („fidelium nostrorum, magnificorum Michaelis et Ladislai Jakch de Kwsal, pridem waÿwodarum partium nostrarum Transsilvanarum”, DL 27303).

- 18.: Bebek Imre 1386 tavaszán országbíró volt, nem szlavón bán; a kérdéses időből (III. 26.–IV. 23.) országbírói említése és oklevele több is fennmaradt, szlavón báni egy sem; a két méltóságsor hibás, l. a 8–9. oldalhoz írtakat. Szlavón bán ekkor idősebb Losonci (Dezsőfi) László, l. lejjebb.

- 18.: Idősebb Losonci (Dezsőfi) László 1386-ban, legalábbis februártól szeptemberig, szlavón bán. Az ifjabb Losonci László 1388. X. 11-i, szlavón bánként kiadott oklevele (DL 100235) szerint a felperes fél „exhibuit nobis quasdam tres litteras, unam domini Ladizlai de predicta Lossonch, pridem similiter regni Sclavonie bani, fratris nostri proclamatoriam, et aliam capituli ecclesie Chasmensis super ipsa proclamatione rescriptionalem, tertiam vero dicti domini bani iudicialem, omnes in anno Domini Mmo CCCmo LXXXmo sexto confectas”. 1386. II. 16-án már “in figura iudicii ipsius domini bani” jelent meg a felperesek ügyvédje. Idősebb Losonci Lászlónak ezen jelzet alatt négy szlavón báni oklevele található tartalmi átírásban: 1386. II. 16. utánról, 1386. IV. 4. utánról, 1386. VI. 17. utánról és 1386. IX. 3-áról.

- 18.: A szlavón bánként 1387. V. 6-ától kimutatható Mikcsfi Ákos előtt, 1386 novemberénél nem korábban és legkésőbb 1387 májusáig ifjabb (Tamás fia István fia:) Losonci László áll Szlavónia élén szlavón báni, illetve főkapitányi címmel. Zsigmond szlavón bánnak még Magyarország capitaneus-a és antecessor-aként nevezte ki: „dicto domino Ladizlao Bano, pro tuicione Regni nostri Sclauonie, cum sua dumtaxat gente panta [sic! pauca helyett], per nos protunc vti Capitaneum, et antecessorem Regni Hungarie, exdeliberacione Prelatorum, et Baronum nostrorum deputato et destinato” stb. (Krassó, i. m. III. 167–168.). Az antecessor, capitaneus, dominus és tutor címekkel — Magyarország vonatkozásában — Zsigmond 1386 novemberétől 1387. március 31-i koronázásáig élt: 1386. november 12. (Bánffy, i. m. I. 386–387.): „dominus atque tutor”; november 29. (DL 7226): „capitaneus et antecessor”; 1387. január 4. (DL 7232), január 6. előtt (DL 69174), január 10. (DL 7233), január 14. (DF 201898): „capitaneus”; január 15. (DF 201899): csak őrgróf; január 19. (DL 7234): „capitaneus et dominus”; január 27. (DL 77942): „dominus et capitaneus”; február 2. (DL 98657): „dominus, capitaneus et antecessor”; február 10. (DF 271975), február 11. (Bánffy, i. m. I. 387–388.): „dominus et capitaneus”; március 1. (DF 262207): „dominus”; március 5. (DL 84302): „dominus et capitaneus”. — Losonci László 1387. III. 1-én Szlavónia főkapitányaként fordul elő: „Ladizlaus de Lossconch, capitaneus generalis regnorum Sclavonie, Dalmatie, Croatie banusque Zeurini” (DF 230666).

- 24.: Csáktornyai Lackfi István aligha volt dalmát–horvát bán 1385. II. 2-ától III. 6-áig. Az Engel által hivatkozott mindkét oklevélben (Codex diplomaticus regni Croatiae, Dalmatiae et Slavoniae. Edidit Academia Scientiarum et Artium Slavorum Meridionalium, collegit Tadija Smičiklas, [Vol. XVI.: digessit Marko Kostrenčić, suppleverunt, summarium et indices confecerunt Jakov Stipišić, Miljen Šamšalović. Diplomata annorum 1379–1385. continens. Zagrabiae 1976] 502. és 511.) az év 1384-ként van megadva, és csak a kiadók módosították a stilus incarnationis állítólagos alkalmazására hivatkozva 1385-re (i. m. 502.). Minthogy azonban a második esetben a megadott indictio (7.) is, valamint a hét napjának megjelölése (vasárnap) is 1384-re illik, 1385-re azonban nem; továbbá mivel a politikatörténet is nagymértékben valószínűsítleníti Lackfi 1385 február–márciusi dalmát–horvát bánságát, így e két oklevél kelte valószínűleg Lackfi korábbi, 1384. évi hivatalviselésének idejére esik.

- 24.: Szentgyörgyi Tamás már 1384. V. 11. előtt dalmát–horvát bán: 1384. IV. 3. (F X/3. 311.); 1384. V. 3. (DL 31180); 1384.V.8. (DL 89517).

- 24.: Ifj. Losonci László már 1387. III. 1-én Dalmácia és Horvátország főkapitánya (DF 230666, l. a 18. oldalhoz írtakat).

- 24.: 1387. VIII. 10-én ifj. (Tamás fia István fia:) László nem egyedül, hanem testvérével, Istvánnal együtt dalmát–horvát bán: „virorum magnificorum dominorum Ladizlai et Stephani de Lossonch, banatum Zeuriniensem necnon Dalmatie et Croatie regnorum predictorum tenentium” (DL 7298).

- 28.: Horváti János 1385. V. 16-án nem volt macsói bán. Az idézett kiadásban (F X/8. 182.), valamint az eredetiben (DF 239049) is „Iohannes, nuper banus de Macho” áll. A politikai történetbe is nehéz lenne ezt, amikor a bánság biztos nincs megüresedve (vö. Engel P.: i. m.. 32.; 538–540.), továbbá a, az 1385. X. 2-i méltóságsorban (DL 7086) tűnik csak bánként fel.

