Lukácsi Zoltán–Vajk Ádám

A Győri Egyházmegyei Levéltár

A legutóbbi időszakban a Győri Egyházmegyei Levéltár jelentős átalakuláson ment keresztül. Ez teszi indokolttá, hogy a levéltár jelenlegi és múltbéli állapotát a szélesebb közönség is megismerje.

A Győri Egyházmegyében 2000-ig két nyilvános magánlevéltár működött: a Győri Püspöki és Káptalani Levéltár, valamint a Soproni Társaskáptalan Levéltára. Előbbi már eleve több irategyüttest tömörített: a Győri Püspökség levéltárát, a Győri Káptalan magánlevéltárát, a pápoci prépostság és a győrhegyi Szent Adalbert prépostság iratait. A Soproni Társaskáptalan Levéltára a maga tíz ifm-nyi anyagával a legkisebb nyilvános magánlevéltárak egyike volt, az iratanyag mérete pedig nem tette indokolttá, hogy külön személyzetet és szervezetet biztosítson a fenntartó. Ezért a két levéltár 2000 augusztusában egyesült. Ezekhez társult a káptalan országos (hiteleshelyi) levéltára 2000 októberében. Ily módon alakult ki a fenti irategyüttesekből a jelenlegi levéltár, amely új, méltó elhelyezést is kapott. A gyűjteményt növelni fogja a következő 5-10 évtől kezdődően az Egyházmegye által fenntartott iskolák és más intézmények anyaga, és terveinkben szerepel a plébániai iratanyagok feltérképezése és beszállítása is. Az intézmény “gyűjtőlevéltári” jellege indokolttá tette, hogy az így kialakult egységet összefogalóan Egyházmegyei Levéltárnak nevezzük.

Az 1950-es években a Buzás József püspöki levéltáros által végzett nagyszabású rendezés óta a levéltári anyag lényegében változatlanul maradt fenn. A püspöki levéltárat a győri Püspökvár tornyában, a káptalannál őrzött levéltárakat a székesegyház egyik karzati helyiségében tartották, a kutatás szempontjából mostoha viszonyok között, az állagmegőrzés tekintetében azonban a körülményekhez képest megfelelően.¹

2000 februárjában megkezdődött az iratok korszerű elhelyezésének és rendezésének munkálata. Pápai Lajos megyéspüspök egy minden szempontból korszerű, könnyen megközelíthető, az állagmegőrzést jól lehetővé tevő levéltárépületet bocsátott rendelkezésünkre négy raktárhelyiséggel, amelyek a jelenlegi iratmennyiség mintegy kétszeresét képesek befogadni. A fenntartó előbb egy, majd másfél levéltárosi státust létesített, amelyet három szakirányú felsőfokú végzettségű részmunkaidős alkalmazott tölt be. Az Egyházmegye kezdeményezését örömmel karolta fel a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, amely jelentős anyagi támogatást nyújtott a levéltár újjászervezéséhez.

Az iratok átköltöztetésének oroszlánrészét a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Bölcsészettudományi Kara Medievisztikai Tanszékének tanárai és hallgatói végezték 2000 áprilisában, rövid idő alatt, szakszerűen és nagy pontossággal. A Püspökvár felújításával párhuzamosan további alkalmakra volt szükségünk az anyakönyvi másolatok, a plébániai számadások és más iratok — főleg hagyatékok — átköltöztetésére.

2000 augusztus elsejével — a katolikus levéltárak közül elsőként — a levéltár önálló jogi személlyé vált. Ez biztosítja a pályázatokon való független megjelenést, és példaként szolgálhat más egyházmegyék számára, hogy ilyen lépéssel szigorúan szabályozott egyházi és világi előírások közepette szakmai kézbe adják igen értékes levéltáraikat. Az új jogi státussal egyidőben szükségessé vált bizonyos ügyviteli szabályok megalkotása: az önállósult Egyházmegyei Levéltár hivatalos levelezése külön iktatásra kerül, a kutatás szintén a levéltárakban általában megszokott szabályok szerint történik (engedélyeztetés, kutatási napló, zárolt anyagok szabályozott köre stb.). Megteremtettük az egyházi levéltárakban többnyire ismeretlen ún. törzskönyvezést, amely rögzíti egy-egy már rendezett iratanyag állapotát és az állandó ellenőrzés lehetőségét biztosítja a fenntartó, illetve a Levéltári Szakfelügyelet részére.

