a XIX. Vas Megyei Levéltári Nap
2002. április 25-én immár 19. alkalommal került megrendezésre a Vas Megyei Levéltár szakmai napja Szombathelyen. A hagyományosan a György-napi időponthoz kötődő konferencia címe: Iparűzők, kereskedők, vállalkozók Vas megyében a 14–20. században volt. A megszokott időponthoz egy, a hagyománytól eltérő, de várhatóan ugyancsak hagyományossá váló tényező társult: e konferenciának első alkalommal szolgált helyszínül a Vas Megyei Levéltár új épületének előadó- és kiállítóterme.
A konferencián elhangzott kilenc előadás más-más nézőpontból gazdagította ismereteinket a Vas megyei iparosokkal, kereskedőkkel, vállalkozókkal kapcsolatban. A levezető elnöki tisztet Bácskai Vera professzor asszony töltötte be, a programot Kiss Sándor, a Vas Megyei Kereskedelmi és Iparkamara titkára nyitotta meg nagyszámú érdeklődő előtt.
A konferencia első előadója Bariska István, a Vas Megyei Levéltár Kőszegi Fióklevéltárának vezetője Iparosok, kereskedők a 14–17. századi Kőszegen c. előadásában a polgár város három évszázadnyi történetébe ágyazta be a céhek, kereskedők históriáját. A város céhei nemcsak a szorosan vett termelőtevékenységben vettek részt, hanem világi, egyházi épületek létrehozása is fűződik a nevükhöz. Az előadó bemutatta a 14–16. sz. kőszegi kereskedelmének főbb irányait mind az export mind az import oldalról. Külön hangsúlyt kaptak az elemzésben a kereskedelmi konjunktúra szabályozó tényezői is. Bariska István a városi önkormányzat vizsgálatánál kiemelte, hogy azok a „gyüttmentek” (máshonnan betelepült kőszegi polgárok), akik a kőszegi kereskedelemből gazdagodtak meg, polgárjogot szereztek ugyan, de a város önkormányzatába nem kerültek be. A konjunktúra lecsengése után a 16. sz. végén a kőszegi kereskedelem is válságba került. Ekkortól a hitelügyletek is nagyobb teret kaptak, ami főleg áruhitelt jelentett. Az előadásból az ehhez kötődő behajtási technikákról is színes képet kaphattunk.
A második előadó Dominkovits Péter főlevéltáros (Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltára) a privilegizált püspöki mezőváros kora újkori kereskedelméről szólt Kereskedők Szombathelyen a 17. század első felében. c. előadásában. A település 17. századi kereskedelmi kapcsolatairól keveset tudunk. Jelenlegi ismereteink szerint Szombathely polgárai mind a nyugat-dunántúli térségben, mind a Felvidék nyugati részéig, illetve a bécsi medencéig kiterjedő térségben élénk kereskedelmi tevékenységet folytattak. A városvezető nemes–polgár rétegből több család is folytatott kereskedelmi tevékenységet.(pl. a Hetésy, Kenézy Szabó család tagjai) Az előadó szerint a szombathelyi kereskedők nem egyfajta árucikkre specializálódva végezték tevékenységüket, de azok közül kiemelkedően fontos volt a méz. Szombathely kereskedelmi tevékenységének értékelésekor egy, a 16. sz. végétől egyre erősödő folyamatot látunk, bár ez arányaiban messze nem érte el a térségben nemzetközileg is jegyzett Győr erődvárosét.
A rövid szünetet követő harmadik előadó Benczik Gyula levéltáros (Vas Megyei Levéltár) A szűrszabók Vas megyében a 17. században címmel tartott előadást. A szerző Őriszentpéter példáján mutatta be egy szabócéh történetét az alapítástól a 17. századig. A céh alapításával összefüggött a földesúri terhek alóli mentesülés vágya is. A szabócéh nemcsak termelő munkát végzett, hanem a kereskedelmi tevékenységet is lebonyolította.
Tilcsik György, a Vas Megyei Levéltár igazgatója egy szombathelyi kereskedő életútját vázolta fel Stallner Ferenc szombathelyi kereskedő működése 1848 előtt c. előadásában. Stallner életútja jól példázza azt, hogy egy nyitott, befogadó városban miképp nyílt lehetőség a köztiszteltben álló, tehetős polgárrá válásra. A grazi születésű kiskereskedő felesége révén jutott polgárjoghoz, valamint a várostól bérelt bolthoz, amelyet aztán több mint három évtizedig irányított. Kereskedői tevékenysége mellett az egyik legjelentősebb szőlősgazdává is vált Szombathelyen. A város ügyeinek irányításában is részt vett külső és belső tanácsosként, 1848–ban tagja volt a Vas megyei nemzetőrségnek is. A szabadságharc után továbbra is kereskedőként tevékenykedett és 63 éves korában 1861. április 24-én hunyt el.
