Csehország levéltárosainak kilencedik
konferenciája¹
 Opava, 2001. május 23–25.

A Cseh Belügyminisztérium Levéltári Igazgatósága, az Opavai Tartományi Levéltár, a Cseh Levéltárosok Egyesülete és az Állami Központi Levéltárban működő Cseh Informatikai Társaság közös rendezésében Osztrák-Szilézia egykori közigazgatási központja, a lengyel határ közvetlen közelében fekvő Opava (Troppau) adott otthont a cseh levéltárosok kilencedik konferenciájának. A konferencia előadásai és hozzászólásai két fő témát jártak körül, a százéves opavai levéltár történetét, kiemelkedő személyiségeinek bemutatását, valamint Levéltárak és a nyilvános igazgatás címen az új levéltári törvény megvitatását. Két előadás foglalkozott a cseh közigazgatás több lépcsős, folyamatban lévő átalakulásával, amely érzékenyen érinti a levéltárakat is.

23-án délután 14-kor kezdődött a konferencia a minorita ferencesek nemrég felújított kolostorának konferenciatermében. A járási közigazgatás vezetője, majd az 1991-ben létrehozott Sziléziai Egyetem rektora köszöntötte az egybegyűlteket. Ezt követően a helyi területi levéltár kerek évfordulójához kapcsolódó előadások hangzottak el. Elsőként az igazgató, Karel Müller mutatta be röviden intézményét és az elmúlt száz év legfontosabb mérföldköveit. A levéltár a maga 23 km-nyi anyagával mind nagyságát, mind korát tekintve a harmadik helyet foglalja el a cseh levéltárak sorában. Tíz járási, az ostravai városi és több üzemi levéltár tartozik szakmai irányítása alá. (Rövid tájékoztatásul itt kell megemlíteni, hogy Csehországban a levéltárak a Belügyminisztérium alá tartoznak, a központi irányítás jóval erősebb, mint nálunk. A területi levéltárak nem önkormányzati, hanem állami fenntartásúak.) A történelem viharai és a terület változó közigazgatási hovatartozása egyaránt tükröződnek az opavai archívum történetében és az őrzött iratanyagok sokféleségében. Már a 19. század közepén felismerték az iratok őrzésének és hozzáférhetőségének fontosságát, ezért bízta meg az akkor Habsburg kézen lévő, Osztrák-Sziléziának nevezett, némi önállósággal is rendelkező tartomány parlamentje Franz Tillert, majd utódját, Franz Kopeczkyt a történeti értékű iratok összegyűjtésével és kutatásával. A levéltár mint önálló intézmény létrehozására 1901-ben került sor. Az 1928-as közigazgatási reform megszüntette a sziléziai tartományi intézmények önállóságát, a levéltár a Brnoi Területi Levéltár felügyelete, majd 1938–45 között a német Birodalmi Levéltár irányítása alá került. Ez idő alatt az őrzött iratmennyiség terjedelme jelentősen megnövekedett, többek között a földkönyvekkel, a Tartományi Bíróság és a II. József által feloszlatott rendek irataival. 1945-ben az intézmény súlyos háborús károkat szenvedett. A szocialista időszakban állami levéltárként működött, neve és gyűjtőköre a mindenkori közigazgatási változások függvénye volt. 1989 óta újra a területi nevet viseli, azonban továbbra is a Belügyminisztérium Levéltári Igazgatósága által működtetett intézményrendszer része.

Ezután a levéltár munkatársa, Zdenek Kravar Gottlieb Kürschner (1847–1928) munkásságát ismertette, aki nyugdíjas középiskolai tanárként lett az új levéltár első tisztviselője. Már 1888-ban kérte a tartományi parlamentet, hogy tegyen lépéseket a történeti jelentőségű iratok érdekében, amelyek jeles kutatója és feldolgozója volt.