- 28.: Alsólendvai Bánfi Jánost nem 1388. VI. 3-án, hanem 2-án szerepel volt macsói bánként („Johannes de Lyndwa, condam banus Machoniensis” [sic!], Codex diplomaticus et epistolaris Moraviae. Bd. XI. Herausgegeben von Vincenz Brandl. Brünn, 1885. 424.).

- 28.: Garai Miklós, ifj. már 1387 tavaszán, Zsigmond koronázása (1387. III. 31.) után és Mária kiszabadítása (1387. VI. 4.) előtt, macsói bán. Ekkorra eső hadjárata idején viselt tisztségéről Zsigmond király későbbi okleveleiben (DL 8991, DL 9225, DF 265781) így: „tunc banus noster de Macho”.

- 32.: Treutel János 1383. VI. 2-án volt szörényi bánként (DL 6876), 1385. V. 17-én pedig báni címmel („Iohanne Treutul de Nevna bano”, DL 7154) fordul elő. Ez utóbbi említés talán csupán egykori tisztségére utal (vö. DL 100211: „ac Stephanum waývodam”, 1385. V. 16-án, amikor Csáktornyai Lackfi István bizonyosan nem volt vajda, vagy pl. DL 7193: „Relatio domini Nicolai de Gara palatini.” 1386. III. 26-án, amikor Garai Miklós a valóságban már régóta dalmát–horvát bán, és nem nádor), de a szörényi bánság relatív jelentéktelensége, az, hogy a szörényi bánt még akkor is ritkán említik méltóságsorokban, amikor a bánság biztos nincs megüresedve (vö. Engel P.: i. m. 32.; 538–540.), továbbá Treutel János 1375–76. évi hivatalviselésének rövidsége (uo.) gyengítik valószínűségét annak, hogy nevéhez a báni cím úgy tapadt volna, mint Horváti Jánoséhoz. Mivel pedig Treutel János tárnokmestersége nem 1385. V. 19-éig, hanem csak 1385. II. 14-éig mutatható ki (l. a 38. oldalhoz írtakat), elképzelhető, hogy Treutel János e napon tényleges szörényi bán volt.

- 35.: Kaplai János 1383. VII. 27-én még orosz vajda (Erzsébet királyné: „magnifico viro Iohanni, vayuode regni nostri Russcie”, DL 7029). Őt az orosz vajdaságban Bebek Imre valószínűleg nem 1383-ban, hanem csak 1384-ben váltotta le, vö. DL 4962, 1384. V. 28.: „pro magnifico viro Iohanne woyvoda terre Rusie” (bár ez csak az egri káptalan oklevele).

- 35.: 1385. X. 7-e után Bebek Imre oroszországi főkapitány alkapitánya és przemyśli várnagy Kompolti István fia: István mester (DF 264800: „magister Stephanus filius Stephani de Compolth viceque capitaneus magnifici viri Emerici Bubek, supremi capitanei totius regni Russiae, nec non castellanus de Premis”).

- 35.: Kaplai János 1386. III. 26. után még oroszországi vajda: 1386. IV. 8. (DL 7200). Az 1386. VI. 10-ről keltezett DL 7201 méltóságsora szerint is az, de ezen oklevél, kelte dacára, az 1386. VI. 5-i méltóságsornál korábbi állapotokat mutat, l. Engel P.: i. m.. I. 548. Az 1386. IV. 23-i DL 7204-et azonban Engel is megjegyzés nélkül használta (vö. uo. és 9.), és ennek méltóságsora szerint: „…Iohanne regni nostri Ruscÿe woÿvodis”.

- [35.: A 103. jegyzet szerint László erdélyi, János mester orosz vajda és testvére, Dezső felkérték a hűtlenek Ompod, Versegd és Mindszent (Nógrád m.) birtokait, de a hivatkozott DL 7228 szerint a birtokok neve: Wersegh et Mendzenth, Ompodnak pedig a rablót hívják.]

- 38.: Zámbó Miklós 1384. X. 13-án még tárnokmesterként pert halaszt (DF 239088, Visegrád: „Nos, Nicolaus Zambo, magister thavarnicorum regalium comitatumque Posoniensem tenens pro honore”).

- 38.: Treutel János tárnokmestersége nem 1385. V. 19-ig, csak 1385. II. 14-ig mutatható ki. A hivatkozott Hazai okmánytár III. 235. — és ennek alapján a Monumenta diplomatica civitatis Budapest. Ad edendum praeparavit: L. Bernardus Kumorovitz. Tomus tertius (1382–1439) Bp., 1987. n. 24. is — rosszul oldja fel a DL 103365 keltezését; ezenkívül 1385. V. 17-én Treutel János már tárnokmesteri cím nélkül fordul elő, DL 7154 (l. a 32. oldalhoz írtakat). Valószínű azonban, hogy 1385-ben Szent György nyolcada körül még hivatalban lehetett, mert ez év Szent Mihály nyolcadára még ő halasztott pert (DF 239057).

- 38.: 1385. IX. 5.–IX. 27. között tárnokmesteri vacantia: „ab eisdem quindenis [1385. IX. 05., quind. oct. assump. Marie] viginti tribus diebus coram reginali clementia vacante honore magistratus tavarnicorum regalium” (Mária királynő oklevele, DL 42388).

- 38.: [Arcsai Mód] Mihály mester, Zámbó Miklós tárnokmester ítélőmestere feltűnik már 1385.X.13-án is (DF 239057), megöléséhez ld. DL 42366.

- 38.: Kanizsai Miklós tárnokmester már 1394. VII. 25-én a kunok bírája (DF 7965, a zalai konvent oklevelében).

- 44.: Lülei Jakab fia: István alpohárnokmester 1386. V. 11-én is (DL 43096).

- 48.: 1359. VIII. 25., DL 49921: „Iohannis filii Alexandri magistri ianitorum regalium”. Eszerint Cselenfi János egyszerre viselte a királyi és királynői ajtónállómesteri címet, és a hivatkozott 1359. II. 4-i adat (DL 5721) is rá, és nem Gönyűi Jánosra vonatkozhat.

