Látogatás szlovákiai levéltárakban

A Magyar Levéltárosok Egyesületének választmánya az elmúlt időszakban dolgozta ki a külföldi országok levéltáraival való újszerű kapcsolattartást, aminek értelmében három szinten lett megfogalmazva az egyes országokkal kialakítandó együttműködés. Ennek köszönhetően a határos államok levéltárai kiemelt szerepet kaptak a szakmai kapcsolatok építésében.

A Szlovák Levéltárosok Egyesületének több mint tíz évvel ezelőtti megalakulása óta a szervezet jelenlegi vezetőjének, a Vágsellyei Állami Járási Levéltár igazgatónőjének, Novák Veronikának volt köszönhető, hogy egyre erőteljesebb együttműködés bontakozott ki a két ország levéltáros egyesülete és levéltárai között. A későbbi együttműködés egyik fontos állomása lehet az a három napos tapasztalatcsere, melyre 2002. április 8–10. között került sor Vágsellyén, Nagyszombaton és Nyitraivánkán.

A Szögi László elnök vezette tizenkét fős egyesületi delegáció egyetemi levéltárak dolgozóiból, illetve a Szlovákiával határos megyék levéltárosaiból állt. A meghívás házigazdája Novák Veronika és a Vágsellyei Állami Járási Levéltár volt.

A levéltári küldöttség április 8-án tett látogatást a Nagyszombati Állami Járási Levéltárban, ahol annak vezetője, Anna Dunajska igazgatónő mutatta be az intézményt. A levéltár egyike azon szlovákiai levéltáraknak, amely jelentős állami fejlesztéssel modern, a mai követelményeknek csaknem mindenben megfelelő feltételekkel kerül kialakításra. A nagyszombati belváros műemléképületében kialakított levéltár két felújított épületszárnnyal kiegészülve három szinten fogja őrizni a hozzá tartozó város és járás anyagait. A gördülőállványzat beépítésével tervezett raktárterekben csupán a levegő temperálása marad el az indokolt követelményektől. A csoport első látogatóként jegyezhette magát a levéltár emlékkönyvébe.

Az egykori egyeteméről is híres Nagyszombatot a jelenlegi egyetem történelem tanszékének vezetője, Jozef Simoncic professzor mutatta be a levéltárosoknak. A csaknem teljes egészében magmaradt történelmi belváros évszázadokig volt az esztergomi káptalan és az érsek székhelye, akik a török elől 1543-ban menekültek ide és csak 1822-ben tértek vissza Esztergomba. Ezt az időszakot gazdag építészeti emlékek reprezentálják, számos templom, rendház és palota gazdagítja a városfallal körülvett Nagyszombatot. Az 1635-ben Pázmány Péter által alapított egyetem 1777-ben költözött Budára. Az ELTE Levéltára ezért különös figyelmet szentel a helyi intézményekkel kialakítandó kapcsolatoknak. Az egyetem magmaradt épületeinek felújítása jelenleg is zajlik.

Küldöttségünk április 9-én tett látogatást a Nyitraivánkán található Területi Állami Levéltárban, ahol Nyitra, Bars és Komárom megyék anyagait gyűjtik és őrzik. A századfordulón épített impozáns kastély felújításával kialakított levéltár jó példája egy hangulatában is a levéltárhoz illeszkedő épületnek, amelyet a tervezők jó érzékkel egészítettek ki raktári szárnyakkal. A levéltárat annak igazgatója, Sarlota Drahosova mutatta be az érdeklődőknek. A gyűjteményben négy nyelven található anyag (szlovák, magyar, német, latin), amelyet az átvett nagymennyiségű egyházi anyakönyvi anyag miatt jelentős számú kutató látogat. Említést érdemel még a levéltár által a külföldi megkeresések kapcsán történő családkutatás, amit az intézmény térítés ellenében vállal magára. A levéltár kialakításának kárát csupán a kutatóterem és a hozzá tartozó egység látta, amely meglehetősen szűkös alapterületet foglal el.

A gördülőpolcos raktárakban a mintaállványozás jelenleg is zajlik, amelyet a szlovák kollégák egybekötnek a még rendezetlen anyagok feldolgozásával. Az épületben mikrofilmező műhely és vendégszobák kialakítására is sor, mindez a közeljövőben egészül ki a számítástechnikai fejlesztéssel.

Látogatásunk a Nyitraivánkától csupán tíz kilométerre lévő Nyitrán folytatódott, ahol a történelmi belvárosban a csoport megtekintette a püspöki várat és a hozzá tartozó, gótikus székesegyházat. Az 1876-ban épített műemlék épületben álló, mintegy 60 ezer kötetes püspöki könyvtárat a gyűjtemény igazgatója mutatta be, aki tájékoztatást adott az ott folyó tudományos munkáról, a könyvtár rendkívül értékes gyűjteményét pedig rögtönzött kiállításon láthattuk. A folyamatos feldolgozó munkának köszönhetően a közelmúltban elkészült a gyűjtemény 16. századi darabjait bemutató terjedelmes kötet.

A szakmai út utolsó napja a Vágsellyei Járási Állami Levéltárban zajlott, ahol Novák Veronika igazgató nőrészletesen bemutatta az általa vezetett intézményt és a szlovák levéltárügyet. A 16. századi jezsuita rendházban kialakított levéltár a vágsellyei, a dunaszerdahelyi és a galántai járások mintegy 4000 ifm-nyi anyagát őrzi. A levéltárhoz tartozik egy egy fős fióklevéltár a csallóközi Lúcson, ahol a Pálffy család kastélyát alakították át levéltárnak.

Állami támogatással jelenleg is zajlanak a levéltár bővítési munkálatai, amelynek köszönhetően duplájára fog nőni a raktári kapacitás. A legrégebbi itt őrzött oklevél 1340-ből való és Somorjával kapcsolatos. A legtöbb fond 19. századi, főként a városok és községek jegyzőkönyvei és anyagai. Hasonlóan a magyarországi helyzethez, az irattárakban lévő anyagok Szlovákiában is jelentős gondot okoznak a levéltáraknak, azok tárolása, beszállítása kevéssé megoldott. A magyarországitól nagyban eltér a szlovákiai levéltárak segédleteinek rendszere. Az itthon használatos középszintű segédletek csaknem teljesen ismeretlenek, helyette az egyes fondokról jóval részletesebb, mondhatni darabszintű kimutatások készülnek, amelyek nem nyilvános segédletek, és csupán öt példányban kerülnek kiadásra. A szlovákiai levéltárak anyagait bemutató átfogó fondjegyzékek négy kötetének kiadása történt meg eddig, ezek kereskedelmi forgalomba nem kerülnek. A levéltárak kiadási tevékenysége rendkívül visszafogott, ami főleg szemléletbeli okokra, és csak részben anyagiakra vezethető leginkább vissza.

Novák Veronika felvázolta a szlovák levéltárügy jelenlegi helyzetét, ismertetve a két országos gyűjtemény (Nemzeti Levéltár, Bányalevéltár), a hét területi levéltár, a 36 járási levéltár és az egyedüli Kassai Városi Levéltár rendszerét, a készülő levéltári törvény elveit, és a várható változásokat. A kötetlen szakmai eszmecserét követően mód nyílt a levéltár és a raktárak megtekintésére is.

A háromnapos tanulmányút jelentős lépésként értékelhető a hasonló gondokkal bíró hazai és szlovák levéltári kapcsolatokban, amelyet a későbbiekben tovább erősíthetnek a határ menti, valamint a magasabb szintű egyesületi és szakmai egyeztetések.

Rózsa György Gyula