Somogy megye múltjából repetóriuma, I. 1970–1994.
Szerkesztette: Bősze Sándor. Összeállította: Domokosné Szalai Zsuzsanna
Kaposvár 1998. 238 p. 

Zalai Gyűjtemény 1974–1998. Repetórium
Szerkesztette: Kapiller Imre–Kiss Gábor
Zalaegerszeg, 1999. 150 p.

A levéltári kiadványozásban ma már megszokott dolog — kevés kivételtől eltekintve — hogy intézményenként megvan az a folyóirat, sorozat, vagy levéltári évkönyv, amely rendszeresen közöl történeti munkákat. Sokszor ezek a tanulmányok rejtve maradnak az érdeklődők előtt, így a pontos bibliográfiai adatokat nélkülözve, megfelelő feltáró eszköz híján egy-egy számunkra fontos munka megtalálásához sok-sok kötetet át kell nézni. E problémát kívánta orvosolni a Somogy és a Zala Megyei Levéltár, amikor kiadvány-sorozataikról repetóriumot jelentettek meg.

Az egyik repetórium a Somogy megye múltjából c. levéltári évkönyv 1970–1994 között kiadásra került 25 kötetének, a másik a Zalai Gyűjtemény 44 kiadványa 47 kötetének feldolgozását adja. A recenzesnek most nem volt feladata a két repertórium összehasonlítása, az ismertetés során mégis óhatatlanul szembekerült ezzel a problémával.

A két repertórium szerkezete nagyon eltérő. Ez a két periodikum sajátosságaiból fakad. A somogyi levéltári évkönyv egy minden évben megjelenő tanulmánykötet, míg a zalai sorozat változatos tartalommal jelenik meg, évente több számmal. A Zalai Gyűjtemény kötetei között megjelent önálló forrásközlés, külön tematikus szám, vagy tanulmánykötet is.

A zalai repertórium — a történeti áttekintés és a bemutatás igényével fellépő — két bevezető tanulmányt is tartalmaz. Németh József munkája a Zalai Gyűjtemény előzményeiről és létrejöttének körülményeiről szól. Az előzmények számbavétele során a szerző historiográfiai számvetést tart Bátorfi Lajos 1876-ban megjelent első történeti jellegű füzetsorozatától a Zalai Gyűjtemény megjelenéséig a zalai és a dunántúli, de zalai írásokat is tartalmazó kulturális, történeti folyóiratokról, füzetsorozatokról. Az 1974-ben indult kiadvány létrejöttében Németh Józsefnek múzeum-igazgatóként tevékeny szerepe jutott, így a legavatottabbtól nyerünk bepillantást a kezdeti nehézségekről.

Benda Gyula a zalai történetírói műhely kialakulásáról és 25 éves munkájáról értekezik tanulmányában. A sorozat 1977-től a Zala Megyei Levéltár gondozásában jelenik meg. Érthető tehát, hogy a kötetek tematikáját, szerzői gárdáját nagyban meghatározta a levéltárban szerveződő történészi kollektíva. Kezdetben csak néhány levéltáros; Degré Alajos, Simonffy Emil legendás személye és kapcsolatrendszere vitte előbbre a levéltár részéről a kiadványt. Ez időkre már a Zala Megyei Levéltárban egy olyan országosan is ismert történészekből álló történetírói műhely alakult ki, amely a sorozat további köteteire is mintegy védjegyül szolgál.

Mindkét kiadvány legterjedelmesebb részét a tulajdonképpeni repertóriumi rész tölti ki. Ezekben feldolgozásra került a somogyi levéltári évkönyvben megjelent 106 szerző 312 írása, valamint a zalai kötetben szereplő több, mint 120 szerző munkája. A Somogy megye múltjából évkönyv repertóriumát Domokosné Szalai Zsuzsanna készítette el, a Zalai Gyűjtemény repertóriuma Fatér Bernadett munkája. A zalai repertórium rövidítésjegyzékében az idegen nyelven megjelent rezümékre hívja fel a figyelmet az összeállító, ezt a somogyi kiadvány esetében Bősze Sándor igazgató bevezetőjében említi.

A repetóriumok általában a feldolgozott folyóirat, sorozat, évkönyv könyvészeti leírásával kezdődnek. Ezek az adatok a kutatókat, használókat a kötetekre történő hivatkozásban segítik. A zalai kötet 44 kiadványának könyvészeti adatai a repertórium rövidítésjegyzéke után állnak. A somogyi kiadványból kimaradt az évkönyvek bibliográfiai leírása.

Mindkét összeállító azt az utat követte repertóriumának elkészítésében, hogy a szerzői oldalról közelíti meg a feldolgozást. E módszer szerint az írások, az évkönyvben szereplő szerzők névsorának, azon belül a tanulmány megjelenésének időpontjának sorrendjében szerepelnek. Ezzel a módszerrel az összeállítók kiküszöbölték a külön szerzői névmutató összeállítását. Mindkét kiadványban megtaláljuk a tanulmányok egyszerűsített bibliográfiai leírását, ami a hivatkozásoknál nagyban segíti a kutatók munkáját, hiszen nem kell az eredeti művet kézbe venni. A zalai kötetben az egyes tanulmányok sorszámot kaptak, e sorszámok használata a mutató kezeléséhez elengedhetetlen volt. Sajnos egyik repertórium alapján sem derül ki, hogy egy-egy tanulmányköteten belül milyen írások jelentek meg. E feldolgozási mód megkövetelte volna a szerzői mutató elkészítését. A zalai repertórium esetében ezt csak a gyűjteményes köteteknél róhatjuk fel, hiszen az önálló, monografikus kötetekről a könyvészeti leírás tájékoztat, a somogyi kiadványnál — az évkönyv természeténél fogva — minden kötetnél jelentkezik ez a probléma. Úgy gondolom azonban, hogy ez egyik összeállító esetében sem róható fel hibának, hiszen a kötet behatárolt terjedelme megkövetelte azt, hogy valamelyik feltárási mód emellett döntés szülessen.