- 52.: 1384. IV. 13-án Kusalyi Jakcs András egyedül főkincstartó („sumpmi thesaurarii”; DL 105457); viszont nem áll, hogy Mária királynő 1385. XII. 21-én (DF 254809) csak Andrást nevezné kincstartónak, Györgyöt nem: „fideles nostri magistri Georgius miles et Andreas, thesaurarii nostri, necnon Stephanus et Dyonisius ac David filii condam magistri Jakch de Kusal”.

- 52.: 1387. IV. 19-én Kusalyi Jakcs András és György mellett István is kincstartóként szerepel (Zsigmond király, DF 254826): „virorum strennuorum, magistrorum Georgii, Stephani et Andree, filiorum condam magistri Jakch de Kusal, nostrorum fidelium thezaurariorum et comitum de Beregh”; ugyanígy Mária királynő 1387. VII. 7-i oklevelében is (DF 254817, csak „thesaurariorum” ill. „Beregd” olvasandó).

- 53.: Ország Mihály már 1443. VII. 4-én főkincstartó (DL 44293, Pozsony városhoz írt levelének aláírása: „Michael Orsag de Gwth suppremus thezaurarius domini regis”).

- 57.: Serkei Dezső 1386. IV. 8-án még királynéi lovászmester (DL 7200, az egri káptalan oklevelében: „Nicolaus de Chyuz, famulus magnifici viri domini Iohannis filii Benedicti de Kapola, regni Ruzie voyuode, pro eodem et pro Desew, magistro agazonum reginalium, fratre eiusdem, ad nostram accedens presentiam”).

- [58.: Bár 1385.VI.24-én Forgács Balázs a garamszentbenedeki konvent oklevelében királynéi pohárnokmesterként fordul elő (DL 58648: „magistri pyncernarum reginalium”), mégis mivel királyi pohárnokmesteri méltóságát nem említik, valószínűleg nem a két tisztség egyidejű viseléséről, hanem arról van szó, hogy a konvent, tekintettel az uralkodó nemére, változtatott a tisztség elnevezésén (szemben a gyakorlattal, ahogy az országbíró mindig iudex curie regie maradt).]

- 64.: Telegdi Tamás 1375. IV. 14-én még esztergomi érsek (Századok, 1877. 24–25.)

- 64.: Demeter esztergomi érsek halála napja nem 1387. II. 20., hanem 1387. II. 18. lesz (Temesváry János Engel által is felhasznált műve [Erdély középkori püspökei. Cluj–Kolozsvár, 1922.] a 196. oldalon a XII. Kalendas Martii feloldását minden indoklás nélkül 20-ára tette 18-a helyett, azóta mindenhol így fordul elő).

- 66.: 1355. XII. 21.: A boszniai püspöki szék üresedésben (DL 36302: „Bozniensi sede similiter vacante”; vö. az 538. oldalhoz írtakkal).

- 72.: Miklós nándorfehérvári püspök 1386. XI. 4-én (DL 34650: „episcopus de Nandur Albensi”).

- 81.: Hédervári János felhévizi keresztes mester 1385. VII. 18-án a vránai perjelség javainak kormányzója (DF 253849, a székesfehérvári johannita konvent oklevelének méltóságsorában: „religiosis itaque viris et honestis dominis et fratribus domino Iohanne magistro cruciferorum de Calidis Aquis tutoreque bonorum prioratus Aurane, prelato nostro”). Ugyanő 1386. IV. 4-én, Mária királynő oklevelének (DL 42350) relator-aként már a vránai cím nélkül fordul elő: „Relatio magistri Iohannis de Hedrehvar magistri cruciferorum de Calidis Aquis.”.

- 81.: Palisnai János halála inkább 1391. III. 23-ára tehető, l. Dr. Ferdo pl. Šišić: Ljetopis Pavla Pavlovića patricija zadarskoga. Vjestnik kr. hrvatsko–slavonsko–dalmatinskog zemaljskog arkiva. VI. Zagreb, 1904. 15–16.

- 84.: Ugo 1384. IV. 3-án még ragusai érsek (F X/3. 311.).

- 85.: Benvenuto 1384. IV. 3-án már farai püspök (F X/3. 311.).

- 90.: Miklós szepesi prépost 1387. I. 6-án még titkos kancellár: „Nicolaus, prepositus ecclesie beati Martini collegiate de Scepus Strigoniensis dýocesis, secretarius cancellarius regie maiestatis” (DF 272351).

- 91.: 1385. IX. 29.: János ungi főesperes, váradi kanonok (talán királynéi) alkápolnaispán (DL 7164, Erzsébet királyné oklevele: „discretum virum magistrum Iohannem, archidiaconum de Wng, canonicum Waradiensem et vicecomitem capelle nostre”).

- 110.: 1387. IV. 19-én Kusalyi Jakcs András és György mellett István is beregi ispánként szerepel (vö. az 52. oldalhoz írtakat, Zsigmond király, DF 254826); ugyanígy Mária királynő 1387. VII. 7-i oklevelében is (DF 254817, l. szintén az 52. oldalnál).

- 125.: 1384. I. 11.: Iván fiai: János és Iván mesterek, [nyilván a vránai perjelség javait kezelő Horváti János zágrábi püspök familiárisaiként] Dubica megye occupator-ai (DL 35269: „Nos, magistri Iohannes et Iwan filii Iwan, occupatores comitatus de Dubycha, ac Nicolaus filius Ectoris, comes terrestris de eadem” a parancs teljesítése után ekkor írják át Erzsébet királyné nekik bemutatott, 1383.XI.25-i, „fideli suo, venerabili in Christo patri domino Paulo, episcopo ecclesie Zagrabyensis, vestrasque vices gerentibus gerentibus in Dubycha constitutis” intézett parancslevelét).

