Tolna Megyei Levéltár családi iratainak repertóriuma I.
Szerk.: Cserna Anna. Szekszárd, 1999. (Segédletek, I.) 126 p + 8 kép

Tolna Megyei Levéltár családi iratainak repertóriuma II.
Szerk.: Cserna Anna. Szekszárd 2000. (Segédletek II.) 144 p. + genealógiai tábl. *

Főnemesi családjaink iratanyagát a millenium lázában égő ország levéltárosainak sikerült egyetlen helyre összegyűjtenie. Ezt a mai Magyar Országos Levéltárban (MOL) őrzik és Bakács István jóvoltából kitűnő segédlet is készült hozzá. Egyes — elsősorban jogbiztosító — iratok azonban még változatlanul családi tulajdonban maradtak, sőt középnemességünk iratainak zömét továbbra is vidéki kúriáiban őrizte. A második világháború végén ezek egy része sajnos jelentős sérüléseket szenvedett (pl. a Széchenyiek nagycenki iratanyaga), a kastélyok kifosztásakor a helyi lakosság széthordta, eltüzelte azokat (pl. a Batthyány levéltár egy része). Az olyan megyékben, ahonnan a régi levéltárosok nem menekültek el a szovjet hadsereg elől, 1945 tavaszán megkezdődött a családi iratok megmentése. Tolna megye szerencsére ez utóbbiak sorába tartozott, ahol is Hadnagy Albert — mindnyájunk Berci bácsija — fáradtságot nem ismerve, a helyi elöljárókkal (bíró, jegyző) összefogva, hóban-sárban „caplatva”, összegyűjtötte a megmaradt iratanyagot. Természetes, hogy ebben a munkában az érintett családok tagjai is partnerek voltak, hiszen azonnal átlátták; irataik csak így menekülhetnek meg a teljes megsemmisüléstől. Ez a folyamat néhol évekig elhúzódott, így Tolna megye esetében még 1951-ben is kerültek a megyei levéltárba hagyatékok.

A hadi események, családok hányattatásai során az iratok belső rendje óhatatlanul megbomlott, kutatásukra csak a régi levéltárosok, raktárkezelők segítségével nyílott lehetőség. Ezt, az egyáltalán nem kívánatos állapotot csak módszeres rendezéssel lehetett felszámolni. Bár az 1970-es évek elején történt erre kísérlet, de mivel az uralkodó ideológia függvényében a legújabb kori iratanyag rendezése került előtérbe, ez a munka nem fejeződött be. Az 1980–1990 közötti időszakban végre olyan kollégák vették kezükbe a rendezés hatalmas munkáját, akik szívós kitartással — mindannyiunk örömére — be is fejezték azt. A fő érdem a sajtó alá rendezést és szerkesztést is elvégző Cserna Annáé, akit munkájában Glosz József és Károly István segített. Nekik köszönhető, hogy majd fél évszázad után rendelkezésünkre áll a Tolna megyei családi levéltárak repertóriumának első kötete, amely a kilencvennél több fond 80 ifm-t meghaladó irategyütteséből az Augusz, Bartal és Csapó családok iratanyagait tartalmazza.

Nem szükséges itt külön kihangsúlyozni; e nemesi családok jogbiztosító, bíráskodási, birtokigazgatási, gazdálkodási iratanyaga, illetve némely kiemelkedő közigazgatási, politikai szerepet betöltő családtag hivatali és magániratai (pl. főispán, alispán, főszolgabíró, szolgabíró, főjegyző, jegyző), továbbá számos családtag személyi iratai (pl. levelezése) — elsősorban a 18–19. sz. kutatóinak — szinte felbecsülhetetlen értékű forrásanyagot jelent. E családi archívumok hasonlóképpen alapvető források egyes települések helytörténészei számára. A rendezés során az is kiderült, hogy az iratok között kétszáznál több olyan Mohács előtti oklevél bújik meg, amelyeket a 18. sz-ban Tolna megyébe került nemesi családok hoztak magukkal szinte az ország minden részéből (Baranya, Bereg, Bihar, Borsod, Fejér, Győr, Heves, Nyitra, Pest, Somogy, Szabolcs, Szatmár, Ung, Veszprém vármegyékből).

A családi levéltárak esetében minden családról egy kis bevezető olvasható, a családtagok közötti eligazodást genealógiai tábla szolgálja, a további kutatást pedig irodalomjegyzék segíti.

