Jelena Alekszandrovna Tyurina

A Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsa mint nemzetközi szervezet, a hidegháború kibontakozásának idején jött létre a szocialista országok politikai konszolidációja, és gazdasági rendszerének megerősítése érdekében. A KGST alapító tagjai Bulgária, Magyarország, Románia, a Szovjetunió és Csehszlovákia voltak. Annak szükségességét hangoztatták, hogy a népi demokratikus országok és a Szovjetunió kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködésének fejlesztésére egy különleges szervezetet kell létrehozni. 1949 februárjában Albánia belépett a KGST-be (1961-ig volt tagja), 1950-ben pedig a Német Demokratikus Köztársaságot vették fel a tagok sorába. 1962 júniusában a Mongol Népköztársaság, 1972 júniusában a Kubai Köztársaság, 1978 júniusában pedig a Vietnámi Szocialista Köztársaság lett tagja a szervezetnek.

A KGST tevékenysége a tagállamok egyenjogú képviseletére, és minden olyan ország felé való nyitottságra épült, amely osztotta a szervezet alapelveit és részt kívánt venni az alapító tagok széleskörű gazdasági együttműködésében. 1959 decemberében a 12. ülésszakon jóváhagyták a szervezet tevékenységének alapelveit meghatározó dokumentumokat, a KGST Alapokmányát és a „Tanács jogképességéről, privilégiumairól és immunitásáról szóló konvenciót”. A Tanács tevékenységének fő feladata volt a tagországok törekvéseinek koordinálása a szocialista gazdasági integráció, a gazdasági és technikai haladás gyorsítása, valamint a tagállamok gazdasági fejlettségi szintjének közelítése terén. A tagállamok közti együttműködés legelterjedtebb formája volt komplex célprogramok elkészítése a különböző gazdasági ágazatokban.

Az alapító okirat 4. cikkelye a Tanács által tett ajánlások elfogadásának önkéntes jellegéről szól, és megnevezi olyan alapvető szervek, mint az Ülésszak, a Végrehajtó Bizottság, az ágazati osztályok, a funkcionális és állandó bizottságok, valamint a Titkárság összetételét. A Tanács legfelső szerve az Ülésszak volt, amely legalább egy alkalommal ült össze egy évben. A Végrehajtó Bizottság a legfőbb végrehajtó szerv szerepét töltötte be és negyedévente egyszer ülésezett. A Titkárság, élén a titkárral és annak apparátusával, az összes fő szerv üléseit szervezte és ellátta őket a szükséges háttéranyagokkal. Előkészítette a javaslatokat a KGST munkájának irányultsága szerint a megfelelő szerveknél történő megvitatásra. Kidolgozta, vagy közreműködött a sokoldalú megállapodások kidolgozásában; gazdasági elemzéseket állított össze, és a tagállamok információs anyagai alapján gazdasági kutatásokat végzett; valamint nyilvántartást készített a Tanács szervei által meghozott döntések végrehajtásáról. Ebben a szervezeti struktúrában éppen a Titkárság széles hatáskörének köszönhetően a Tanácsot felépítő szervek iratainak egyedülálló gyűjteménye maradt fenn a KGST működésének egész korszakából, 1949-től 1991-ig.

1949-től 1991-ig a KGST Ülésszaka 46 ülést tartott; az elsőt 1949 áprilisában, a 46., záróülést pedig 1991 júniusában. Fennállásának ideje alatt, okiratai és tagállamainak egyezményei alapján 890 többoldalú megállapodást kötöttek: 119 kormányközit, 175 szervezetközit, és 596 polgári–jogi jellegűt. A dokumentumok központosított nyilvántartása, őrzése és használata érdekében a tagállamok elhatározták egy levéltári fond létrehozását, amelyet a Végrehajtó Bizottság hagyott jóvá 1962. szeptember 28-án. A levéltár őrzési helye a KGST Moszkvában működő Titkársága lett.