- 126.: Esztergom megye 1384. IX. 30-i oklevelében (DL 42305) az alispán nem Pocsaji Dénes, hanem „Dominicus de Pache vicecomes”.

- 127.: Mikcsfi István fia: Ákos 1384. 05. 13-án fejéri ispán (DF 239042: „Magister Akus filius Stephani filii Mykch condam bani, comes Albensis.”).

- 130.: Szkárosi Miklós fia: István mester gömöri alispánként még 1384. IV. 25-én kimutatható (DL 9273).

- 153.: 1384. VI. 22-én már Bélteki Balk vajda a máramarosi ispán (Máramarosi diplomák a 14. és 15. századból. Egybegyűjté és jegyzetekkel kísérve kiadta apsai Mihályi János. Máramaros-Sziget, 1900. 82.: Mária királynő csak kiadásból ismert oklevele szerint ekkor egyedül ő: „fideles nostri Balk woywoda comes noster Maramorosiensis, Draag et Iohannes fratres ejusdem uterini, filii scilicet condam Zaaz Olachy”).

- 153.: 1385 kitört vagy kitörlődött napi keltezéssel (Máramarosi diplomák, i. m., 85.): Máramaros megye oklevelében még nem Bélteki Balk és Drág, hanem csak Balk vajda az ispán: „Nos Bank . . . . de Zarwasow Vice comes in persona magistri Balkonis woywode comitis Zathmariensis et Maramorosiensis, necnon quatuor judices nobilium”.

- 153.: 1385. X. 1.: Nem csak Bélteki Balk (vajda) és Drág, hanem testvérük: János is máramarosi ispán (Erzsébet királyné oklevelében, DF 285686: „magistri Draag et Iohannes, filii quondam Zaz woywode, comites Zathmariensis et Maramorosiensis comitatuum, in suis et Balk, fratris ipsorum uterini, similiter comitis dictorum comitatuum personis”; alább: „Balk woywode”).

- 153.: 1386. III. 11. (DF 285709): Bélteki Balk, Drág és Oláh János együtt máramarosi ispánok.

- 168.: Zámbó Miklós 1384. X. 13-án még pozsonyi ispánnak nevezi magát (DF 239088, l. feljebb, a 38. oldalnál).

- 168.: Jolsvai Leusták 1385. III. 5-i oklevelének kiadása: F X/3. 53. (levéltári jelzete pedig: DF 239048).

- 168.: A DL 7204, aminek méltóságsora Zámbó Miklóst pozsonyi ispánnak nevezi, nem 1386. IV. 25-i, hanem 1386. IV. 23-i keltezésű (az 548. oldalon, a méltóságsorok közt helyes dátumfeloldással).

- 168.: Kunštáti Smilo, mesteri címmel, már 1385. XII. 9. előtt is pozsonyi ispánként fungálhatott, legalábbis a hivatkozott oklevélben (DF 227039) korábbi, alighanem e minőségében kiadott idézőlevelét említi („Nos, magister Zmel, comes Posoniensis, et iudices nobilium de eodem damus pro memoria, quod causam, quam iuxta priorum litterarum nostrarum evocatoriarum” stb.).

- 176.: Kisbándi György fia: Miklós, úgy tűnik, nem 1384., hanem 1385. VII. 13-a körül, és azt megelőzőleg volt somogyi alispán, így elődjének, Atyinai János fia: István mesternek fungálási ideje is egy évvel későbbire módosul. (A DL 42390-ben átírt oklevél ugyan az 1384. évi dátumot viseli, de valószínűleg a kortársak is, pontosabban az oklevelet 1388-ban átíró Bebek Imre jegyzője, a rövidített quarto és quinto alakokat keverhette össze, mivel az 1384-esnek írt idézés „feria quarta, videlicet in festo omnium sanctorum” történt, ami 1385-re illik, 1384-re nem; továbbá az országbíró előtti pereskedés kezdetének idején az országbíró Kaplai János, a felperes Sörnyei Trepk fia Miklós fia: Mihály mester pedig Szécsi Miklós nádor ítélőmestere volt, és így nem valószínű, hogy az egyébként folyamatos halasztások és bírságolások között pontosan egy évet kihagytak volna. — Az ezen bejegyzéshez tartozó 219. lábjegyzet is pontosítandó, amennyiben az eseményeket elmondó oklevél kelte 1386. VI. 5. [1386. I. 21. a somogyi konvent egyik idézésének a napja]; a hatalmaskodások, a fentiek alapján, inkább 1385-ben semmint 1384-ben történhettek; az ökröket Kisbándi nem Atyinaitól vette el, hanem a felperes két Lak-i jobbágyától, Domonkos fia: Jánostól és Lászlótól; a közölt szövegrészlet helyesen Atyinaira nem mint az ökörrablás kárvallottjára, hanem mint az alperes egy korábbi hatalmaskodási ügyében eljáró bíróra utal, aki a felperes szökött jobbágyát ítélte meg a felperes officiálisának.)

- [181.: Hinko Tluxa már 1387. I. 15. előtt is Sopron megye kapitánya: 1387. I. 4.: „Ich, Hinko Tluxa, hawbtman in Odenburger grafschafft und ze Güns” (DF 204741); 1387. I. 14.: DF 201898.]

- [184.: Abaházi Abafi Imre szabolcsi alispán 1386. IX. 8-án (DL 77937) ugyan „comes”-nek titulálja magát, de a szolgabírákkal együtt jelent Mária királynőnek.]

- 189.: 1385. X. 1.: Nem csak Bélteki Balk és Drág, hanem János is szatmári ispán (DF 285686, ld. a 153. oldalhoz írtakat).

- 189.: 1386. III. 11. (DF 285709): Bélteki Balk, Drág és Oláh János együtt szatmári ispánok.

- 216.: 1384. V. 11.: Bebek Detre mester turóci ispán alispánjai Ragályi Egyed fiai: Benedek és János (DL 42293, Erzsébet királyné átírt parancsa „fideli suo magistro Detrýco, comiti de Thurucz, vel Benedicto et Iohanni, filio [sic!] Egidii, familiari [rövidítve] eiusdem”, vö. továbbá Engel P.: i. m.. II. 200.).