Az ebédszünet előtti utolsó előadó Mayer László igazgató-helyettes (Vas Megyei Levétlár) a szombathelyi zsidóság 1840 és 1848 közötti betelepüléséről szólt előadásában. Az 1840. évi XXIX. tc. lehetőséget adott a zsidó személyeknek, hogy bárhol szabadon lakjanak, gyárakat alapíthassanak, mesterségeket űzhessenek, kereskedést folytathassanak. Míg 1840-ben csupán három család rendelkezett lakhatási engedéllyel Szombathelyen, addig az 1848. évi összeírás szerint a zsidóság 289 főre szaporodott. A városba betelepülő zsidóság nagyrészt a környező falvakból származott. Az előadó vizsgálta a városi polgárok viszonyát a zsidósághoz, amelynek negatív szemlélete az 1848. április 4-ei zsidóellenes megmozdulásokban csúcsosodott ki.
Az ebédszünet utáni első előadó Katona Csaba levéltáros (Magyar Országos Levéltár) Szombathelyről egy kimerevített képet adott a hallgatóság számára a Pillantás a szombathelyi ipar helyzetére 1850-ben c. előadásában. A megye központ iparos társadalmát egy 1850. évi összeírás alapján mutatta be, kellő forráskritikával kezelve az összeírást. Minthogy a történelem összefüggő folyamat, így nem könnyű önmagában értelmezni egy-egy ilyen típusú dokumentumot, hiszen viszonyítás nélkül nehéz megtalálni helyét a nagy egységben. Az előadás felhívta a hallgatóság figyelmét; a nagyobb történelmi korszakhatárok, mint a mohácsi vész, vagy konkrétan 1848–49 az emberek mindennapi életében, gondolkodásának változásában nem jelentettek olyan éles cezúrát, mint a politika- vagy köztörténetben, a változás nem azonnal, hanem csak idővel vált érzékelhetővé.
A program változása miatt Söptei Imre levéltáros (Kőszegi Fióklevéltár) Kincs István kőszegi apátplébános pénzügyei (1899–1938) címmel tartotta meg előadását. Az érdekes munka egy kettős személyiségű embert mutatott be a hallgatóságnak. Kincs apátplébános a lelkipásztori tevékenysége mellett a város gazdasági életét is jelentősen befolyásolta. Kisebb vállalkozások után a 20. sz. elején megalapította a Kőszegi Hitelszövetkezetet, amely egészen az államosításig fennmaradt, bár 1938-ban csak külső segítséggel lehetett megmenteni. A plébános gazdasági hozzáértését a város alapítványaiban, egyesületeiben is kamatoztatta. Hosszú lelkipásztori, közéleti tevékenysége a 19. sz. végétől a 20. sz. derekáig meghatározó volt Kőszeg városában.
A nap utolsóelőtti előadója Feiszt György, a Vas Megyei Levéltár igazgató-helyettese a szombathelyi Hoffmann család 1870–1930 közti vállalkozásairól szólt. Az előadó egy publikált családtörténeti visszaemlékezés alapján ismertette egy szombathelyi zsidó család történetét a Holocaustig
A nap végére maradt Melega Miklós levéltáros (Vas Megyei Levéltár) előadása, aki egy elfelejtett szombathelyi építőipari vállalkozóról, Szabovics Ottóról (1854–1904) emlékezett meg. A soproni származású építész 1883-tól kezdett vállalkozóként tevékenykedni. 1894-ben került Szombathelyre, ahol munkássága kiteljesedett. Épületeit eklektikus stílusban tervezte, de utolsó éveiben már a szecesszió felé fordult figyelme. Munkái a mai Szombathelyet is színesítik, jelenleg 10 épülete áll helyi védelem alatt. Szabovics egyéni tragédiája, hogy szakmai elismertsége és sikeres munkái ellenére sem sikerült anyagi biztonságot teremtenie családja számára. Az előadás értékét növelte az előadó által felvonultatott illusztrációs bázis. A közönség láthatta Szabovics tervrajzait, az előadó fotóinak segítségével pedig az épületek mai állapotával is megismerkedhettünk.
A konferencia előadásainak vizuális megerősítését szolgálta az ülésteremben megrendezett kiállítás, ahol az előadásokhoz kötődő dokumentumok nyertek elhelyezést.
A jól szervezett konferencia gördülékeny lebonyolításhoz a kitűnő elnöki levezetés is hozzájárult. Az elnöki hozzászólások többször újabb gondolatokat ébresztettek, vagy az adott témával kapcsolatban újabb információkkal látták el a hallgatóságot, ami még értékesebbé tette a levéltári napot. A döntően helyi előadókat felvonultató konferencia az új kutatási eredményeket felhasználva több szempontból, többféle megközelítésből mutatta be a Vas megyei iparosok, kereskedők, vállalkozók helyzetét a 14–20. században. Reméljük, hogy az ötévenként megjelenő kumulált kötetben az itt elhangzott előadásokat is viszontláthatjuk.
Polgár Tamás