ArchivNet

20. századi történeti források — online
I. évf. 1–4. sz.; II. évf. 1–5. sz.
www.natarch.hu/archivnet/
Szerkeszti a Magyar Országos Levéltár

Ritka, e folyóirat hasábjain egyedülálló esetnek számít egy pusztán elektronikus úton létező periodika ismertetése. A Magyar Országos Levéltár 2001-ben indította útjára — a levéltáros szakmában teljesen újszerű kezdeményezésként — ArchivNet c. virtuális folyóiratát az intézmény internetes honlapjához kapcsolva, kifejezetten azzal a céllal, hogy a frissen magunk mögött hagyott évszázad 1945 és 1989 közötti szeletének magyar szempontból különösen sűrű történelmének érdekes, kevéssé vagy egyáltalán nem ismert mozaiklapocskáival egészítse ki a korszakról eddig kirajzolódott képet.

Az ötletgazda szerkesztők (Gecsényi Lajos, Majtényi György, Katona Csaba, Ring Orsolya, Rába Endre) kitűnő érzékkel tapintottak rá, hogy az internetes műfaj keretében — bár terjedelmi korlátok nincsenek — nem a hosszú és tömény, többíves, esszészerű szövegeket, forrásokat kell közreadni, hanem a történelem kis szilánkjainak rövid, annak eredeti forrásait nem túl hosszú (negyed-fél ívnyi) magyarázó szövegbe ágyazó írásokat szükséges e helyütt bemutatni. Bizonyos szempontból hiányt pótlónak is tekinthetjük ezt az internetes közlési lehetőséget, hiszen valamennyiünk találkozott már olyan dokumentummal, amelyet szívesen megismertetett volna a nagyközönséggel, esetleg humoros (a történelmi humor!) volta miatt is, de rövidsége és a papíralapú közreadás meglehetősen kötött formái (pl. jegyzetapparátus) miatt erre nem volt lehetősége vagy energiája. Az ArchivNet azonban kitűnő lehetőségeket ad — többek között — ezeknek a rövidebb de érdeklődésre számot tartó történeteknek a nyilvánosságra hozására. Ráadásul ebben a népszerűsítő, de ugyanakkor szakszerű formában az internet szó szerint határtalan lehetőségeit kihasználva olyan emberekhez — főként fiatalokhoz — is eljuthat ily módon a történelmi múlt, és azon keresztül a források és dokumentumok becsülése, akik sajnos ritkán vesznek kézbe történelmi témájú könyveket és folyóiratokat.

Az ArchivNet szerkesztői 2001-ben — az indulás évében — négy számot jelentettek meg, 2002 nyarán, a recenzió készítése idején pedig már az ötödik számnál tartottak. A szerkesztői alapkoncepció szerint a publikálásra kerülő források körét három szempont határozza meg. Prioritást élveznek azok a dokumentumok, amelyek napi aktualitással bíró eseményekhez kapcsolnak korábbi időszakra vonatkozó analóg példákat, illetve a közöltek valamilyen kerek évfordulóhoz kötődnek, végül egyszerűen önmagukban érdekesek és ezért számot tartjatmal a megtalálón kívül mások érdeklődésére is.

Mindezek után lássuk az ArchivNet portálját. Ehhez először a címben jelzett weboldalra (www.natarch.hu/archivnet/) kell kattintanunk, amit egyébként a Magyar Országos Levéltár honlapjának (www.natarch.hu) főoldaláról is elérhetünk. Az ArchivNet jól tervezett, — a legelső verzióhoz képest 2002 elején tetszetősen megújított — stílusos oldalai a sárgásbarna színükkel már vizuálisan is előrevetítik a mögöttes tartalmat. A főoldalon két úton is elérhetjük az aktuális szám tartalmát a vízszintes és függőleges kialakításban egyaránt megjelenő standard tematikai egységekre (l. alább) való rákattintással, sőt ugyanitt a rövid, pár soros beharangozó szövegekkel ellátott címekre kattintva azonnal behozhatjuk a közölt dokumentumokat és a hozzájuk tartozó magyarázó szövegeket. A főoldal része még az impresszum mellett egy számláló is, amely a honlap látogatottságáról ad tájékoztatást. A recenzens mérései szerint (2002. július–augusztus) átlagosan napi 15-20 látogatója volt az ArchivNetnek.