- 228.: Csáktornyai Lackfi István már Mária királynő uralkodása alatt, de még Szécsényi Frank előtt vasi ispán volt (DL 58039: Mária királynőnek nagyságos István vajda úrhoz, korábbi vasi ispánhoz intézett parancsát az már az ispánság változása miatt nem tudja végrehajtani, ezért Erzsébet királyné a végrehajtást Szécsényi Frank soproni ispánra bízza 1385. III. 28-a előtt).

- 228.: Szécsényi Frank 1385. VI. 12-én többek között vasi ispán (DF 262266 és DF 286775).

- 232.: [Miskei] Antal már 1357. VIII. 10-én veszprémi alispán (DL 49912).

- 232.: Beke fia: István mester már 1358. III. 22-én veszprémi alispán (DL 49913).

- 233.: Csékúti Pál már 1437. IX. 28-án veszprémi alispán (DF 207828: „Sebastianus de Karmacz et Paulus de Chekwth vicecomites”).

- 236.: Szenterzsébeti Terjék Lőrinc 1386 tavaszi zalai alispánkodása bizonytalan (a csak zavaros datálású [1386. IV. 14. utáni], gyenge másolatban fennmaradt DL 71689 intitulatio-ja: „Nos Ladislaus de Hoszútóth, et Laurentius Therÿek de Szentersébeth vicecomes, et iudlium comitatus Zaladiensis”).

- 247.: 1384. VIII. 16.: a dobokai ispán nem Miklós fia: István, hanem István fia: Miklós mester (DF 252839: „Nos, magister Nicolaus filius Stephani comes”).

- 254.: Basó mester, kőrösi alispán további előfordulásai: 1384. VI. 4. (DF 230636: Alsólendvai István és János szlavón bánok oklevelüket „sigillo magistri Basow, comitis nostri Crisÿensis,” erősíttetik meg); 1384.VI.10. (DF 230637: ua. eljárás); 1385. III. 25.: (DL 100207: „Nos, Basow, comes Crisyensis, ac iudices nobilium eiusdem comitatus”).

- [273.: 1386. V. 8-án Szécsi Miklós nádor elhalasztja Tyba-i György fia: Péternek Humunna-i Drugeth János mester fiai: János, Miklós és Ferenc mesterek elleni perét „super facto castri Barkow vocati” (DL 85477).]

- 275.: 1384. VII. 7.: Sebestyén mester becsei várnagy (DL 74577, Erzsébet királyné: “magister Sebastianus, castellanus noster de Beche”).

- [278.: 1385. IV. 27-én Mária királynő átírja Berstyanóci Bolkoszló fia: Latk comes-nek és fiainak: Lászlónak, Miklósnak, Istvánnak és Bálintnak Nagy Lajos 1366. VIII. 12-i, Berstyanóc várra és tartozékaira vonatkozó bírósági exemptio-ját (DL 100209).]

- 283.: 1385. II. 1. (DL 7132): Melatha-i [Mellétei?] Péter fia: Mátyás, „famulus magistri Symonis, castellani de Macovicha” a szepesi káptalannál Rozgonyi Péter fia: Lőrinc és annak fia: Osvát nevében tiltakozik.

- 285.: DL 7155, 7156, 8827 és 25842: Nagymihályi László fia: Jakab 1385. VI. 2-án saját oklevele intitulatio-jában mesteri cím nélkül, 1385. VI. 6-án a pozsonyi káptalan előtt „nobilis vir magister Iacobus filius Ladizlai de Noghmÿhalÿ / Naghmyhalÿ”.

- 305.: Matkó, a Himfiek döbröntei várnagya szintén Koltai néven fordul elő 1444. IV. 23-án (DF 207866: Döbröntei Himfi Tamás veszprémi prépost és kanonok, valamint Basilius és László parancsa „nobis dilectis Mathkoni et Georgio de Koltha ac Iohanni Zewke, alteri Iohanni de Usal, castellanis nostris castri Debrenthe”).

- 350.: Hinko Tluxa még 1387. I. 4-én is Kőszeg kapitánya, DF 204741, ld. a 181. oldalhoz írt intitulatio-t.

- 389.: 1447. V. 12.: Garai László pápai várnagya Bébi Domonkos (DF 207869: „ac Dominicum de Bebi, castellanum castri Papa vocati”).

- 390.: Mihály mester deák 1385. II. 5-én még Alsáni Bálint pécsi várnagya (DL 7130).

- 435.: 1384. I. 19-én Chernareka-i Miklós fia: Márton mester adományt kap Mária királynőtől Szörény várának korábbi megvédéséért (DL 7063: „specialiter in tuitione et custodia castri nostri Zeuryn vocati, quod pridem per quosdam nostros et regni nostri emulos obsessum habebatur”).

- 458.: 1340. IX. 30: Jakab a veszprémi castellanus (tartalmilag átírt oklevele: DF 262483).

- [458.: Ferenc veszprémi várnagy oklevelének kelte helyesebben: 1343. XI. 17. után (DF 262483).]

- 458.: Dalka-i János fia: Miklós mester veszprémi várnagy 1405. VII. 27-én is (DL 49897).

- 468.: Pósafi Miklós és István ispánok, a zsolnai ispánság honorbirtokosai 1384. XI. 13-án (nem 3-án) adnak ki két oklevelet is (DL 71791; DL 71801, DL 68025 és DF 282013: „Nos, comites Nicolaus et Stephanus filii Powsche / Powssa, tenentes honorem comitatus Silinensis / Ziliensis [sic!]”).

- 473.: 1332. IV. 26-án Ugodi Csenik mester királyi familiáris és udvari lovag (DL 100129: „magistro Chenyk Bochemo, fideli familiari et aule sue militi”).