A Tanács Ülésszakának 46-ik, budapesti záróülésén, 1991. június 28-án, a résztvevők beleegyeztek abba a szovjet javaslatba, hogy a KGST levéltárát a Szovjetunió kormánya vegye őrzésébe, és biztosítsa a Szovjetunióban érvényben lévő szabályok szerint az egykori tagállamok jogi és természetes személyei számára az iratokhoz való korlátlan hozzáférést.¹ A szovjet kormány megbízása alapján a levéltár iratanyagát a Szovjetunió Külügyminisztériuma és a Szovjetunió Minisztertanácsának Levéltári Főhivatala vette őrzésébe 1991 szeptemberében. Ezzel a Szovjetunió Külügyminisztériumába kerültek az érvényben lévő nemzetközi megállapodások és a hozzájuk tartozó dokumentumok 621 gyelo terjedelemben. A Szovjetunió Levéltári Főhivatalának rendelkezése értelmében a Szovjetunió Központi Állami Népgazdasági Levéltára (később Orosz Állami Gazdasági Levéltár) vette állami őrzésbe a KGST 1949–1991 között keletkezett, 212 opisz és 56 098 gyelo terjedelmű levéltári anyagát, továbbá a KGST Szabványosítási Intézetének 1963–1991 közötti, 4 opisz és 769 gyelo terjedelmű fondját. Ide került a Szocialista Világrendszer Gazdasági Problémáinak Nemzetközi Kutatóintézetének (SZVGPNK) tevékenysége során 1971–1991 között keletkezett iratanyag 3 opisz és 417 gyelo terjedelemben.

A KGST iratanyagát állami őrzésbe vették, de a Központi Népgazdasági Levéltárban lévő helyhiány miatt őrzési helye nem változott. 2000 tavaszáig a KGST régi épületében tartották, amely először az Állami Dumáé, majd Moszkva város Polgármesteri Hivataláé volt. A helyzet 2000 májusában változott meg, amikor az Orosz Állami Gazdasági Levéltár (a Központi Népgazdasági Levéltár utódja) felújította az Orosz Föderáció Levéltári Szolgálata által kifejezetten a KGST iratanyagának elhelyezésére elkülönített raktárát. Az iratanyag jelenleg teljes egészében az OÁGL felügyelete alatt van.

A KGST iratanyagának dokumentumai a szovjet időszakban nem voltak hozzáférhetőek a történeti kutatások számára, használatuk tisztán gyakorlati jelleget öltött. Jelenleg reális lehetőség nyílik a szovjet ideológia által egyesített, de a tudományos–technikai és a gazdasági fejlettség különböző fokán álló, különböző termelési eszközökkel és nyersanyagforrásokkal rendelkező országok gazdasági együttműködésének valós képét bemutató levéltári források tanulmányozására.

1. A KGST Végrehajtó Bizottságának és Ülésszakának, illetve a tagállamok képviselői által a konkrét kérdések megvitatására alakult állandó bizottságok értekezleteinek eredeti jegyzőkönyvei.

2. A szervezet keretein belül megvalósuló kutatásokat, illetve a munkavégzés rendjét és feltételeit meghatározó normatív anyagok; a tagállamok által egymással és harmadik országokkal kötött egyezmények.

3. A tagállamok gazdasági együttműködésének távlati komplex és ágazati tervei.

4. Az ezekhez csatolt különféle előkészítő anyagok, jelentések, tájékoztatók, elemző beszámolók, statisztikai áttekintések és kutatások, amelyek fontos információt tartalmaznak az ágazati termelés és kereskedelem fejlődéséről, a nyersanyagforrások és a tudományos–technikai találmányok felhasználásáról a KGST gazdasági rendszerében.

Az iratanyag feltárásában megtett első lépések alapján bizonyos törvényszerűségek és a fejlődés szakaszos jellege mutatható ki a KGST tevékenységében apparátusának tökéletesítése, és alaptevékenysége hatékonyságának növelése érdekében. A működésének kezdő szakaszára fellelhető információ a tagállamok közti tudományos és technikai együttműködés megszervezésében a módszerek és utak keresésének bonyolultságát tükrözi. A szervezet tevékenysége megélénkült Sztálin halála után. Már 1954-ben elkezdődött a tagállamok népgazdasági terveinek koordinálása.