Jaromíra Knapíkova a helyi cseh kultúregyesület, a Matica szerepét mutatta be a történeti értékű iratok és tárgyak gyűjtésében. A munkát már a 19. század utolsó évtizedeiben elkezdték, az anyagot 1922-ben kapta meg a levéltár.

Pavel Šopák múzeológus Leopold Peřich (1901–1974) arcképét rajzolta fel. Peřich 1927-ben került a levéltárba, 1935-től a háborúig vezette az intézményt. Iparos család gyermeke volt erős nemzeti tudattal, igazi polihisztor, aki körül a zene, az irodalom és a képzőművészet barátaiból kulturális kör alakult. Filozófiai munkákat és kritikákat is írt. A levéltár vezetése alatt vált igazi kulturális intézménnyé, neki köszönhető több értékes irategyüttes levéltárba kerülése. Az 1950-es években politikai per elítéltje volt, majd az 1960-as évek második felében újra aktívan tevékenykedett.

Karel Chobot, a jičini levéltár vezetője röviden arról beszélt, hogyan segítették a területi és kerületi levéltárak a városiakból kialakuló járási levéltárak munkáját, főleg az iratok begyűjtése és a szakmai–módszertani munka területén. (Ma csak néhány nagyobb városnak — Prága, Brno, Ostrava, Ústí nad Labem — van saját levéltára.)

Az üzemi levéltárak képviseletében az ostravai Oldřich Klepek számolt be arról, milyen segítséget kaptak az ’50-es évek elejétől az opavai levéltár munkatársaitól a gyűjtőterületi munka és a selejtezések terén. Közös munkával egy központi selejtezési ügykörjegyzéket is készítettek.

Az előadások befejezését követően brno-i kollégákkal ismerkedtünk a helyi sör- és knédlikínálattal, majd a Sziléziai Múzeumban tekintettük meg a gazdag állandó és Az opavai levéltár 100 éve című időszaki kiállítást.

A második nap délelőttjén kerültek napirendre a cseh levéltárügyet érintő aktuális kérdések. Előtte azonban rövid látogatást tettünk a levéltár néhány éve felújított épületében. A nagyméretű kutatóban a legértékesebb iratokból, térképekből, kötetekből összeállított alkalmi kiállítással várták a konferencia résztvevőit. A kutatóterem mind méretében, mind felszereltségében megfelel az egyetemi város jellegből következő magas kutatószámnak, fotólabort és restauráló műhelyt is működtetnek. Bár önálló honlappal még nem rendelkezik az intézmény, interneten (zaopava@mvcr.cz) elérhetőek. A levéltárnak Olomoucban (Olmütz) van kihelyezett fiókja. Néhány raktárt is megtekintettünk, ahol hagyományos fa- és dexion polcokon, többnyire dobozokban tárolják az iratokat.

A konferencia előterében különböző cégek képviselői mutatták be termékeiket, dobozokat, tárolórendszereket, adatkezelő és archiváló szoftvereket. Nagy érdeklődést keltett a Minolta PS 7000 típusú készüléke, amely A/2 méretű iratok digitalizálását is el tudja végezni.

A bemutatót követően Miloš Matula, a Belügyminisztérium Közigazgatási Reformok Főosztályának vezetője tartotta meg előadását A közigazgatási reform második szakaszának jelenlegi problémái címmel. Elmondta, egy olyan közigazgatási rendszer kialakítása a cél, amely független a politikai irányzatoktól, és amely a jelenleginél magasabb szinten használja fel az új technológiák, elsősorban az informatika eredményeit. A törvények célja a decentralizálás, a kétszintű közigazgatás  kialakítása. Első lépésként hét nagyobb területi egységet hoztak létre, amelyek leginkább a most alakuló magyar régióknak felelnek meg. A második lépésben az eddigi hetven járás feladatainak nagy részét mintegy kétszáz önkormányzat veszi át, amelyeket fokozatosan fejlesztenek, hogy képesek legyenek ellátni megnövekedő feladataikat. Kiválasztásukra több szakmai tanulmány készült. A kisebb önkormányzatok maguk dönthetik el, melyik centrumhoz akarnak tartozni. A járások megszűnésének kijelölt dátuma 2003. január 1-e. Mindez természetesen feszültségekkel, a kisebb centrumok vetélkedésével jár együtt. Gondot jelent az új infrastruktúra kialakításához szükséges anyagi források előteremtése. A speciális levéltári struktúrán belül ugyan nem célszerű felborítani az eddigi kereteket, az egyes egységeket azonban túl kicsinek tartja.