- 480.: Nezdei Besenyő János mester 1381. XII. 6-án még királyi familiáris (DL 34643, Nagy Lajos oklevelében: „per magistrum Iohannem Byssenum, familiarem nostrum dilectum”).

- 482.: Perényi Péter mester az 1386. VI. 5-éről keltezett DL 7192 szerint is udvari lovag.

- 485.: Bélteki Oláh János már 1386. III. 11-én udvari ifjú (DF 285709).

- 487.: Szécsényi Frank lesz valószínűleg Zsigmond brandenburgi őrgróf 1387. III. 5-i oklevelének relator-a (DL 84302: „Relatio domini Frankonis”).

- 487.: Nema-i Kolus fia: Jakab mester 1384. V. 26-án is udvarnokispán (DL 42292).

- 487.: Szerdahelyi Ders mester már 1381. I. 12-én királynéi udvari lovag, és az idősebb Erzsébet királyné idejében is az volt (DL 69710: Kotromanić Erzsébet, Demeter bíboros relatio-jával, anyósa mintájára megerősíti az ungi ispánságban: „aule tunc sue, nunc nostre militi”).

- 487.: Barlabási Csépán fia: György mester 1382. VII. 23-án „notarius et familiaris noster”, 1384. III. 1-én csak: „noster specialis notarius” (Erzsébet királyné okleveleiben, DL 77895).

- 487.: Bátori László fia: Szaniszló mester 1385. XII. 2-án még udvari lovag (DF 220024, Mária királynő: „fidelis noster miles magister Stanizlaus filius Ladizlai de Bator”.)

- 488.: Pásztói István fia: László mester királynéi udvari lovag 1384. IV. 28-án (DL 90781, Erzsébet királyné: „magistri Leustasius filius Petri de Ilswa, comes Chongradiensis et Ladizlaus filius Stephani de Paztoh milites aule nostre”).

- 488.: A Veszprémi regeszták (1301–1387.) Összeáll.: Kumorovitz L. Bernát. Bp., 1953. 838. sz. regeszta évszáma bizonytalan: Nyíri Veres László, tárnoki ifjú, királynéi kiküldött (DF 200310, másolata DF 201053: Erzsébet királyné: „Ladislaum Rufum de Nyr, fidelem thavarnicalem nostrum iuvenem”, a székesfehérvári káptalan Mária királynőnek írt jelentésében: „predicto Ladislao Rufo de predicta Nyr, fidele thavarnicali iuvene, homine vestre maiestatis”) kiküldetése inkább 1384. XII. 13-ára, szereplése pedig XII. 18-ára esik.

- 488.: 1384. XII. 13. és 1385. I. 12.: Sólyom Péter udvari ifjú (DL 7123: Erzsébet királyné parancslevelében „Petrus dictus Solom, iuvenis aule nostre, specialis homo regius”, a váci káptalan jelentésében „unacum predicto Petro Solom dicto, iuvene aule regie maiestatis, speciali homine regio”).

- 488.: 1384. XII. 28.: Vadnai Barius fiai: László és János udvari ifjak (DL 96599, Erzsébet királyné oklevelében: „Ladislaus et Iohannes filii Barÿus de Wadna, aule nostre iuvenes”).

- 488.: Hédervári János valószínűleg relator 1385-ben (DL 28932, Mária királynő napi dátum nélküli oklevele: „Relatio domini Iohannis magistri cruciferorum per Lucam notarium suum.”).

- 488.: Darabos János királynéi familiáris (Erzsébet királyné: „Iohannem Darabus dictum, familiarem nostrum”) a pécsi káptalan jelentésében (1385. II. 4.: DL 7128, DL 42314): „Iohanne Darabus dicto de Gotho” (a DL 7133 és DL 7134 tartalmi átírásaiban még „nobili viro” kitétel is).

- 488.: 1385. VII. 6.: Szentantali [Lack?] Miklós fia: Dávid királynéi lovag (DL 60419: Erzsébet királyné oklevelében „David filium Nicolai de Sancto Anthonio, militem nostrum”).

- 488.: 1385. VIII. 18.: Weythe-i Barnabás fia: János udvari ifjú (DL 71788 és DL 69178, Mária királynő: „Iohanni filio Barnabe de Weythe, aule nostre iuveni”).

- 488.: Somosi László fia: Elek királynéi különös kiküldött 1385. XI. 30-án is (DF 212069: „unacum Alexio filio Ladislai de Somos, homine eiusdem reginalis excellentie, ad id de curia specialiter transmisso”), de szemben az 1384. XII. 9-i oklevéllel (DF 263175) ezúttal nem Erzsébet királynéé, hanem Mária királynőé.

- 488.: 1386.I.5.: Rozgonyi Simon, László és Lőrinc mesterek [udvari] lovagok (DL 2361: II. Károly parancsa „fidelibus suis militibus, magistris Simoni, Ladislao et Laurentio, nobilibus de Rozgon”).

- [488.: Perényi Péter miles fiai: Miklós, János és Imre udvari ifjak Mária királynő 1386. II. 19-i oklevelében is (DL 7192).]

- 488.: Mária királynő 1386. VI. 22-i oklevelében (DL 42359) nem Berencsi Besenyő István udvari ifjú, hanem Hardi Besenyő István udvari familiaris („Stephani Bisseni de Hord, fidelis aule nostre familiaris”) szerepel.

- 488.: Ruszkai Dobó Domonkos mester 1387. II. 10-én Zsigmond brandenburgi őrgróf oklevelének relator-a (DF 271975: „Relatio magistri Dominici filii Dobouw”).

- 489.: 1384.VIII.16.: Treutel Miklós mester Zsigmond brandenburgi őrgróf kíséretében (DL 42300, Zsigmond levele Treutel Jánoshoz: „magister Nicolaus, filius vester dilectus, existit in nostra comitiva”).

- 489.: Mária királynő 1387. VI. 22-én Raveni Gergely zágrábi kanonokot rokonaival együtt udvari familiárisai közé felveszi (DF 230779).

- 489.: Somosi Péter fia: János mester Zsigmond brandenburgi őrgróf familiárisa 1386. IX. 15-én (DL 7221).