Az ’50-es ’60-as években kidolgozták a tagállamok népgazdaságával kapcsolatos fejlesztési tervek koordinációs elveit, lefektették a nemzetközi szocialista munkamegosztás alapelveit, tapasztalatokat halmoztak fel a kölcsönösen előnyös kereskedelem és termelés terén történő kooperációban. A ’60-as évek vége, a ’80-as évek eleje a szervezet tevékenységének egyik legaktívabb időszaka volt. Ekkor valósítják meg több közös objektum felépítését, többek között befejezik a Barátság kőolajvezeték és az Orenburg-Nyugati határ gázvezeték építését, létrehozzák az Interteksztilmas, az Interatomenergo, az Interhimvolokno, az Internyeftyeprodukt nemzetközi gazdasági egyesüléseket. Erősödik a közösség gazdasági befolyása Afrika és Latin-Amerika országaiban, elsősorban az exporttermékek mennyiségének növekedése révén.

1971 júliusában, a 25. ülésszakon elfogadják a tagállamok gazdasági integrációjának további fejlesztésére, és együttműködésük tökéletesítésére irányuló első komplex programot. A tervezés hatékonyságának növelése céljából a KGST szervezetén belül létrehozzák a Tervezőmunkában való együttműködés Bizottságát, amelyre az együttműködés hosszú távú célprogramjaira vonatkozó intézkedések kidolgozása és megvalósítása, továbbá az integrációs intézkedések terveinek előkészítése hárult. 1972 októberében a KGST Végrehajtó Bizottsága elfogadja és jóváhagyja a KGST tevékenységének egyik alapvető dokumentumát, a KGST tagállamai közti tudományos–technikai együttműködés szervezeti–módszertani és jogi alapjairól szóló okmányt.² Ebben a dokumentumban felvázolták az együttműködés összes fő formáját a tudományos és technikai kutatások terén. Rögzítették az együttműködés útján megvalósuló tudományos és technikai kutatások finanszírozásának, valamint a munkakooperáció által elért kutatási eredmények átadásának és felhasználásának rendjét. Itt mutatták be a tudományos–technikai munkák elvégzésére kötött licencek és megállapodások formáit.

A szervezet működésének teljes időszakában a tagországok gazdasági együttműködésének egyik központi problémája volt a fűtő és energetikai rendszerek fejlesztésének koordinációjára irányuló kérdés, továbbá a munkamegosztás megszervezése a közösség országainak nyersanyagellátása terén. A Titkárság iratanyagában maradt fenn a KGST titkára és osztályvezetői közti, 1974. július 3-án tartott értekezlet sztenogramja, ahol először vetették fel a tagállamok közti egységes energetikai rendszer koncepciójának kidolgozását. A KGST Elektromos Energetikai Állandó Bizottságának adatai szerint a tagállamokban már 1970-ben 988 milliárd kilowatt elektromos energiát termeltek, vagyis a világtermelésnek több mint 20%-át, ami jól érzékeltette az együttműködés eredményességét. A KGST működésének időszakában irattárát csak szolgálati célból használták a Tanács munkatársai, az iratok több mint 50%-t „titkos” jelzéssel látták el.³

A KGST vezető szervei jelentős figyelmet szenteltek a fő gazdasági mutatók egységesítését szolgáló alapelvek kidolgozására. Különleges helyet foglalt el ezen a területen egységes sztendertek kidolgozása és azok bevezetése a nemzetközi kooperáció útján elkészített termékeknél. A 28. ülésszak hagyta jóvá a KGST Sztendertről szóló szabályzatát. Ez rámutatott, hogy a KGST-sztendertek technikai normákat és követelményeket határoznak meg a tudományos és technikai progresszió biztosítása és a gazdasági együttműködés fejlesztése érdekében. A sztendertizáció széleskörű munkáinak elvégzésére létrehozták a KGST Sztendertizációs Intézetét, amely elkészítette az ezen a területen szükséges alapvető intézkedések normatív-technikai bázisát.

A KGST Állandó Bizottságának tevékenységén belül a statisztika területén a ’80-as évekre kidolgozták a tagállamok népgazdasági fejlődésének leírására alkalmazott legfontosabb értékmutatók egybevetésének metodológiáját, amelyet a Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Szovjetunió szakértői ellenőriztek és hagytak jóvá. Ez biztosíthatta a továbbiakban a nemzetközi fejlődés adatainak összehasonlíthatóságát. A KGST valuta és pénzügyi állandó bizottsága a kollektív valuta (transzferábilis rubel) pénzbeli funkcióinak fejlesztéséhez és megerősítéséhez szükséges feltételek megteremtésén, a KGST tagállamok valutarendszerének közelítésén, valamint azok érvényességének harmadik államokkal és nemzetközi szervezetekkel által történő elfogadásán dolgozott.

