Az 1848–49. évi forradalom és szabadságharc orosz levéltári források tükrében

Azt, hogy a jövő Európája a nyitottság Európája is lesz, az EU-tagsághoz mind közelebb kerülő Magyarországon nem kell külön hangsúlyozni. Ha azonban végigtekintünk az ország történelmén, azt is látnunk kell, hogy múltunkat sem függetleníthetjük a környező államok, tágabban véve Európa egésze múltjától. A középkor folyamán elsősorban a német területekkel fennálló sokoldalú és élénk nemzetközi kapcsolatok, a kora újkorban a török hódítás és a Habsburg-hatalom — ez utóbbi az első világháborúig tovább élve —, a 20. században pedig előbb a német, majd a szovjet politika befolyása az ország sorsára egyértelműen mutatják, hogy történelmünk az európai história egészének része. Ennek megfelelően, ha hitelesen szeretnénk feltárni Magyarország múltját, nyilvánvaló, hogy annak forrásait nem kereshetjük kizárólag határainkon belül. Épp ezért a Magyar Országos Levéltár (MOL) — mint központi nemzeti levéltár — fokozott figyelmet fordít a külföldön őrzött, hazánkra vonatkozó források feltárására. E törekvés egyik legfontosabb eleme az oroszországi levéltárakban megtalálható iratanyagok felkutatása.

A 20. század második fele szoros szálakkal kötötte Magyarországot a Szovjetunióhoz. A rendszerváltás után — legalábbis részben — megnyílt a lehetőség arra, hogy a keleti tömb egykori országainak levéltáraiban a magyar kutatók megkezdhessék az erre az időszakra vonatkozó, Magyarországot érintő iratanyagok felkutatását. Ennek szellemében már az 1999-ben Budapesten megrendezett Nemzetközi Levéltári Kerekasztal Konferencia (CITRA) során tárgyalásokra került sor Gecsényi Lajos, a MOL főigazgatója és Vlagyimir Petrovics Kozlov akadémikus, az Orosz Szövetségi Levéltári Szolgálat (ROSZARCHIV) főigazgatója között, döntően a 20. század második felének szovjet–magyar kapcsolataira vonatkozó, Oroszországban őrzött dokumentumairól. Ezen a megbeszélésen azonban a távolabbi múlt forrásai is szóba jöttek: ekkor merült fel annak a lehetősége, hogy az 1848–49. évi forradalomra és szabadságharcra vonatkozó oroszországi dokumentumokat egy kiállítás keretén belül tegye közzé a MOL és a ROSZARCHIV. Korábban erre nem volt lehetőség, egyebek mellett azért, mivel az 1849. évi orosz beavatkozás 1945, de különösen 1956 után óhatatlanul is felvetette volna Magyarországon a történeti párhuzamok gondolatát. Több évvel a rendszerváltás után azonban a két ország levéltári vezetői úgy vélték, mindenképp lépéseket kell tenni a — néhol sajnos tragikus momentumokat is hordozó — múlt minél teljesebb megismerése érdekében — a történeti tényeket tisztelve, indulatok nélkül.

Ezt követően a MOL küldöttsége előbb 1999 novemberében, majd 2001 folyamán kétszer is hivatalos látogatást tett Moszkvában, ahol további tárgyalásokra került sor a MOL és az orosz állami levéltári igazgatóság közötti szakmai kapcsolatok aktuális kérdéseiről, így a kiállítás megrendezéséről is, amelyek eredményeképpen 2002. március 14-én Moszkvában megnyílt az Az 1848–1849 évi forradalom és szabadságharc orosz levéltári források tükrében c. kiállítás.

Ebből az alkalomból 2002. március 12-én utazott az orosz fővárosba Molnár József, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Közgyűjteményi Főosztályának főosztályvezető-helyettese, Gorjanác Rádojka főtanácsos, Gecsényi Lajos, a Magyar Országos Levéltár főigazgatója, valamint Seres Attila és Katona Csaba levéltárosok (MOL). A látogatókat — akiket elkísért Szilánk Bertalan nagykövetségi tanácsos, intézetigazgató és Varga Éva, a moszkvai magyar levéltári intézet vezetője — Vlagyimir Petrovics Kozlov fogadta, akivel a magyar küldöttség tárgyalásokat folytatott a további orosz–magyar levéltári együttműködésről, majd azt a Krasznogorszkban található levéltárat látogatták meg, amelyben az Oroszország múltját bemutató fényképeket és filmeket őrzik. E látogatás különösen azért volt érdekes a magyar szakemberek számára, mert Magyarországon ezek a forrástípusok nem mindenhol tartoznak a levéltárak gyűjtőkörébe, holott a fénykép és a film részben a 19. századnak is, de a 20. századnak mindenképpen teljes értékű történeti forrása.

Magát a kiállítást, amelyen elsősorban négy orosz központi levéltár mindmáig ismeretlen dokumentumait mutatták be, Keskeny Ernő moszkvai magyar nagykövet, V. P. Kozlov, Vlagyimir Mihajlovics Grinyin, az orosz külügyminisztérium főtitkára és Gecsényi Lajos nyitották meg 2002. március 14-én nagyszámú érdeklődő előtt. A diplomácia képviselőinek aktív részvétele különös jelentőséget kölcsönzött a megnyitónak: mindenki számára egyértelművé tette, hogy a két ország levéltárainak törekvését a múlt megismerésére mind a magyar, mind az orosz állam is támogatta, szükségesnek tartotta. A kiállítás megrendezésére a győri EMBA Hungária BT támogatásával került sor.

A bemutatott dokumentumok döntő többsége az orosz levéltárak iratanyagából került ki, de a Magyar Országos Levéltár is eljuttatta a témára vonatkozó dokumentumai egy részét a NKÖM segítéségével Moszkvába. Magyar szemmel nézve különösen érdekesnek hat, hogy az orosz hadsereg milyen pontos térképekkel rendelkezett pl. Fogarasról és Nagyszebenről. Talán a legkülönlegesebb látnivaló az a lengyel hazafiaktól az 1850-es években a cári hatóság által elkobozott kendő, amelyen a magyar forradalom több vezetőjének hímzett arcképe és neve látható. Ez a tárgy — amelynek eredeti őrzési helye szintén az egyik orosz levéltár — már önmagában bizonyítja, hogy 1848–49 magyar forradalma és szabadságharca nem csupán magyar belügy volt.

A kiállítás jelentőségét jelzi az is, hogy az orosz állami televízió kulturális csatornája húszperces összeállítást sugárzott a megnyitóról. Március 15-én a Magyar Kulturális Intézetben orosz és magyar történészek részvételével tudományos konferenciára került sor, amelyen a szakemberek a témát többféle szempontból vizsgálták és mutatták be kutatásaik legújabb eredményeit.

A MOL a kiállítás és a konferencia alkalmával az 1849. évi orosz intervenció átfogó történetét orosz nyelven bemutató ismertetőt is megjelentetett, amely Hermann Róbertnek, a Hadtörténelmi Intézet igazgatójának, a Kossuth Emlékbizottság Főtitkárának munkája. A tanulmány tényszerűen mutatja be a több, mint 150 évvel ezelőtti eseményeket.

Az együttműködés folytatásaként ez a kiállítás 2002. június 17-től már Budapesten, a Magyar Országos Levéltár főépületében tekinthető meg.

Katona Csaba