Levéltári nap Szombathelyen

Mind helyi és mind regionális szempontból ismét nagy érdeklődéssel zajlott 2001. április 26-án a Vas Megyei Levéltári Nap, immáron a 18. A téma, amelyet az előadók körbejártak: A hivatali, a politikai és a gazdasági elit Vas megyében a 14–20. században”. A kőszegi és szombathelyi levéltárosokon kívül, az ELTE BTK-ról Kövér György, és a soproni levéltárból Dominkovits Péter tisztelte meg jelenlétével a rendezvényt vendégelőadóként, amelyen a szakma képviselőin kívül történelemtanárok és történelem szakos főiskolai hallgatók is szép számban megjelentek.

Az első előadást a konferencia elnöke, Kövér György (ELTE BTK Gazdaság- és Társadalomtörténeti Tanszék), tartotta Elitek a történetírásban címmel. E bevezető előadásban rámutatott arra, hogy a hazai gazdasági és politikai elit, amely a  vizsgált korszak kezdetén még ugyanazt a réteget jelentette, az évszázadok folyamán jelentős változásokon ment át. Gazdasági eljelentéktelenedése során kialakult egy másik társadalmi réteg, amely kezdetben csak a gazdaságot uralta, de kereste a kapcsolatot a politikai vezetéssel. Felhívta a figyelmet arra, hogy a korábbi felfogással szemben, jobban kell árnyalni e kapcsolatokat, s a két elit összefonódásának minőségét.

Bariska István (Kőszeg) témája A 14–17. századi kőszegi elit volt. Az előadó oklevelekben, városi jegyzőkönyvekben található nevek alapján próbálta meg Kőszeg szabad királyi város elitjét meghatározni, s arról képet alkotni. E forrásokból, a nevek, pozíciók, tisztségek stb. elemzése révén, mind a város gazdasági vezetőrétegét, s mind a hivatali elitet sikerült meghatározni. A kutatások arra a megállapításra késztették az előadót, hogy a családi kapcsolatok, kötelékek szinte bebetonozták a városvezetést egy adott időszakra.

Dominkovits Péter (Sopron) Az Ostffy család a 16–18. században című előadásából megtudhattuk, hogy az Ostffy család az Árpád-kortól a 20. századig Vas vármegye és a Nyugat-Dunántúl meghatározó famíliáinak egyike volt. A család közéleti szerepének fontossága a különböző évszázadokban eltérő képet mutat. Az előadás a 16. század második felétől, Sopron vármegye alispánja, Ostffy Jakab időszakától, a 18. század közepéig, a vármegyei hivatalviselésben vitt szerep alapvető változását, s a birtokok sorsát — melyek Vas, Sopron, Győr és Veszprém vármegyékre terjedtek ki — követte nyomon. A 16. században Nádasdy szervitor Ostffy család regionális birtokrendszere, vagyona révén megengedhette magának, hogy a 17. században csak alkalmi szolgálatot teljesítsen (Batthyány család). A századvégi rekatolizáció időszakában a família a közéletben folyamatosan háttérbe szorult, de a magánszférában (házassági piacon) pozíciójukat a 18. század elején még meg tudták őrizni, azonban a későbbi nemzedékeknek ez már nem sikerült.

Feiszt György (Szombathely) a 18. századi püspöki mezőváros, Szombathely tisztviselőiről és a gazdasági elit kapcsolatairól végzett kutatásairól tájékoztatta az érdeklődőket. Előadásában vázolta, hogy hogyan válhatott valaki a városi tanács tagjává, és milyen lépcsőfokokon keresztül juthatott el a legmagasabb városi állásra, a bírói posztra. Kutatásai alapján csak akkor tölthetett be bírói tisztséget valaki, ha előtte tanácstag volt, s bizonyította rátermettségét és alkalmasságát, birtokában volt a szükséges műveltségnek, szaktudásnak. Előadásában vázolt néhány korabeli helyi tisztviselő-karriert, s boncolgatta azon okokat, amelyek az áhított szabad királyi városi cím elérésének akadályát képezték a tisztviselői elit részéről.

Tilcsik György (Szombathely) Karrierek Szombathely hivatalszervezetében a 19. század első felében című előadásának bevezetőjében röviden felvázolta a privilegizált püspöki mezőváros 18. század végére kialakult hivatalszervezetét, s e területen az 1848. évi polgári forradalomig bekövetkezett leglényegesebb változásokat. Az előadó közel másfél tucat, a 19. század első felében a város irányításában jelentős szerepet játszó személy közhivatali pályafutásának legkiemelkedőbb állomásait vázolta fel, amelyek tanulságait így foglalta össze: Általános és jellemző tény volt, hogy Szombathelyen a vizsgált időszakban a városi igazgatás legfontosabb funkcióit — városbíró, jegyző majd főjegyző, ügyész majd főügyész, a városi pénztárak perceptorai — betöltő személyek általában hosszabb-rövidebb ideig tartó közhivatali előélet után általában hosszú ideig láthatták el feladatukat. A szombathelyi adatokból kirajzolódó kép alapján úgy tűnik, hogy az 1800 és 1848 között egy kifejezetten erre a feladatra vállalkozó, jelentős részben megfelelő szakismerettel rendelkező hivatali elit végezte a város irányítását, amely rétegben a nemesek mellett a nem nemesi származású értelmiség is jelentős súllyal képviseltette magát, s amely réteg egy része mögött megtalálható volt a korábbi eredményes iparűzői vagy kereskedői tevékenység révén felhalmozott tőke.