A szerkesztők a szerzőktől beérkező 20. századi forrásközléseket hat standard tematikai egységbe sorolták. Ezek a következő címeket kapták: Kuriózumok a művelődés történetéből (röviden: kuriózumok), A diplomácia története (röviden: diplomácia), Kisebbségben, Politika, Kalászatok és Hétköznapi történetek. A már említett történelmi humor önálló blokkot kapott a vicctár formájában. Ugyancsak külön egység az archívum, amelyben a folyóirat megszületése óta eddig megjelent dokumentumközlések és kommentárjaik olvashatóak. Minden egyes témakör oldalán rövid, pár mondatos (állandó) bevezető szöveg tájékoztat a szerkesztési szempontokról. A tematikai egységeket a főoldalon (a már említett) vízszintesen futó formában megjelenítő menüsorból, az ugyanott lévő függőleges menüsorhoz képest hiányzik a vicctár menüpontja, de ez a kis technikai hiba egyáltalán nem befolyásolja a portál élvezeti és használati értékét.

Az ArchivNet számai átlag hét-nyolc forrásközlést tartalmaztak. Előfordult, hogy nem jutott minden blokkba dokumentum, de legtöbbször arra is akadt példa, hogy egy témához több forrás is beérkezett. Nyilván nem a szerkesztők hibája ez az aránytalanság, a szerzők egyszerűen előnyben részesítenek bizonyos témaköröket. A dokumentumok szöveghűen átírtak, de előfordul — szemléltető jelleggel — egy-egy forrás fakszimiléje is. A források után mindig megtalálható a pontos jelzet.

A folyóirat szerzőinek körében a legkedveltebb témakör érdekes módon a diplomácia, ahová eddig 17 forrásközlés futott be. A népszerűség lehetséges okait részben meg is magyarázza a blokk állandó szerkesztői „fülszövege”. Való igaz, a kutatási korlátozások miatt itt évről-évre jönnek elő újabb és újabb dokumentumok, amelyek olyan eseményeket erősítenek meg, vagy esetleg cáfolnak, amelyekről pusztán kósza hírek terjengtek. Egy-egy közlés a legtöbb esetben több (öt-tíz) forrást is citál, amelyeket — ez mindenütt így van — a magyarázó szövegben elhelyezett más színű utaló szavakon keresztül érhetünk el. E témakörben szinte nincs olyan írás amit ne lehetne kiemelni érdekessége folytán, ezért inkább csak a főbb közléstípusokat mutatnánk be egy-egy példa segítségével.

Már az I. évf. 1. számában két lebilincselően érdekes diplomáciatörténeti dokumentumközlést olvashatunk Szőke Zoltán: A vietnámi kaland, illetve Szatucsek Zoltán: Makacs öregúr vagy nemzetmentő vátesz címmel. Előbbi a magyar külpolitika egy egészében máig feltáratlan akciójáról, a vietnámi háborút lezárni szándékozó 1973. évi párizsi egyezményben foglaltak betartását felügyelő magyar katonai misszió kinti tevékenységéről árul el részleteket. A másik forráscsoport Mindszenty József 1971. évi külföldre evakuálásának izgalmas előtörténetét vázolja fel. Akad a közlések között (I. évf. 2. sz.) teljesen „friss” dokumentumcsoport is, mint például a Kokas Pál–Majtényi György szerzőpáros: Homokként pergett el a pénz c. munkája, amely egy 1980-as évekbeli líbiai magyar lakásépítkezés finoman szólva nem éppen hasznot hozó történetét tárja fel.