A következőkben családonként csak egy-két érdekességre hívnám fel a figyelmet. Az Augusz család művészet iránti érdeklődése közismert; II. Antalt szoros barátság fűzte Liszt Ferenchez, aki négyszer is hosszabb-rövidebb időt töltött szekszárdi kastélyukban. Barátságuk idején 117 levelet váltottak egymással, amiből 51-et a Tolna Megyei Önkormányzat Levéltára őriz. A család más tagjainak levelezésében is felbukkan Liszt Ferenc alakja, és ezek az adatok jó háttéranyagot jelentenek a művész életének, tevékenységének a kutatásához. Augusz II. Antal hivatali tevékenysége köréből figyelmet érdemelnek az 1848. évi nemzetőri összeírások, de nem érdektelenek a báró Eötvös Józseffel, Haynald Lajossal, Garay Jánossal, Bezerédj Istvánnal, Ráday Gedeonnal, Reményi Edével, Szemere Bertalannal folytatott levelezései sem. Önálló kiadást is megérdemelne Augusz Anna 19. századi naplója.

A Bartal család iratainak egyik legérdekesebb része Bartal Aurél kormánybiztosként végzett tevékenységének időszakából származik. Ez az iratanyag jelentősen bővíti ismereteinket az 1920-as évek jobboldali pártharcairól. Több titkos társaság tagjaként sok iratot megőrzött az EKSZ és MOVE tevékenységéről is. A Bernáth család egyik tagja, Géza követségi titkárként Lisszabonban, Londonban, Párizsban, Pétervárott dolgozott. Diplomáciai pályafutása a német nyelvű követségi levelezésből nyomon követhető, miközben számos adat derül ki a kiegyezést követő évtizedek külpolitikai törekvéseiről, lépéseiről.

A Csapó II. Dániel, Tolna vármegye reformkori első alispánjának (1827–1836), 1834-ben országgyűlési követének hivatali működése során keletkezett iratok, valamint kiterjedt levelezése nélkülözhetetlen forrása az akkori Tolna vármegye története megismerésének. Csapó II. Vilmos (1840–1933) a Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság egyik alapító tagja volt, amelynek históriájához számos adattal szolgál kiterjedt levelezése. Ő Európát bejárva utazását naplójában rögzítette. 1848–49 eseményeiről számos korabeli helyi és országos kiadású nyomtatványt őrzött meg. Már e gyűjtemény is arra utal, hogy érdeklődött a történelem iránt, miképpen ez irányú érdeklődéséről tanúskodik dédapja testvéréről, Győry Péterről, Rákóczi generálisáról összegyűjtött eredeti iratanyaga is. A numizmatikusokat külön is érdekelhetik I. Ferenc pénzekről, bankócédulákról kiadott, és e gyűjteményben megtalálható rendeletei is, mivel mindezeket eddig csak kivonatosan ismertük a kecskeméti levéltár „currensei”-ből. Az irodalom- és orvostörténészek Babits Mihály megyei főorvos leveleit forgathatják haszonnal. A két Beszédes, József és Ferenc levelei Tolna megye reformkori árvízmentesítéséről adnak felvilágosítást. Neugasse Izidor és Garay Ákos festőművészek levelezése a művészettörténészek érdeklődésére tarthat számot.

Még hosszan folytathatnánk a magyar történelem és művelődésügy szempontjából kiemelkedő jelentőségű iratanyag bemutatását, de tán ennyi is elég annak megítéléséhez, hogy Tolna megye levéltárosai a megye családjainak most kiadott repertóriumával számos tudományág számára hasznos szolgálatot tettek. Csak reménykedhetünk abban, hogy a többi család még meg nem jelent iratanyaga is hasonló módon közlésre kerül.

***

Amikor 1999 júniusában a fenti sorokat leírtam, álmomban sem mertem gondolni, hogy reménykedő kérdésemre ilyen hamar csattanós választ kapok. A Cserna Anna vezette „team” azonban komolyan vette azt az ígéretét, hogy folyamatosan feldolgozza a Tolna Megyei Önkormányzat Levéltárában található családok iratanyagát, így a következő évben már kezünkben tarthattuk az újabb kötetet, amelyben újabb hat család archívumának segédletét adják közre. Bár az eredetileg háromtagú feldolgozó csoporthoz most egy újabb munkatárs, Reibling Józsefné is csatlakozott, a feldolgozás rendszerén — eléggé nem dicsérhető módon — semmit sem változtattak, ami a repertórium áttekinthetőségét, egységes kezelését alapvetően megkönnyíti.

