Rendi társadalom — polgári társadalom 11.
Régi témák, mai kérdések a mentalitástörténetben
A Hajnal István Kör — Társadalomtörténeti Egyesület
1998. évi esztergomi konferenciájának előadásai
Esztergom, 2000.
Szerkesztette: Sasfi Csaba

A magyar társadalomtörténészek szakmai egyesületének, a Hajnal István Körnek fő törekvése, hogy a történetírás korszerű, nyugati felfogását adaptálja a hazai történetírás viszonyaihoz — beleértve ebbe az interdiszciplinaritás igényét — és a hazai történetíráson belül valamiféle ellensúly képzését a politikai eseménytörténethez képest. Az egyesület másik fontos célkitűzése, hogy az egyetemi és a közgyűjteményi, valamint a fővárosi és vidéki kutatókat közelebb hozza egymáshoz. A Hajnal István Kör minden év nyarán konferenciát rendez vidéken, valamely helyi intézménnyel társulva. A korábbi konferenciák témái között helyet kaptak pl. a társadalomtörténet kérdésfeltevései és forrásai, valamint egyes, a társadalomtörténészek számára fontos jelenségek, mint a kisváros vagy a konfliktus problematikája. Az 1998-ban Esztergomban megrendezett konferencia bizonyos szempontból új korszakot nyitott a Hajnal István Kör történetében, ekkor kezdődött ugyanis egy hároméves sorozat, amelynek keretén belül 1998-ban a mentalitástörténet, 1999-ben a mikrotörténet, 2000-ben pedig az új kultúrtörténet képezték az elhangzó előadások alapgondolatát.

Az 1998. évi esztergomi konferencia azonban nemcsak a Hajnal István Kör életében nyitott új korszakot, hiszen ez egyben az első hazai mentalitástörténeti összejövetelnek is tekinthető. A konferencia megszervezését különösen aktuálissá tette, hogy a mentalitástörténet irányzatát ért kritikai támadások miatt szükségessé vált néhány kérdés újragondolása, pl., hogy mennyire általánosíthatók a „rejtett gondolkodási struktúrák”, ha az egyén tudatát vizsgáljuk, vagy hogy a tömeges források használata esetén kiküszöbölhető-e annak veszélye, hogy a „kollektív tudattalant” kívülről az egyéni pszichébe vetítsük? A Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára támogatásával megrendezett konferencia előadásai négy szekciót alkottak, és ezen a beosztáson alapul a konferenciakötet négy fejezete is.

A személyes történelem és csoportmentalitás c. fejezet tanulmányai naplók, visszaemlékezések és levelezések segítségével próbálnak kapcsolatot találni az egyes személyek által megélt történelem és a különböző társadalmi csoportok mentalitása között. Tóth Árpád A kapcsolatháló és funkció címet viselő tanulmányában Pápay Károly Baranya megyei mérnök 19. sz. közepéről fennmaradt naplója alapján több kérdésre is választ keres. Ilyen pl., hogy a napló mint forrás, mennyire alkalmas szerzője kapcsolathálójának teljes feltérképezésére, és mennyire hitelesen képes visszaadni az egyén kapcsolatinak dimenzióit és jelentőségét, illetve milyen szempontokat adhat a napló alapján megrajzolt kapcsolatháló a társadalomkép vizsgálatához. Az elemzés kezdetén feltett kérdésekre válaszul a szerző megállapította, hogy a naplóíró Pápaynak viszonylag kiterjedt kapcsolatrendszere volt, amely azonban nem követett hierarchikus rendet. A kapcsolatháló bizonyos dimenziói között nagy átfedés tapasztalható, hiszen aki barát, az gyakran rokon vagy szakmabeli volt. A napló írója életének azon részébe enged betekintést, amelyet a mellérendeltség határozott meg. Sajnos azonban a napló alapján — levelezés hiányában — nehezen állapítható meg, hogy Pápay kapcsolatrendszere mennyire szolgált csak szűken vett érdekeket.