A tagállamok együttműködése különösen gyorsan fejlődött a kereskedelmi kapcsolatok terén, egymás között ugyanúgy, mint harmadik államokkal történő kapcsolatok kiépítésében. A ’80-as években a KGST arra törekedett, hogy magához ragadja a kezdeményezést a fejlődő államokkal történő kereskedelemben, kivonva őket a fejlett kapitalista országok befolyása alól. A tagállamok fejlődő országokkal fenntartott kereskedelmének és gazdasági együttműködésének kérdéseiről az ENSZ konferenciájára egy elemző feljegyzés készült. Ez alapján meg lehet ítélni a tagállamok és a Közös Piac országai közti, a kereskedelemi befolyási övezetek kialakításáért folytatott küzdelem erősségét. A dokumentumokban megemlítik a kapitalista hatalmak részéről a fejlődő országokra történő nyomásgyakorlást, ha azok gazdasági kapcsolatba akartak lépni a KGST tagállamaival. A kereskedelmi megállapodások megkötésének fő nehézségei kedvezőtlen kereskedelmi feltételek (jogi, adminisztratív, vámügyi) megállapításában, a KGST tagállamaiból jövő import licenziós rendjének megszabásában, az útlevél és vámkezelési eljárás során történő diszkriminációban mutatkoztak meg, illetve kifejeződtek abban is, hogy politikai okokat használtak fel kereskedelmi egyezmények megkötésének elutasítására.⁴

Tapasztalatcsere céljából tárgyaltak a kapitalista országokban gyártott termékek vásárlásának sikeres ügyletéről a KGST államok külkereskedelmi miniszterei a szállító ipari és kereskedelmi cégek képviselőivel. A KGST tagállamaiba történő exportügyleteket megnehezítő okok között a cégek képviselői a leggyakrabban a következőket említették: a technikai ellátottság és a fejlett értékesítő hálózat hiánya a szocialista országokban, az árutermelés technikai normái közti különbség, az importkorlátozások és vámsorompók, a konkurencia és a kapitalista országok piacra való bejutásának nehézsége, a felvevőpiacról meglévő ismeretek elégtelensége, valamint a limitált árak partnerek általi megsértése. A KGST Titkársága külkereskedelmi osztályának iratanyagában találhatók meg arról az ülésről készült jegyzőkönyvek, amelyen a tagállamok kereskedelempolitikájának összehangolását vitatták meg a Közös Piac és az EGK országai felé. Az ülésen megvizsgálták a Közös Piaccal és az EGK-val szembeni ellenlépések lehetőségét azok gazdasági diszkriminációs intézkedései miatt.⁵

A KGST Alapokmánya 12. cikkelyének megfelelően a Tanácsnak jogában állt kapcsolatokat kiépíteni az ENSZ szakosított szerveivel és más nemzetközi szervezetekkel, továbbá egyezményes viszonyt létesíteni a Tanács tagállamai által létrehozott nemzetközi szervezetekkel. Az ENSZ Közgyűlésének 29. Ülésszaka (1974) a KGST-nek megfigyelői státuszt biztosított abból a célból, hogy képviselői részt vehessenek az ENSZ bizottságainak munkájában. A KGST élénk együttműködést valósított meg több nemzetközi szervezettel, amelyek sorában olyanok is voltak, mint a Nemzetközi Munkaügyi Szövetség, Nemzetközi Atomenergetikai Ügynökség, a Vasúti Együttműködés Szervezete, valamint a Nemzetközi Szellemi Tulajdon Szervezete.