A jogi személlyé váláskor már folyamatban volt a NKÖM-nél a Pápai Lajos megyéspüspök által — a vonatkozó jogszabályok értelmében — kezdeményezett eljárás, amelynek eredményeként visszakerült levéltárunk tulajdonába a győri káptalan hiteleshelyi (országos) levéltára. Az államosítás miatt 1974 óta Győr-Moson-Sopron Megye Győri Levéltárában jó körülmények között őrzött és nagyrészt restaurált levéltárat a legszívélyesebb segítőkészség szakmai légkörében tudtuk visszaszállítani.

A levéltárban őrzött iratok mennyisége pillanatnyilag csupán becsülhető, ám a beszállítások és az eddig felméretlen anyag mennyiségével megnövekedve a korábbinak csaknem kétszerese: kb. 900 ifm.

A levéltár anyagának kétségkívül legértékesebb részét a 1880-as években Ebenhöch Ferenc kanonok által több gyűjteményen — így a győri káptalan magán- és országos levéltárán, a pápoci prépostság iratain és a Szent Adalbert prépostság iratain — belül létrehozott Cimeliotheca et Theca sorozatok képezik. Az összesen körülbelül 12 000 iratot tartalmazó gyűjtemények 1208-tól kezdődően teljes rendszert alkotó tematikai egységekbe sorolva — időrendben mintegy 1800-ig — tartalmazzák az iratokat. Az anyag természeténél fogva elsődlegesen regionális és jogbiztosító jellegű, de — főként a hiteleshelyi levéltár anyaga — országos érdeklődésre is számot tartó dokumentumokat tartalmaz. Különösen bőséges és értékes a 16–17. századra vonatkozó forrásanyag, ám ennek ellenére sem kerültek e sorozatok a kutatói érdeklődés homlokterébe, elsősorban a segédlet hiánya, illetve csak helybeni elérhetőségük miatt. Ezért fontosnak tartottuk, hogy a modern követelményeknek megfelelő állapotba kerüljenek. A középkori oklevelek kiemelése és borítékolása még 2000 február–márciusában megtörtént. Az 550 darabot számláló Középkori Gyűjtemény mintegy 300 eredeti oklevelet tartalmaz. Ezek teljes szövegű kiadásának előkészítése már folyamatban van, karöltve a PPKE BTK Medievisztikai Tanszékével. Ezzel párhuzamosan folyik az újkori iratok darabszintű rendezése, az 1526–1600 között keletkezett dokumentumok regesztázása.

A káptalan anyagából jelentőségénél fogva kiemelkedik a magánlevéltár hétkötetes számadáskönyv-sorozata, amely az 1490-es évektől 1734-ig folyamatos.² Különösen értékesek továbbá a hiteleshelyi felvallási jegyzőkönyvek, amelyek 1533-tól a hiteleshely megszűnéséig hiánytalanok. A káptalan protocollumai és különféle számadásai, az ún. Feudáliskori gazdasági iratsorozat szintén a 16–17. századdal kezdődnek, és nagy érdeklődésre tarthatnak számot. A Dunántúl nagy részének történetére vethet fényt a viszonylag épen fennmaradt hiteleshelyi levéltár.

A püspöki levéltár több kárt szenvedett: a török hódításkor egészen, 1809-ben részben elpusztult, a gazdasági levéltár pedig a 20. sz. elején tűzvészben semmisült meg. Az egyházmegyétől 1777-ben más egyházmegyékhez csatolt területek anyagát annak idején kiemelték és elszállították. Mindezek ellenére az egyházmegye mai területére vonatkozóan Keresztély Ágost püspöksége (1696–1725) óta folyamatosnak mondható a levéltár anyaga. 1856-ig tematikus sorozatokra bontották — Missilia, Intimata, Testamenta, Personalia stb. —, azóta a kimenő és bejövő iratokat folyamatosan iktatják.

Az irategyüttes így is országosan kimagasló értékű, főleg a helytörténeti kutatás által gyakran keresett Egyházlátogatási jegyzőkönyvek darabszinten rendezett gyűjteménye, amelynek legkorábbi kötete 1641-ből származik.³ Rendeztük az ugyancsak gyakran kutatott Acta parochialia sorozatot, amely a szomszédos egyházmegyék területére is számos adatot tartalmaz. Az úgynevezett kapszás anyag több barokk-kori püspök teljes hagyatékát tartalmazza, amelyek közül érdemes külön is megemlíteni Zichy Ferenc (1743–83) iratait.