A diplomáciatörténet egésze szempontjából is különleges „falat” Murber Ibolya: Az Észak-Epiruszi kérdés háttere. A görög–albán viszony alakulása az 1960-as években c. írása. Különlegessége abban áll, hogy magyar nagyköveti iratokból, tehát egy külső szem által láttatva tárja fel e konfliktus jellemző vonásait. A II. évf. 1–4. számaiban Tischler János, a 20. századi lengyel történelem kiváló kutatója valósággal kibérelte magának a rovatot és folytatásos „internet-regényként” adta közre dokumentumválogatásait a magyar–lengyel kapcsolatokról, néhány jellemző időkeresztmetszet alapján. Nem egészen érthető, — és ez nyilván nem a szerzőnek róható fel — hogy mint itt is, időnként a következő lapszámban megismétlődött ugyanaz a dokumentumközlés, pl. II. évf. 1. sz. és II. évf. 2. sz. (Legalábbis az archívumban fellelt számokban lapozgatva ez tapasztalható.)

A diplomácia történetéhez majdnem hasonló népszerűségnek örvendett a Hétköznapi történetek elnevezésű blokk a 14 eddigi forrásközlésével. A rovat bevezető szövege szerint az idevágó „személyes jellegű” dokumentumok közreadásának célja a közelmúlt történelmének (kis)emberközeli bemutatása. Figyelmet érdemel Horváth Sándor hétköznapi története: Munkahelyi zaklatás és a lányanyák helyzete a Sztálin Vasműben címmel (II. évf. 1. sz.). Külön érdeme a forrásközlésnek, hogy a szerző szorgalmi feladatként képeket is mellékelt, ami a — kinyilvánított szerkesztői szándékokkal összhangban — az ArchivNet technikai–tartalmi továbbfejlesztésének egyik fő iránya lehet, belevéve a jövőben esetleg a mozgóképet is. Említést érdemel még Katona Csaba: „A mostani hidat a magyar nép demokrácia építette újjá és nem egy gróf.” A Lánchíd újjáépítésének ideológiai háttere c. munkája, amelynek segítségével megfigyelhető, ahogy az új politikai rezsim keresi magának az új ideológiai szimbólumokat (I. évf. 3. sz.). De az említettek mellett nagyon jó még Koltai András: Hegyi tanár úr motorja és a tatai piarista rendház 1950. évi felszámolása c. közlése, amely a mikrotörténetírás egyik gyöngyszeme is lehetne (II. évf. 3. sz.). A hétköznapi, esendő ember képét rajzolja meg Csekő Ernő: Községi tanácsvezetők bukása az 50-es években — 4 kg zsír, 15 kg sertéshús vagy 30 kg kukorica miatt címet viselő „karcolatában” (II. évf. 5. sz.).

Előbbihez képest csupán eggyel kevesebb közlést tudhat magáénak a nemes egyszerűséggel Politikának elnevezett rovat. Itt elsősorban olyan dokumentumok és kommentárjaik kaptak helyet, amelyek a hatalom gyakorlásának technikáit mutatják be, aktuális események kapcsán idézve fel egyes epizódokat Magyarország jelenkori történetéből. Az olvasó megbizonyosodhat: igazából nincs új a nap alatt.

A napi politika aktualitásai kapcsán került az ArchivNet „lapjaira” Kurecskó Mihály: Egy ítélet háttere. Bárdossy László perének dokumentumai c. munkája (I. évf. 1. sz.). Különlegessége abban rejlik, hogy a szerző a dokumentumokban hivatkozott jogszabályi helyeket is közli, mindenki számára elérhetővé és egyúttal könnyebben megítélhetővé téve az verdiktet. Ugyancsak a napi eseményekből meríthetett ihletet S. Kosztricz Anna: Olimpia Magyarországon? c. közlése (II, évf. 2. sz.) Kevéssé ismert, hogy Budapest 1952-ben megpályázta az 1960. évi olimpia rendezési jogát. A bemutatott források az 1955-ben esedékes döntés előtti lázas politikai előkészületekbe nyújtanak bepillantást.

A legjobb cím kategóriájában győztes is lehetne Pintér Tamás közlése: Egy MUK-kanás. A Kormányőrség parancsnokának jelentése a Münnich Ferenc házánál 1957. március 15-én történt kődobálásról. (II. évf. 3. sz.) A cikk ezen kis történelmi szösszeneten keresztül rajzolja meg a régi–új hatalmi gépezet működésének elemeit.