- 489.: Sárói Péter fia: László mester Zsigmond brandenburgi őrgróf oklevelének (F X/1. 296–298. szerint) nem 1386. X. 28-án, hanem X. 27-én relator-a; ugyane minőségben tűnik fel 1386. XI. 29-én is (DL 7226).

- 490.: Stiborici Stibor Zsigmond brandenburgi őrgróf udvarmestere és oklevelének relator-a 1386. IX. 15-én (DL 71891: „Relatio Styborii magistri curie”).

- 538.: 1355. XII. 21-ről méltóságsor-töredék (DL 36302: „XII. Kalendas mensis Ianuarii, regni autem nostri anno quarto decimo”; jónak tűnik: Miklós zágrábi püspök alkancellár, Domonkos spalatói érsek, Miklós egri, András erdélyi, Tamás csanádi püspök, Miklós nádor a kunok bírája, Szécsi Miklós országbíró és turóci ispán, Péter fia: … ajtónállómester; egyetlen eltérés, hogy a boszniai szék már üresedésben van, l. a 66. oldalnál).

- [548.: 1383. VI. 28-ról még egy, kissé szakadt méltóságsor (DL 33740); teljesen megegyezik a Sopron vármegye története. Kiadja Sopron vármegye közönsége. Oklevéltár. I. kötet (1156–1411.) Szerk.: Nagy Imre. Sopron, 1889. 476. oldalán közölttel.]

- [548.: 1384. IV. 3-ról új, nagyjából jónak tűnő méltóságsor (F X/3. 311–312.): Szentgyörgyi Tamás már dalmát–horvát bán, Ugo még ragusai érsek, Benvenuto már farai püspök.]

- [548.: 1386. III. 26-ról új méltóságsor: DL 7193. Mind keltezésében, mind az annus regni számításában, mind tartalmában megegyezik a DL 7175-tel.]

- [548.: A DL 7175, DL 7193 és DL 7204 (1386. III. 26 és IV. 23.) valószínűleg rossz: Bebek Imre ekkor biztosan országbíró és valószínűleg nem szlavón bán, l. a 8–9. és 18. oldalhoz írtakat.]

- [548-9.: Az 1386. VI. 10-ről keltezett DL 7201 és az 1386. VI. 5-ről datált DL 7192 fordított időbelisége mellett tanúskodik még az is, hogy az 1386. IV. 23-i DL 7204-ben még orosz vajdaként szereplő Kaplai János a DL 7201-ben még az, a DL 7192 pedig ezt a méltóságot már nem említi, l. feljebb a 35. oldalhoz írtaknál; a pozsonyi ispánság egyébként a DL 7201-ben és a DL 7192-ben is üresedésben van.]

- [II. 252.: Uzsai Márton már Garai Miklós nádor kúriájában notarius (DL 7090, 1384. VI. 9.).]

- [II. 81.: Garai János, aki 1386. III. 9-én udvari lovagként szerepel (DL 7196), nem Istvánfi Pál fia, hanem néhai Pál bán fia Pál fia .]

A fentiek figyelembevételével a Zsigmond király koronázása előtti évek (1384–1387. III. 31.) javított bárói archontológiája a következőképp fest:

Nádor

- Garai Miklós, id. 1375-től 1385. VIII. 28-ig mutatható ki.

- Szécsi Miklós 1385. IX. 17-től 1386. X. 13-ig mutatható ki.

- Csáktornyai Lackfi István 1387. I. 27-étől mutatható ki 1392-ig.

Országbíró

- Szécsi Miklós 1381-től 1384. X. 13-ig mutatható ki.

- Üresedés, kimutatható 1384. XII. 7-től 1385. II. 17-ig.

- Szentgyörgyi Tamás, kimutatható 1385. III. 15.–1385. VIII. 22.

- Kaplai János, kimutatható 1385. X. 2-től 1386. I. 13-ig.

- Bebek Imre, 1386. tavaszi vacantia nélkül 1386. I. 20-tól mutatható ki 1392-ig.

Erdélyi vajda

- Losonci László, id. (Dezsőfi) 1376-tól 1385. IX. 17-ig mutatható ki.

- Csáktornyai Lackfi István 1385. X. 2-től (alvajdája alapján) 1386. II. 7-ig mutatható ki.

- Losonci László, ifj. (Tamás fia István fia) 1386. februárjától augusztusáig. (Kimutatható László erdélyi vajda 1386. III. 26-tól VIII. 19-ig; ifj. Losonci László 1386. I. 24-én még csak besztercei várnagy, 1386. VIII. 22-én már Zsigmond brandenburgi őrgróf temesi és csanádi ispánná nevezi ki; id. Losonci László 1386. II. 16. utántól 1386. IX. 3-ig szlavón bánként ad ki okleveleket.)

- Losonci László, id. (Dezsőfi) 1386. szeptemberétől 1392-ig. (Mivel ifj. Losonci László 1386. VIII. 22-én már nem erdélyi vajdai címmel szerepel és utóbb is más tisztségei vannak, id. Losonci László pedig 1386. IX. 3-án ad ki utoljára szlavón báni oklevelet és egyéb bárói méltósága nem ismert, így valószínű, hogy az 1392-ig fungáló László vajda ő lesz.)

Szlavón bán

- Alsólendvai Bánfi István és János, 1381-től 1385. VIII. 1-ig mutathatók ki.

- Üresedés, kimutatható 1385. X. 2-án.

- Losonci László, id. (Dezsőfi) 1386. II. 16-tól 1386. IX. 3-ig mutatható ki.

- Losonci László, ifj. (Tamás fia István fia) szlavón bán, illetve Szlavónia főkapitánya 1386 novemberénél nem korábban és legkésőbb 1387 májusáig, utolára kimutatva 1387. III. 1-én. (Mikcsfi Ákos 1387. V. 6-tól mutatható ki szlavón bánként).

