Korunk
Fórum, kultúra, tudomány. 3. folyam, 2001. 9. sz.

Vitathatatlanul speciális eset az, ha egy szakfolyóirat egy határon túli irodalmi, kritikai és tudományos folyóirat egy számára hívja fel a figyelmet. Rendhagyó tematikája miatt ezt igényli a romániai magyarság nagy múltra visszatekintő, patinás folyóiratának, a Korunknak 2001. évi szeptemberi száma; ugyanis e szám összeállítását rendező elvként két fogalom, a levéltár és a levéltáros határozza meg.¹

A szám szerkesztését végző Kovács Kis Gyöngy bevezetője az olvasó számára lényegretörően bemutatja a levéltár, és az azt kezelő levéltáros fogalmát. Soraiban külön kiemelte; Erdélyben az Erdélyi Múzeum Egyesület Levéltárát kialakító, nagy tudású Kelemen Lajosnak köszönhetően az utóbbi fogalom „... sajátos megbecsülést is magában hordozó hangsúllyal töltődött fel ...”. Kelemen neve az erdélyi magyar társadalomban a levéltáros fogalmával azonosult, tevékenysége mérce napjaink szakemberei számára is. A magyar és román történetírás legjelesebb alakjai, pl. Jakó Zsigmond és a fogarasi urbáriumokat összeállító David Prodan professzorok életútja is nem csak kutatóként, hanem tevékeny munkatársként is levéltárakhoz kötődött.

A magyarországi és erdélyi levéltárakat bemutató, levéltárosokat megszólaltató tematikus számban az alábbi témakörükbe rendezhetők e szakpublikációk.

Az archivisztikai tanulmányok egyik csoportját az eltérő súlypontozású levéltár bemutatók adják. A sokszínűséget jelzi; itt különböző típusú levéltárak jelennek meg (pl. a legismertebb, közlevéltár mellett önkormányzati fenntartású, és egyházi intézmények is). E blokkban hazánkat a következő intézményvezetők írásai képviselik: Hegedüs András a Prímási Levéltár és az Esztergomi Főkáptalan Levéltára, Nagy Ferenc Szabolcs-Szatmár-Bereg Megye Önkormányzati Levéltára, Bana József Győr Megyei Jogú Város Levéltára, Csombor Erzsébet Komárom-Esztergom Megye Önkormányzati Levéltára ismertetését készítette el. Ezen írások mellett két erdélyi egyházi levéltár, és azok történetének bemutatására került sor. Sipos Gábor az 1961-től működő Kolozsvári Református Gyűjtőlevéltár, M. Bodrogi Enikő és Molnár B. Lehel pedig az Erdélyi Unitárius Egyház Gyűjtőlevéltárának a létrejöttét, gyűjteményét mutatja be. A fenti írásokat a megközelítések sokszínűsége jellemzi. A hagyományos levéltártörténet mellett hangsúlyos az állományismertetés, illetve a fölöttébb örvendetes regionális — ez esetekben többnyire a határon túli levéltárakkal történő —eredményes együttműködések bemutatása.

A levéltárelméletet két tanulmány képviseli. Ioan Dragan kolozsvári levéltár-igazgató az információs társadalom kihívásairól, az eddigi eredményekről, és a szükséges továbblépésekről írt. Ioan Dordea kolozsvári főlevéltáros gazdag szakirodalomra támaszkodó szakcikket jelentetett meg az iratértékelés metodikájáról, problémáiról. Írásaik — azok jegyzetanyaga — ismételten felhívják a figyelmet a Románia, illetve a szomszédos országok archivisztikai folyóiratai ismertetéseinek szükségességére!

A levéltárakban folytatott tudományos munkát, annak sokszínűségét is jól érzékelteti a történeti tanulmányok, forrásközlések blokkja. A Magyar Országos Levéltár főigazgató-helyettese, D. Tóth Béla klasszikus közigazgatási tanulmánya az Erdélyi Királyi Főkormányszék visszaállítását (1860–1861), annak politikai, kormányzattörténeti, személyi hátterét, illetve a hivatali szervezet tagolódását, hatáskörét mutatta be. Kiss András ny. kolozsvári főlevéltáros a jelenkori hiedelmeket, újságírói tévedéseket cáfolva a kolozsvári hóhérház történetét, illetve a kortársak által is erős távolságtartással kezelt foglalkozás űzőjének feladatkörét tárta fel. Aktualitást hordozva a közelmúlt történetébe visz Nagy Mihály Zoltán szakszerű forrásközléssel ellátott tanulmánya, a Fadrusz János Mátyás szobra kapcsán 1945-ben előállt „felirati vita” bemutatásával. A levéltári segédletek legmagasabb szintű produktuma a (részletes) tartalmi kivonat, azaz a regeszta. Szendiné Orvos Erzsébet főlevéltáros a Debrecen és Erdély 1527–1593 közötti kapcsolataira adatokat tartalmazó, a Hajdú-Bihar Megyei Levéltárban őrzött oklevelek, iratok magyar nyelvű regesztáit publikálta. Merényi-Metzger Gábor, a Békés Megyei Önkormányzati Levéltár levéltárosa egy, nem szokványos témát választott; az amerikai polgárháború híres springfieldi halállovaglásának hőséről, a Szatmár vármegyei születésű Zágonyi Károlyról írott verset, és annak hátterét mutatta be.

Az ismertetések közül két alapos munka kapcsolódik a témánkhoz. Dáné Veronika kolozsvári levéltáros Sipos Gábor: Az Erdélyi Református Főkonzisztórium kialakulása 1668–1713 (1736) c. kötetét, a medievista doktorandusz, W. Kovács András pedig a Középkori oklevelek a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Levéltárban (1300–1525) c. forráskiadványt ismertette.

A Korunk 2001. évi szeptemberi száma gondos szaktanulmányok révén nem csak Magyarország és Erdély egyes levéltárit mutatja be, a levéltárosi hivatás, munka egyes problémáit, megoldandó feladatait villantja fel, de a levéltárak és levéltárosok történeti identitástudatban betöltött, és vállalható feladatait is érzékelteti. Fölöttébb fontos: mindezen információkat a szakfolyóiratok olvasói köreit kitágítva a romániai magyarság szélesebb olvasói körei között teszi ismertté. Elismerés és köszönet illeti e szám szerkesztőjét, és a Szerkesztőséget az ötletért, és annak kitűnő megvalósításáért!

 Dominkovits Péter