A Bezerédjek esetében töredékes iratanyagról van szó — hisz’ e kiterjedt famíliától a Magyar Országos Levéltár is több törzsszám alatt őriz levéltárakat —, ezért az egykori regisztratúra visszaállítására már nem kerülhetett sor. Így a rendezők kénytelenek voltak mesterséges tárgyi csoportokat alkotni. A gazdasági iratok közül bősége révén kitűnik a hidjai és jegenyési gazdaság dualizmus-kori és két világháború közötti időszakának iratanyaga. A munkanaplók, napszámtáblák, napi jelentések, a különböző kimutatások (raktár, magtár, takarmány, ló-, tehén-, sertésállomány, tejhozam, gyapjú), a teljes sorozatban megmaradt főkönyvek gazdaságtörténeti értéke egyedülálló, hiszen ezek alapján a kutató bátran vállalkozhat egy kelet-dunántúli mezőgazdasági nagyüzem gazdálkodásának a feldolgozására. A személyi anyagokból id. Bezerédj István iratai közül a napóleoni kor katonai dokumentumaira, ifj. Bezerédj István iratanyagából pedig a reformkori szerepléssel kapcsolatos dokumentumokra hívnám fel a figyelmet. Ez utóbbi esetében a reformkori országgyűlések napi történései bontakoznak ki a barátokkal, a pályatársakkal (Deák Ferenc, Széchenyi István), a családtagokkal folytatott nagyszámú levelezésből.

A gróf Széchenyi család az ország egyik legtekintélyesebb főúri famíliái sorába tartozott. Kiterjedt birtokai közül a nagydorogi Tolna megye területén feküdt. Bár a főnemesi család iratainak túlnyomó többsége a MOL-ba került, a szekszárdi levéltárban található iratanyag még számos részletkérdésben adhat felvilágosítást.

A Liptó vármegyéből származott Sztankovánszky család azon kisnemesi családok körébe tartozik, akik századokon át meghatározó szerepet játszottak Tolna vármegye politikai életében. A családi levéltárból tán legérdekesebbek a III. csoportba sorolt iratok: a keszthelyi Georgikon szervezeti felépítése, Mária Terézia rendelete a cigányok regulációjáról, az 1845. évi megyei tisztújítás résztvevőinek versbe szedett jellemzése, a Tolna megyei honvédtisztek névjegyzéke. Sztankovánszky II. János iratai között bújik meg Filáth Lajos több levele a szlovákiai Zöld Gárda tetteiről, valamint Sáringer István és Molnár Sándor levelei az 1919. évi kajdacsi eseményekről.

A jobaházi Dőryek vezető szerepet játszottak Tolna megye 18–19. századi történetében. E családból egymás után négyen viselték — kisebb megszakításokkal — a megye első alispáni hivatalát. Másodalispán, főszolgabíró pedig szinte megszámlálhatatlanul sok került ki a kiterjedt család tagjai közül.

A vagyontalan, értelmiségi pályán működő nemesség társadalmi rétegéhez tartozott a Hainer család. Közülük Ignác Baranya vármegye levéltárnoki tisztét töltötte be, még jurátus korában érdeklődő tanúja volt az 1839–1840. évi országgyűlésnek. A Kossuth szerkesztette Pesti Hírlap rendszeres tudósítói közé tartozott, majd 1848-ban Batthyány Kázmér főispán–kormánybiztos titkára lett. 1848 őszén részt vett a délvidéki harcokban.

A repertóriumban szereplők között vannak családok, akiknek neve azért kevésbé ismert a magyar történetből, mert férfitagjai nem szívesen vállaltak országos, vagy megyei közéleti, politikai szerepet. Közéjük tartozott Gindly Orbán Fülöp, aki hadiszállítóként az állami tartozások kiegyenlítésére donációként azon két négyzetmérföldnyi birtokot kapta, amely magába foglalta az akkor még pusztaként álló Tengelicet, Hidját, Hidvéget, Bikádot és Medinát. Az üzleti szellemű energikus ember minden erejét és idejét az adománybirtokok megszervezésére, fellendítésére fordította. A tekintélyes terjedelmű iratanyag egy feltörekvő, minden lehetőséget kihasználó, mezőgazdasági újításokra fogékony, szorgalmas sváb család vagyongyarapodásának rekonstruálását teszi lehetővé. A kuriózumok kedvelői számára megkülönböztetett figyelemre tarthat igényt Háry János — sajnos keltezetlen — levele.

A kutatók számára külön jegyzék készült az egyes családi levéltárakban található királyi, nádori, káptalani oklevelekről. Két középkori oklevélen kívül (1436., 1491), zömüket a 16. században (12 db), és a 17. sz. során (125 db) írottak teszik ki.

A gondosan szerkesztett kötete(k) használhatóságát névmutató növeli. (Nyilván csak technikai hiba lehet, hogy ebből Bésán Sándor neve kimaradt, pedig a 89. oldalon számon van tartva egy Gindly Ignáchoz írott levele.) A családok bonyolult leszármazási- és kapcsolatrendjét nyolc genealógiai tábla teszi áttekinthetővé, amelyek ismerete egyben a megye történetében való eligazodást is megkönnyíti.

* Kőhegyi Mihály 2001 folyamán juttatta el szerkesztőségünkhöz az itt közölt recenziót. A Levéltéri Szemle ennek közlésével tiszteleg a közelmúltban elhunyt kiváló régész és muzeológus emléke előtt.