Dalmát–horvát bán

- Csáktornyai Lackfi István, 1381-től 1384. III. 30-ig mutatható ki.

- Szentgyörgyi Tamás 1384. IV. 3-tól mutatható ki 1385. I. 4-ig.

- Kaplai János 1385. III. 12-től mutatható ki 1385. október elejéig (utolsó említése közjegyzői méltóságsorban X. 16-ról, de X. 2-án már Garai Miklós a bán).

- Garai Miklós, id. 1385. X. 2-től 1386. VI. 10-ig mutatható ki.

- Cudar Péter 1386. IX. 24-én mutatható ki dalmát–horvát bánként.

[- Losonci László, ifj. (Tamás fia István fia) dalmát–horvát főkapitány 1387. III. 1-én (ugyanő testvérével: Istvánnal együtt 1387. VIII. 10-től mutatható ki bánként).]

Macsói bán

- Kórógyi István 1383-tól 1385. III. 8-ig mutatható ki, de tisztségét valószínűleg 1385 nyara végéig, ősz elejéig viselte, Horváti János bánsága elismeréséig.

- Horváti János udvartól elismert bánsága csak 1385. X. 2-ától mutatható ki 1386. I. 15-ig. [Ő azonban nápolyi megbízásból tovább viselte tisztét, kimutatható 1387. III. 20-án.]

- Üresedés, kimutatható 1386. III. 26-tól 1386. VI. 10-ig, de legalábbis 1387. januárjáig nagyon valószínű, hogy nem töltötték be a tisztséget.

- Alsólendvai Bánfi János 1387 április–májusa, ifj. Garai Miklós bánságának kimutathatósága előtt, bán volt.

- Garai Miklós, ifj. 1387. április–májusától mutatható ki bánként 1390-ig.

Szörényi bán

- Üresedés, talán 1376-tól 1387-ig. [Treutel János 1383. VI. 2-i volt báni címe 1375–76. évi méltóságviselésére utal, 1385. V. 17-i báni címe azonban lehetséges, hogy tényleges szörényi bánságát jelzi.]

- Losonci László, ifj. (Tamás fia István fia), és testvére: István, kimutathatók 1387. II. 11-től részben 1387. IX. 26-ig (László), illetve 1388. I. 23-ig (István).

Oroszországi vajda

- Kaplai János 1382. XI. 7-től 1383. VII. 27-ig mutatható ki, 1384. V. 25-én volt vajda Mária királynő oklevelében, az egri káptalan 1384. V. 28-án még oroszországi vajdának nevezi.

- Bebek Imre kimutatható 1384. X. 4-től 1385. XI. 17-ig, valószínűleg 1386. január közepéig viselte a tisztséget (1386. I. 20-tól országbíró).

- Kaplai János 1386. III. 25-től mutatható ki vajdaként, valószínűleg 1386 január közepétől tölti be a tisztséget (1386. I. 13-ig országbíróként szerepel); legalábbis 1386. IV. 23-ig kimutatható, 1387.I. 19-én már volt vajda.

[- Stiborici Stibor 1387. VIII. 7-étől mutatható ki.]

Tárnokmester

- Zámbó Miklós 1382-től 1384. X. 13-ig mutatható ki.

- Treutel János 1385. I. 11-től csak 1385. II. 14-ig mutatható ki.

- Üresedés, kimutatható 1385. IX. 5-től 1385. IX. 27-ig.

- Zámbó Miklós 1385. X. 2-től mutatható ki 1388-ig.

Lovászmester

- Simontornyai Lackfi István 1382-től 1384. VI. 22-ig mutatható ki.

- Simontornyai Lackfi István 1385. X. 2-től mutatható ki 1387. IV. 17-ig.

Pohárnokmester

- Forgács Balázs 1383-tól 1386. VI. 10-ig mutatható ki (de nyilván haláláig, 1386. VII. 25-ig viselte a hivatalt).

[- Perényi Miklós majd 1387. VIII. 22-től mutatható ki 1390-ig.]

Asztalnokmester

- Vezsenyi László 1383-tól 1386. VI. 10-ig mutatható ki.

[- Csetneki György majd 1387. VII. 15-től mutatható ki 1396-ig.]

Ajtónállómester

- Telegdi Miklós 1383-tól 1384. VI. 22-ig mutatható ki.

- Alsáni Pál 1385. X. 2-től 1386. VI. 10-ig mutatható ki (de nyilván 1386. VII. 25-ig viselte a hivatalt).

[- Jolsvai Leusták majd 1387. V. 27-től mutatható ki 1392-ig.]

Kincstartó

- Kusalyi Jakcs testvérek: András 1383-tól mutatható ki 1389-ig (1384. IV. 13-án Mária királynő egyedül őt nevezi főkincstartónak, testvérei közül György udvari lovagi és beregi ispáni, István és Dénes mesteri címmel, Dávid anélkül fordul elő);

- György 1383-tól mutatható ki 1391-ig (1385. XII. 21-én Mária királynő György lovagot és Andrást nevezi kincstartóinak, testvéreik: István, Dénes és Dávid cím nélkül szerepelnek);

[- István 1387-től mutatható ki 1389-ig: 1387. IV. 19-én Zsigmond király, 1387. VII. 7-én Mária királyné okleveleiben György, István és András együtt kincstartók, testvérük: Dávid cím nélkül szerepel].

Királynéi tárnokmester

- Bebek György 1360-tól 1390-ig mutatható ki.

Királynéi lovászmester

- Kaplai Dezső 1385. XI. 13-tól 1386. IV. 8-ig mutatható ki (Bélteki Oláh János csak 1388-tól mutatható ki).

Királynéi pohárnokmester

- Úgy látszik, nincs betöltve (Korbáviai Károly csak 1388-tól mutatható ki).

Királynéi asztalnokmester

- Úgy látszik, nincs betöltve (Korbáviai János csak 1388-tól mutatható ki).

Királynéi ajtónálló- vagy udvarmester

- Úgy látszik, nincs betöltve (Bebek László csak 1388-tól mutatható ki).