A KGST országainak gazdasági együttműködésével összefüggő alapvető problémák koordinálására és tudományos kutatására hozták létre a Szocialista Világrendszer Gazdasági Problémáinak Kutatóintézetét, amely a gazdasági együttműködés új jelenségeit elemezte, és a gazdasági rendszer távlati fejlődésének további irányairól készített előrejelzéseket. Ilyenfajta elemző tevékenység példájául szolgálhat a KGST szervei által 1986-ban elkészített, a Strukturális eltolódások, a tudományos–technikai progresszió hatása és a fejlődés néhány más ágazatközti aspektusa c. összegző anyag. A dokumentumban azt vizsgálták, hogy a tudományos–technikai progresszió és a termelési kooperáció hogyan hatott a KGST gazdasági rendszerének fejlődését leíró mutatók megváltozására. Itt konstatálták a KGST tagállamok többségének áttérését az extenzív típusú termelésről az intenzív típusúra. Ez kimutatható volt például a gépgyártás, a vegyipar, az elektronika, a nyersanyag kitermelő ágazatok vagy a lakossági árufogyasztás szükségleteit kielégítő ágazatok anyagi–technikai bázisának megerősödésében, illetve a fűtő és energetikai rendszerek átalakításában a szisztematikusan dráguló energiaforrások gazdaságosabb és stabilabb energiaforrásokkal történő felváltásával (a természetes gázok és az atomenergia szerepének növelésével). Így a Bolgár Népköztársaságban található atomerőműben a ’80-as évek végén az összes elektromos energia több mint 28%-át termelték ki, a Csehszlovák Szocialista Szövetségi Köztársaságban a ’80-as években az elektromos energia termelésének növekedése csak az atomerőművekből származott.⁶ A KGST több európai tagországában a meglévő szénkészletekre támaszkodva nagy erőfeszítéseket tettek saját energetikai bázis kifejlesztésére.

Ugyanebben a dokumentumban magasra értékelték a KGST keretein belül kialakult nemzetközi szocialista munkamegosztás rendszerét is. Ez a Szovjetunióból történő szállítás útján a tagországok energiahordozók és nyersanyag iránti importszükségleteit elégítette ki, illetve a szovjet piacra ipari, gépipari és élelmiszeripari termékek behozatala révén valósult meg. A Szovjetunió partneri kapcsolataiban meglévő exportszakosodás lehetővé tette a tüzelőanyag és ásványlelőhelyek feltárásának felgyorsítását, illetve a Szovjetunió fűtőanyag-kitermelő ágazatainak többségében egy nagy teljesítményű exportszektor megalapozását. A ’60-as, ’70-es években a tagországok között kialakított külkereskedelmi csererendszer lehetővé tette a Szovjetunió számára nyersanyag-nagyhatalmi imázsának megerősítését, ugyanakkor csökkentette a szovjet gazdaságban a technológiai ágazatok termelésének fejlődését. A ’80-as évek elejére csökkentek a Szovjetunió lehetőségei a tagállamokba történő kőolaj és más ásványi fűtő és nyersanyagok szállításának további növelésére. Az energiatakarékos technológiák széleskörű alkalmazásának elégtelensége, és az energiahordozókkal és nyersanyagforrásokkal való ellátási nehézségek miatt, a tagországok gazdaságában a gazdasági növekedés dinamikája és hatékonysága előtt jelentős akadályok mutatkoztak.

Ezeknek a negatív jelenségeknek a felismerése tette lehetővé a gazdasági együttműködés stratégiájának megváltoztatását. A '80-as években történt meg a struktúra átszervezése és az exportcikkek átállítása egy hatékonyabb termelési rendszerre. Ugyanekkor tértek át a tagállamok a termelés ágazatközi szakosodásáról és kooperációjáról az ágazaton belüli szakosodásra és együttműködésre. Ennek eredményeként a gépipari export 1982–1984-ben 30%-al növekedett, míg a szakosított termékek kölcsönös cseréje 60%-al.⁷ A záró szakaszban jelentősen erősödött a KGST tagállamok közös létesítményeinek építése, részben a nyersanyag kitermelő ipari ágazatokban.

A KGST szervei által kidolgozott utolsó jelentős dokumentumnak tekinthetjük a KGST tagállamok tudományos–technikai fejlesztésének komplex programja 2000-ig c. tervet. Ebben fektették le a KGST tagállamok gazdasági együttműködésének fejlesztésére irányuló, a nemzetközi munkamegosztás minőségének emelésén és a tudományos–technikai progresszió vívmányainak felhasználásán alapuló új módszereket és alapelveket. Annak ellenére, hogy a gorbacsovi peresztrojka éveiben a KGST próbálkozott működésének minőségi átszervezésével, a szovjet blokk szétesésekor az 1991. évi 46. záróüléssel megszűnt a szervezet.