A Kalászatok rovat, ahová eddig kilenc közlés futott be, formáját tekintve eltér a többitől. Itt a dokumentumokat nem előzi meg hosszabb kommentár, hanem egy néhány mondatos vagy soros bevezető után szinte önmagában — mintegy önmagáért beszélve — áll az esetek nagy részében mindössze egy forrás. A rovatnak nincs tematikai megkötöttsége, ide bármi bekerülhet, ami érdekes, olvasmányos. Így egy-egy dokumentum segítségével bepillanthatunk az ÁVH történetébe (T. Varga György: Apró adat az ÁVH történetéhez, I. évf. 1. sz.), tanulmányozhatjuk a sporttörténet és a politikatörténet kapcsolódási pontjait (Katona Csaba–Majtényi György: Fasiszták és homoszexuálisok a Fradi elnökségében? — 1961, I. évf. 1. sz.), vagy éppen a kultúra és a politika összefüggéseit (Ring Orsolya: Igazgatóváltás a Nemzeti Színházban — anno 1962, II. évf. 5. sz.). Sajnos ebben a rovatban gyakori hiba, — legalább is az archívumban elérhető verziókból következően mondhatjuk ezt — hogy nehezen, vagy egyáltalán nem állapítható meg a szerzőség. (L. pl. az I. évf. 2. számában található A MOL dossziéiból — Afganisztán történetéhez c. forrásközlést.) A szerzők kérdésénél maradva: nem volna érdektelen, ha azok „személyes adataik” közül legalább a munkahelyet feltüntetnék, hiszen a leközölt dokumentumok lelőhelye, valamint a leközlőik levéltári „illetékessége” nem mindig vág egybe. Sőt, ezen is tovább léphetnénk annyiban, hogy egy esetleg fényképpel is ellátott rövid nacionáléval bemutatkozhatna a szerző. Levelet írni egyébként — rákattintva a nevükre — máris lehet azoknak, akik megadták e-mail címüket. Ide kívánkozik még egy megjegyzés: nem lenne haszontalan, ha a szerkesztők közreadnák a közlési lehetőségekre vonatkozó szabályokat és egyéb intenciókat.

Eddig viszonylag kisebb figyelmet kaptak szerzői oldalról a Kuriózumok a művelődés történetéből és a Kisebbségben című rovatok. Előbbiben hat, míg utóbbiban öt forrásközlést olvashatunk a folyóirat különböző számaiban. A témakörök címei nem igényelnek különösebb magyarázatot, hasonlóan az első három ismertetett tematikai egységhez, itt is hosszabb bevezető után következnek a dokumentumok. A művelődéstörténeti rovatban a legérdekesebb talán Kosztricz Anna és Ring Orsolya összeállítása, amely a Nemzeti Színház hányattatásairól tudósít (I. évf. 1. sz.). A nemzetiségi kisebbségi lét kelet–közép-európai jellegzetességeinek néhány mozaikját villantja fel Seres Attila, aki a legtermékenyebb szerzője e rovatnak. Dokumentumközlései a székelyek és csángók világába kalauzolnak bennünket.

Nyilván a sok, önmagában is vicces dokumentum közreadásával — és nem a levéltárosok humorérzékének hiányával — magyarázható, hogy a vicctár csak a — recenzálás pillanatában — utolsó lapszámban töltődött fel az 1960-as évek második feléből származó politikai viccekkel, amelyeket az Opern Society Archives/Nyílt Társadalom Archivum bocsátott az ArchivNet rendelkezésére. Legalábbis az archívumban tárolt korábbi számokból hiányzik ez a rovat.

Végigtekintvén az ArchivNet eddigi kínálatán megállapíthatjuk, a kitűnő ötlet formailag és tartalmilag is jól valósult meg. A levéltárak, egészen pontosan a Magyar Országos Levéltár oldaláról ez egy jó válasz az információs társadalom kihívásaira. Végezetül a recenzens — önmagára is vonatkoztatva — bíztatni szeretné főként a kérdéses időszakkal foglalkozó kollégákat, de másokat is természetesen, hogy mint olvasók és mint volt vagy leendő szerzők, részeltessék nagyobb figyelemben az ArchivNet képében megjelent újdonsült kezdeményezést.

Káli Csaba