Ezt követően Václav Babička, a Belügyminisztérium Levéltári Osztályának vezetője a közigazgatási reformok levéltári kihatásaival, a készülő levéltári törvénnyel foglalkozott. Előadásából kiderült, hogy a reformmal összefüggő kérdéseken túl több olyan kérdés is szabályozásra vár még, amelyeket a magyar törvény 1995-ben már rögzített. Csehországban a levéltárakat a közigazgatási feladatok ellátása szervezeti egységeinek tekintik. Az előkészítő munkák során felmerült, hogy egy központi intézményt hoznak létre, amelyhez a többi levéltár fiókintézményként kapcsolódik. Ezt az elképzelést végül elvetették. A körzeti levéltárak saját költségvetéssel rendelkező, önálló egységek maradnak, a körzeteket azonban az új kerületi beosztás határozza majd meg. A legnagyobb érdeklődést — a törvény tervezetét márciusban küldték meg a kollégáknak — a járási levéltárak sorsa váltotta ki. Mi lesz velük a járások megszűnésével? Továbbra is állami kézben maradnak, vagy átkerülnek önkormányzati fennhatóság alá? Legtöbben az eddigi állami fennhatóságot tartanák meg, amelyhez pénzügyi önállóság társulna. Arra hivatkoznak, hogy az iratképzők jelentős része — például az egyházak — nem önkormányzatiak. A Belügyminisztérium viszont nem akarja önálló közigazgatási intézményként elismerni a járási levéltárakat, mivel csak a kiválasztott önkormányzatok hozhatnak majd közigazgatási határozatokat, a levéltárak nem. Az átszervezések a kialakult járási hálózat felbomlásával járhatnak együtt, ami aggasztja az intézményekben dolgozókat.

A törvény elfogadását követően létrehozandó új levéltárak esetében akkreditációs rendszert kívánnak működtetni. Ha a fenntartó egy évig nem biztosítja a szükséges feltételeket, az engedély visszavonható.

A szakmai kérdések közül az iratkezelés és az iratok tulajdonjoga váltotta ki a legnagyobb érdeklődést. A levéltárakban állami, önkormányzati és magániratok is fellelhetők. Aggályosnak tartják, hogy az önkormányzati levéltárak „külső” tulajdonosok iratait is őrizzék. Mivel az üzemi levéltáraktól eltekintve Csehországban sincsenek gazdasági levéltárak, a törvénynek kell rendelkeznie arról is, hova kerüljenek a megszűnt szervek iratai.

A hozzáférhetőséget liberalizálni kívánják, de nem számolnak az időhatár eltörlésével. Bizonyos esetekben a levéltár igazgatója dönthet az irat hozzáférhetőségéről. A levéltári törvény terveik szerint előnyt élvez majd az információs/adatvédelmi törvénnyel szemben. Az elektronikus dokumentumok kezelésének formái Csehországban sem alakultak még ki. Sem a jogi háttér, sem a levéltári elhelyezés szabályai nem tisztázottak. Számos hozzászólás érkezett a levéltár által alkalmazható szankciók, a büntetések nagyságrendi kérdéseihez is.