Az 1949–1991 közti működés során keletkezett dokumentumok teljes gyűjteménye alkotja a KGST Titkárságának Levéltárát, amelynek vizsgálata lehetővé teszi a kutatók számára, hogy rekonstruálható legyen ennek a nemzetközi szervezetnek a munkája, illetve értékelni lehessen jelentőségét. Az iratanyag kutatása lehetővé teszi a partnerországok közti gazdasági kapcsolatok jellegének tanulmányozását a politikai konfliktusok időszakában, valamint a gazdasági és politikai okok összefüggésének feltárását a Tanács működését meghatározó alapelvek kidolgozásának folyamatában. A kutatások ezen fontos irányain kívül a meglévő tényanyag lehetőséget nyújt az államközi gazdasági specializáció és kooperáció több konkrét problémájának megvizsgálására, és végső soron megengedi a KGST jelentőségének értékelését a közös gazdasági, tudományos és technikai feladatok megoldására irányuló nemzetközi integráció fejlődésében. Ezeknek az archív anyagban lévő adatoknak a bevonása a tudományos forgalomba lehetővé teszi az ipar, a mezőgazdaság, a közlekedés, és a hírközlés fejlődésének, valamint a KGST és a kapitalista országok, vagy a KGST és a fejlődő országok közti kereskedelem történetének teljesebb feltárását.

A KGST iratanyagának magas tudományos értéke abban is megmutatkozik, hogy rajta keresztül tanulmányozhatóak a szocialista országok közös gazdasági tevékenységének gyakorlati tapasztalatai. Ezen kívül az iratok alapján elemezhetővé válnak az egyes gazdasági tervek és hosszú távú komplex programok megvalósításai során elért eredmények is. A dokumentumok lehetőséget adnak a KGST külkereskedelmi dinamikájának változásaiba, a tagállamok közti pénzügyi viszonyokba való betekintésre is, ami rendkívül fontos Oroszország és az európai országok közti modern gazdasági kapcsolatok létrejöttének és fejlődésének szempontjából.

A KGST iratanyagához meglévő segédlet megkülönböztető vonása, hogy összeállítása csak belső, szolgálati célokra irányult. A KGST működésének időszakában az iratokat csak a KGST Titkárságán dolgozó munkatársak igényeinek kielégítésére használták, magának az archív anyagnak nem volt nyilvános levéltári státusza. A Tanács tevékenységének nemzetközi jellege volt az oka annak, hogy a KGST irattárát kivonták a Szovjetunió Minisztertanácsa mellett működő Levéltári Főhivatal felügyelete alól. Emiatt teljesen önállóan végezhette el az irattár kialakításával és dokumentumainak leírásával összefüggő szakmai munkákat.

A KGST irattárának kialakítását és dokumentumainak leírását az állami levéltári rendszer szakmailag nem befolyásolhatta, ami a jelenleg meglévő segédlet minden egyes elemének minőségén tükröződik. Az iratanyaghoz jelenleg rendelkezésre álló segédlet 212 opiszt tartalmaz, amelyekben az egyes gyelok a kronológiai és strukturális elv összekapcsolása alapján kerültek elhelyezésre. A meglévő opiszok minőségének legjelentősebb fogyatékosságai:

1, a megfelelő gyeloban csoportosított dokumentumok tartalmi leírása hiányos,

2, a fondon belül a gyelókat nem egységes elvek alapján rendszeresítették,

3, egységes tematika alapján adták meg az információt a KGST különböző szervezeti felépítéseinek idején kialakított opiszokban

4, a dokumentumok selejtezése során hibákat követtek el, amelyek következtében az opiszokban a történeti értékű gyelok mellett nem maradandó értékűek is vannak

5, a KGST Titkársága hivatalának, illetve ágazati osztályainak és állandó bizottságainak opiszaiban sok a másodpéldány

6, a dokumentumok szerkezet és téma szerinti besorolásának elvét megsértették a gyelok kialakításakor, különösen az ágazati osztályok és a velük azonos állandó bizottságok opiszaiban