Bajzik Zsolt (Szombathely) a 19. század második felének tarcsai (ma Tatzmansdorf, Ausztria) fürdővendégeit vizsgálta. Forrásul a különböző célból készült vendéglisták szolgáltak. Az elhangzottak azt bizonyították, hogy Tarcsa a Vas vármegyei elit által rendszeresen felkeresett fürdő volt. Regionális vonzással rendelkezett a szomszéd megyék és Ausztria ezen rétegei felé is. A férfi fürdővendégek körében több nagy csoport  különböztethető meg: arisztokraták, politikusok, művészek, tudósok, polgárok, gyárosok, bankárok, kereskedők, iparosok stb. Mivel Tarcsa elsősorban a „női betegségek”-re javallt fürdőhely volt, ezért is magas itt a vizsgált korban a hölgylátogatók száma, aránya, bár számos esetben a családfő elfoglaltsága és egyéb okok következtében nem tudott feleségével, gyermekeivel együtt nyaralni. A 19. században, a vasutak kiépülése után, a magyar arisztokrácia szívesebben utazott külföldre üdülni, e tendencia Tarcsán is nyomon követhető.

Söptei Imre (Kőszeg) a Vas vármegyei tisztviselői kar 1861–1862. évi újjászervezésével kapcsolatos kutatásait ismertette. Vizsgálta a véglegesen kialakított tisztviselői állományt a korábbi pálya, születési hely, életkor, nyelvtudás, végzettség, fizetés szerint. A korabeli hivatali, közigazgatási elitről alkotott kép arról tanúskodik, hogy a túlnyomó többség a Bach-korban kezdte közigazgatási pályáját, negyedük az alkotmányos időszakban is alkalmazásban volt, magyarul, németül (90%) és nagy részük latinul is beszélt, a nemzetiségiek nyelvét csak páran ismerték, néhány külföldi kivételével Vas vármegyeiek voltak, 40%-ban családosak. A szolgabírókig bezárólag szinte mindenki rendelkezett jogi végzettséggel. Az 1867. évi rendszerváltás után alig maradtak pozícióban, de a későbbiekben új alapokra helyezett közigazgatás és jogszolgáltatás nem nélkülözhette a polgári jogrendszerbe beletanult vagy már abban felnőtt első szakemberi gárdát.

Melega Miklós (Szombathely) előadásának címe Mérnökök a szombathelyi városvezetésben volt. Az előadó a szombathelyi hivatali–közigazgatási elit egy sajátos csoportjának, a városi mérnököknek a tevékenységét, a városvezetésben játszott szerepüket vizsgálta a mérnöki intézmény megjelenésétől (1866) a második világháborúig terjedő intervallumban. Lényegre törően vázolta a korszakban vezető pozíciót betöltő városi mérnökök életútját, majd részletesebben bemutatta a vizsgált személyek megválasztásának körülményeit, szakmai előéletüket, városi mérnöki és egyéb szakmai irányú tevékenységüket, közéleti szerepvállalásukat stb. Az azonos szempontrendszer szerint feltárt és elemzett adatok szerint vont le következtetéseket és általánosításokat az elitcsoport összetételére vonatkozóan, a helyi közéletben, s a város fejlődésének, történetének alakításában játszott szerepükre nézve. Bizonyította, hogy a városi mérnökök hivatalos teendőik mellett aktív közéleti szereplést vállaltak, s nem csak a hivatali elitnek, hanem a helyi kulturális, illetve tudás elitnek is tagjai közé tartoztak, tehát multipozícionális helyzetben voltak.

Varga Nóra (Szombathely) a szombathelyi „Ébredés” szabadkőműves páholy 1902 és 1920 közötti tevékenységéről és tagságáról beszélt. A szabadkőművesség egyetemes és magyarországi megjelenésének rövid vázolása után a szóban forgó szabadkőműves kör, majd páholy megalakulásának körülményeit, a páholy önálló műhelyének létrehozását, működését (jótékony, fölvilágosító stb.) mutatta be. A tagságot életkor, iskolázottság, foglalkozás, egyesületi tevékenység, a város gazdasági, politikai, kulturális életében betöltött szerep, közfunkciók stb. szerint vizsgálta. Képet alkotott a nevesebb szombathelyi szabadkőművesekről, így pl. Ernuszt Józsefről (földbirtokos, ügyvéd, főispán), Feldmann Bódogról (ügyvéd, helyi kamarai elnök), ifj. Feldmann Bódogról (orvos), Seemann Gáborról (iskola-igazgató), Gerlits Sándorról (árvaház-igazgató), Jánossy Gáborról (árvaszéki elnök), Kiskos Istvánról (polgármester), Lingauer Albinról (hírlapíró, lapszerkesztő), Müller Edéről (építési vállalkozó) stb. Befejezésül a másik szombathelyi páholy, az „Igazsághoz” létrehozásáról és az „Ébredés”-sel való kapcsolatáról szólt.

Kalocsai Péter