Az előadásokat követő vita során az Akadémiai Levéltár egyik munkatársa nehezményezte, hogy a tervezetből kimaradtak a speciális szaklevéltárak. Ugyanő az elővásárlási jog, illetve a védett irat fogalmának bevezetését javasolta. Mások a már meglévő műemléki és könyvtári törvény hasznosítható rendelkezéseinek adaptációját, egy szakemberekből álló, pénzek, tervek ügyében is döntő szakmai testület, tanács létrehozását javasolták. Szó esett még a személyi és szerzői jogvédelemről, szakmai bizottságok létrehozásáról, a nemzetközi levéltári törvények és gyakorlat figyelembevételéről, arról, hogy a nemzeti levéltárnak legyen joga és lehetősége a történeti értékű magániratok megvásárlására.

Összességében egyértelművé vált, hogy a cseh levéltárügyet a számos, miénkhez hasonló gond, probléma mellett alapvetően befolyásolja az állami fenntartás, a belügyminisztériumi felügyelet, az ebből eredő közigazgatás-centrikus szemlélet. Az új levéltári törvény még alakulóban van. Végleges formájának kialakítása a közigazgatási reform további alakulásától függ. Az alapvető definíciók meghatározása mellett olyan levéltári szakkérdéseket is a törvénynek kell szabályoznia, mint az iratanyag tulajdonjogából eredő kérdések, a források hozzáférhetősége, az elektronikus dokumentumok kezelése.

E nehéz szakmai kérdések végleges tisztázására természetesen nem állt kellő idő rendelkezésre.. A délután a kikapcsolódás jegyében telt. Megtekintettük a közeli, Hradec nad Moravicí-ban fekvő volt Lichnowsky-kastélyt, amely leginkább a mi keszthelyi Festetics-, vagy a fertődi Esterházy-kastélyunkhoz hasonlítható. A közelmúltban teljesen felújított épület az angolparkkal, a gazdag bútor- és műtárgygyűjtemény maradandó élményt jelentett. Este a rövid városnéző sétát követően a kolostorban rendezett állófogadáson lehetett folytatni a szakmai és baráti eszmecserét.

A harmadik nap délelőttjén további előadások hangzottak el. Václav Ledvinka, a Prágai Városi Levéltár igazgatója a területi önkormányzatok és a levéltárak kapcsolatáról, Darii Nalecz, a lengyel Levéltári Igazgatóság vezetője a területi, városi és falusi levéltárak aktuális problémáiról, Peter Kartous, a Szlovák Belügyminisztérium Levéltári és Iratkezelési Szakosztályának igazgatója a szlovák levéltári törvény és a közigazgatás kapcsolatáról tartott előadást. Szlovákiában számol a levéltári törvényjavaslat a járási levéltárak hálózatával. A járási elnevezés megszűnne, de továbbra is belügyminisztériumi felügyelet alatt, állami intézményekként működnének. A szlovák javaslat el kívánja törölni a levéltári dokumentumok hozzáférhetőségének időbeli korlátozását. Csak azok a dokumentumok nem lesznek kutathatóak bizonyos ideig, amelyek személyes adatokat, gazdasági, vagy államtitkot tartalmaznak.

A szünetet követően újra helyi levéltárosok következtek. Bohdan Kaňák olmützi levéltáros Az állami levéltárak munkájának anyagi biztosítása a közigazgatási reform alatt címmel tartott előadást, majd több levéltár képviseletében Jana Poddaná – Lydia Baštecká – Marie Macková – Ladislav Macek – Renata Pisková közös előadása következett Területi levéltárak és a közigazgatás fejlődése címmel. Végül Jarmila Krejčíková prágai levéltáros A levéltárak mint a  regionális társadalom információs rendszerének részei című előadása zárta a konferenciát.

A cseh levéltárosok két év múlva rendezik meg következő konferenciájukat. Reméljük, addigra olyan törvényt sikerül elfogadtatniuk a parlamenttel, amely széles körű szakmai támogatottságot élvez és jól szolgálja a cseh levéltárügy fejlődését. 

Turbuly Éva