Ezenkívül az iratanyag használatának lehetővé tételében jelentős nehézséget képez az opiszok zavaros számozása és jelzetelése, ami még inkább megnehezíti a szükséges adatok keresését a 212 opiszban. Elengedhetetlen feltételnek látszik azoknak a dokumentumoknak a kiválogatása is, amelyeket a KGST likvidációjának idején titkosítottak. A segédlet állapotáról elmondott tények is indokolják ennek az értékes nemzetközi jelentőségű iratanyagnak a kényszerű kizárását a tudományos forgalomból. Figyelembe véve azt a körülményt, hogy a segédlet összekötő kapocs a levéltári tényanyag felhasználói és maga a tényanyag között, felmerült egy olyan elképzelés, hogy a KGST iratanyagának leírásához szükséges segédlet a modern informatikai technológiák felhasználásával készüljön el. Levéltárunk szakemberei jelenleg egy ilyen segédlet elkészítésének koncepcióján dolgoznak. Az iratanyagban meglévő adatok hozzáférhetőségének biztosítására irányuló munkának két szakaszát tervezzük.

1. A KGST fondjában lévő dokumentumok rendezésének elvégzése hagyományos technológiák alapján a gyelok elsődleges klasszifikációjával együtt. Ez azt jelenti, hogy minden gyelonak egyedi, a hierarchikus elvre épülő azonosító kódot adunk. Az egyedi azonosító kialakításához a következő deszkriptorokat (leíró szövegeket) javasolt használni: a gyelo éve, ország, a KGST szervezeti egysége, a gyeloban lévő dokumentum fajtája, a gyeloban lévő dokumentumok tematikája, annak az opisznak a száma, amelyik alapján a gyelot nyilvántartásba vették, a gyelo száma, a dokumentum szövegének nyelve. A mechanikus hordozókra írt hasonló jellemzés-készlet lehetőséget nyújt arra, hogy az első szakaszban egy elég egyszerű kereső-nyilvántartó rendszert alakítsunk ki. Ez a maga részéről lehetővé teszi, hogy bármelyik elvet (a kronológiai, a tematikai, vagy a strukturális), és bármilyen kombinációban alkalmazzuk is, jelentős mértékben csökkentsük az opiszok összeállítására szánt időt. Figyelembe véve azt a tényt, hogy a kutatók jelentős hányada külföldi, meg lehetne valósítani a dokumentumokban szereplő adatok keresését és megrendelését az Internet segítségével.

2. Teljes szövegű adatbázisok összeállítása a KGST iratanyagában lévő alapvető dokumentumcsoportok kiemelése által.

A KGST iratanyagának rendezése és egy korszerű segédlet összeállítása kiegészítő anyagi eszközök bevonását igényli. Az Orosz Állami Gazdasági Levéltár és az Orosz Föderáció Levéltári Szolgálata abban érdekeltek, hogy a KGST egyedülálló nemzetközi levéltárának nyilvános hozzáférhetősége egy nemzetközi projektum kidolgozása által valósuljon meg. Feltételezzük, hogy a nemzetközi levéltári közvélemény a Nemzetközi Levéltári Tanács európai irodájának személyében, továbbá az egykori KGST tagállamok levéltári szervezetei támogatják egy olyan nemzetközi projektum megvalósítását, amely a KGST nemzetközi levéltárát nyilvánossá tenné. A KGST iratanyagának sokoldalú tanulmányozása kétségtelenül a szocialista rendszeren belüli nemzetközi gazdasági kapcsolatokról meglévő, a történeti forrásokban lévő objektív tényanyagon alapuló tudományos ismeretek növekedéséhez fog vezetni.

[1] РГАЭ ф. 561. оп. 53. д. 714

[2] Секретариат СЭВ. Документы СЭВ по вопросам научно-технического сотрудничества. Москва, 1986.

[3] РГАЭ ф. 561. оп. 57. д. 140

[4] РГАЭ ф. 561. оп. 53. д. 46

[5] РГАЭ ф. 561. оп. 51. д. 77

[6] РГАЭ ф. 561. оп. 21 с/пп. д. 76

[7] РГАЭ ф 561. оп. 21 с/пп. д. 76