K. Horváth Zsolt Társadalmi kirekesztés és a „saját idő” c. írásában egy esettanulmányon keresztül levéltári forrásokra támaszkodva, arra a kérdésre keresi a választ, hogy a kultúrán, mint közegen belül egyes emberek hogyan próbálnak meg uralmat gyakorolni, mások pedig hogyan állnak ellen, hogy a hétköznapi emberek hogyan dolgozzák fel a konfliktusokat mindennapjaik során. Ezen kérdések mellett a tanulmány szerzője azt a problémát is vizsgálja, hogy az oral history révén hogyan jeleníthető meg egy diskurzus személyessége, vagyis hogyan viszonyul egymáshoz élmény és történet.

A mi és mások cím alá tartozó tanulmányok között Erdész Ádám Félelem és remény az összeomlás árnyékában címmel Márki Sándor kolozsvári naplóinak néhány kötetét elemezve, a napló műfajú dokumentumok mentalitástörténeti felhasználhatóságát vizsgálja. A napló mint forrás fő értékét éppen az adja, hogy a tartalma a múlt belső átélését dokumentálja számunkra. A Márki-napló is egy különleges jelentőségű történelmi pillanat szubjektív átélését mutatja meg. Mivel Márki leggyakrabban a tisztviselők, tanárok, helyi politikusok, egyházi vezetők között forgott, naplója azt tükrözi vissza, hogyan élte meg ez a réteg Erdély román megszállását, a békeszerződést és a románok berendezkedését. Mindez azért fontos, mert minden közösség életében vannak olyan történelmi pillanatok, amelyek átalakítják a közösséghez tartozók gondolkodását, illetve a közösség korábbi tapasztalatainak kevésbé hangsúlyos részeit helyezik előtérbe. Ilyen időszak volt a Márki-napló által dokumentált időszak az erdélyi magyarság életében.

A munka — szórakozás címet viselő fejezet négy tanulmánya közül Bódy Zsombor A munkaviszony a kereskedelemben és iparban a századforduló Magyarországán a joggyakorlat tükrében c. írásában a munkára vonatkozó elképzeléseket mutatja be, ezen belül pedig az alkalmazók és az alkalmazottak viszonyával foglalkozik. Ehhez forrásként a munkajogi törvényeket, rendeleteket és a munkajogi perek anyagát használta fel, és a munkaviszony természetére vonatkozó elképzeléseket mutatta be. A források alapján megállapítható, hogy a vizsgált időszakban a munkavállalók és munkaadók viszonya félúton volt egy személytelen, a munkateljesítményre korlátozott, a munkára és az ennek fejében adott ellenszolgáltatásra alapított viszony, és egy személyes jellegű kapcsolat között, amelynek keretében az alkalmazott még személyében szolgálja alkalmazóját, aki ennek fejében biztonságot nyújt számára. Az alkalmazottak közötti különbséget a munka természete határozta meg, ez volt az a fogalom, amely rendezte a munkaviszonyról alkotott elképzelésekben az emberek közötti viszonyokat.

Végül a negyedik: Test — lélek című részben Horváth József 17. századi győri végrendeletek vizsgálatán keresztül a lélek sorsáról való gondolkodást és gondoskodást vizsgálta. A szerző megállapította, hogy a végrendelkezők nagyon fontosnak tartották, hogy vagyontárgyaik mellett lelkükről és testükről is rendelkezzenek és azt is, hogy ez utóbbi kettő közül a lelkükről való rendelkezést tartották fontosabbnak. Ez a megállapítás könnyen alátámasztható azzal az adattal, hogy a 17. századi győri végrendeletek mintegy 98%-ában a bevezető sorok után a testamentumban többnyire a lélekről és a testről való rendelkezés következik.

A Hajnal István Kör mentalitástörténeti konferenciáján tehát naplók, memoárok levelek, vallomások, végrendeletek, vagyis egyéni és szubjektív források segítségével az előadók azokat a kollektív tudatos és tudattalan képzeteket kísérelték meg rekonstruálni, amelyek szerint a történelem szereplői lehetőségeiket érzékelték és észlelték, illetve amelyek cselekedeteik mozgatórugói lehettek. A konferenciakötetet haszonnal forgathatja tehát mindenki, aki nemcsak azután érdeklődik, ami történt, hanem az iránt is, ahogy az egyes eseményeket azok részvevői átélték.

Ring Orsolya