Különgyűjteményeink sorában a Dóka Klára által rendezett Térképgyűjtemény, valamint a Holdházy-hagyaték érdemel említést. A csaknem 500 térkép — amelynek zöme a püspökség, a káptalan és a pápoci prépostság birtokait ábrázolja, valamint folyószabályozásokról készült — igen részletes és szép kivitelű.⁴ A Holdházy János kanonok (1840–1896) által összegyűjtött kis csomó erdélyi vonatkozású, többnyire fejedelmi iratokat tartalmaz. A levéltár több fondja is tartalmaz tudományos és tudománytörténeti jelentőségű hagyatéki anyagot, megörökítve mintegy másfélezer papi életpályát.

A levéltár átalakulása óta folyamatosan szisztematikus rendezési munka zajlik, amelynek során elkészült a már említett káptalani magánlevéltári és pápoci prépostsági cimeliothecás anyag, valamint a thecák egy része, a Holdházy-hagyaték, a Parochialia, a vizitációk, a püspökség Iskolai levéltárának I., II. és III. sorozata. Jelenleg az anyakönyvi másolatok, a pápoci prépostsági levéltár és az Iskolai levéltár fennmaradó része áll rendezés alatt. A munkálatok sorrendjét az anyag értéke és a kutatói érdeklődés határozza meg.

A régi tárolóeszközök helyett korszerű, savmentes dobozokba, illetve mappákba kerülnek a már rendezett dokumentumok. Minden segédlet számítógépen készül, lehetőleg figyelembe véve a Magyar Országos Levéltár elképzeléseit, ami a Középkori Gyűjtemény esetében pl. a DL–DF gyűjtemények CD adatbázisához⁵ való igazodást jelenti.

Kézikönyvtárral a levéltár az újrainduláskor nem rendelkezett, ezért első feladataink közé tartozott ennek megteremtése, azóta pedig intenzív bővítése.

Létrehoztuk Mikrofilm-gyűjteményünket is, amelybe mindenekelőtt a levéltár saját anyagainak másolatait szereztük és szerezzük be, de terveink közt szerepel egy regionális (Észak-Dunántúl) gyűjtemény kialakítása. Ehhez a legmodernebb mikrofilmolvasó berendezéssel rendelkezünk.

Technikai felszereltségünk átlagosnak mondható: korszerű PC, fénymásológép, párátlanító és tűzvédelmi berendezések, a középkori anyag számára tűzálló lemezszekrény és egy kiadványkészítésre alkalmas lézernyomtató van a levéltár birtokában. A hiányzó térképtároló szekrény beszerzése a közeljövőben megtörténik.

A levéltár rendezett körülményeinek híre hamar elterjedt a kutatók körében: a kutatási esetek száma az elmúlt időszakhoz képest örvendetesen megnőtt, és jelenleg is növekvő tendenciát mutat. Mivel az egyházmegye egy része a trianoni békekötéssel Ausztriához került, számos németajkú kutató jelentkezik levéltárunkban.

Kapcsolatunk a környező világi és egyházi levéltárakkal, könyvtárakkal megelevenedett. Részt vállaltunk a Győri Megyei Levéltár által szervezett Levéltári Napok lebonyolításában, és igyekszünk minden szakmai fórumon (pl. MELTE, MLE konferenciái) megjelenni.

2002 folyamán várhatóan megindul a levéltár kiadványainak sorozata. Egy forráskiadvány- és egy segédlet-sorozat megjelentetését tervezzük, amelyek első kötetei már előkészületben vannak. Ugyancsak előkészítési fázisban tart a plébániai iratanyagok felmérése, mivel sürgető feladatként nehezedik ránk a plébániákon, főleg az egyre több elhagyott és oldallagosan ellátott parókián található iratanyag beszállítása és megőrzése. Ennek nyitányaként a győri Belvárosi plébánia anyakönyveinek beszállítására került sor 2001 őszén, ahol a nagy kutatói érdeklődés miatt őrzése túlzott terhet jelentett.

Az elmúlt két év alatt alapjaiban megújult a Győri Egyházmegyei Levéltár. Korszerű feltételek között, megfelelő szakmai irányítással rendelkezik. Ugyanakkor ez az örvendetes változás kevésbé végeredménye egy folyamatnak, inkább kezdete a ránk váró hosszadalmas feladatoknak. Reméljük, hogy levéltárunk átalakulása nem csak a levéltáros szakma, hanem az érdeklődők minél szélesebb körének javára válik.