A somogyi kiadvány több szempontú visszakeresést nyújt a használónak a történeti kronológiai feldolgozás segítségével. A korszakonkénti felosztás a Századok repertóriumában megtalálható mintát követi. Ez a rész az évkönyv tanulmányait a magyar történeti korszaknak megfelelően rendezi, így az évkönyv írásaira az is rátalál, aki csak egy bizonyos időszakkal foglalkozó munkákra kíváncsi és nem fontos számára a szerzői meghatározottság.

Mindkét repertórium leghangsúlyosabb része a mutató. Fontos megemlíteni, hogy a tárgyszavak nem mechanikus módon születtek a címből, vagy esetleg más módon, hanem a tanulmányok elolvasása után a releváns adatok, tanulmányrészek határozták meg azok létrejöttét. A somogyi repertórium a Történelmi Szemle repertóriumának tárgyszó rendszerét vette át, persze kiegészítve önálló tárgyszavakkal is. Itt a tárgyszavak után a szerző, cím az évkönyv évszáma és az oldalszám szerepel. Dicséret illeti az összeállítót a tárgymutató jól áttekinthető szerkezetéért. A zalai repertórium együtt hozza a mutatóban a név, földrajzi név, intézménynév mutatóját és a tárgyszavakat is. Talán szerencsésebb lett volna, ha a tárgymutató külön fejezetben szerepel. A mutatóban a találatok a szerzői rész tanulmányainak számára utalnak. A személynevek esetében az összeállító a tanulmányokban szereplő névalakot vette figyelembe, ez esetben utalókkal segíti a használót a repertórium. A zalai repertórium tárgyszavait hierarchikus és mellérendelő formában is megtaláljuk. Egy-egy generikus tárgyszavon belül találunk még más alárendelt tárgyszavakat is a tudományterület résztudományi felosztásának megfelelően. Ez főképp nagyobb tudományterületek esetében látjuk, pl. földrajz, hadtörténet. Több tárgyszó esetében időrendi alosztást is találunk, pl. közigazgatás vagy az ipartörténet kapcsán. Helyenként mellérendelő tárgyszavakkal is találkozunk, amelyeket a nagyobb városok (Nagykanizsa, Sümeg, Zalaegereszeg) történetének árnyalása esetében használt Fatér Bernadett. Ezek segítségével ki tudjuk választani azt a tanulmányt, ami csak az adott város egészségügyére, kereskedelmére vagy más történeti aspektusára vonatkozik. Fontos megemlíteni, hogy mindkét repertórium összeállítója törekedett arra, hogy egy tanulmányt ne csak egyféleképpen tudjon megközelíteni a használó, hanem több szempontú visszakeresési lehetőséget nyújtva, a repertórium még pontosabb legyen.

A feldolgozott tanulmányok nemcsak írott anyagot tartalmaznak, hanem többféle illusztrációt is. Ezek feldolgozására is vállalakozott Domokosné Szalai Zsuzsanna a somogyi repertórium esetében. Az illusztrációkat két nagyobb csoportba sorolta. Külön mutatót készített az ábrák és külön mutatót a táblázatok, grafikonok, statisztikák számára. Ezek az illusztrációk is tárgyszavak mentén rendeződnek el. E segédlet fontos lehet nemcsak a kutatók, hanem akár az iskolai oktatás számára is. A repertórium segítségével megtalált illusztráció nagyban hozzájárulhat egy tanóra színesítéséhez, az érdeklődés felkeltéséhez.

Végezetül néhány szót kell szólni arról is, hogy milyen súlypontozottabb témák, korszakok jelennek meg a két kiadványsorozat hasábjain. Benda Gyula bevezető tanulmányában jelzi, hogy a zalai tanulmányok nagy része az 1711–1848 közötti időszakra koncentrálódik. A reformkori témák nagy száma a zalai hagyományoknak és a hazánk történelmét is meghatározó egyéniségeknek, Deák Ferencnek, Csány Lászlónak is köszönhetőek. Örvendetes, hogy most már erőteljes 20. századi orientáció is megjelent, amint azt dokumentumkötetek is bizonyítják. Somogy megyében pont fordított a helyzet. Az évkönyvben terjedelmes helyen szerepelnek somogyi vonatkozású oklevelek, a dualizmus kori egyesületi életet feldolgozó tanulmányok, illetve Somogy megye 20. századi történetével foglalkozó munkák. A 18. és a 19. sz. első felét bemutató írások kevéssé, vagy csak egy tematikához kötődően jelentkeznek.

Összességében megállapítható, hogy mindkét repertórium megjelenése hatalmas űrt tölt be két vidéki műhely 25 éves szellemi termékének feldolgozásával. Bizton állítható, hogy több ilyen kiadványra lenne szükség ahhoz, hogy a kutatók, szerzők, nyugodt lelkiismerettel adhassák ki munkáikat, és azt érezhessék, hogy az adott téma irodalmát teljes körűen ismerik és feldolgozták. Ehhez járultak hozzá a Somogy megye múltjából levéltári évkönyv és a Zalai Gyűjtemény repertóriumainak összeállítói, szerkesztői. Köszönet érte.

Polgár Tamás