A Nyílt Társadalom Archívum Internship-ösztöndíj programja
A Közép-Európa Egyetem keretében működő Nyílt Társadalom Archívum (Open Society Archives = OSA) képviselői a Magyar Levéltárosok Egyesülete 2000. évi gyulai vándorgyűlésén jelentették be kezdeményezésüket, hogy a magyar levéltárak munkatársai számára szervezett formában, két hét időtartamú ösztöndíjak biztosításával kívánják lehetővé tenni az Archívumban folyó munka és az itt őrzött gyűjtemények megismerését. Ez az egyetlen magyarországi székhelyű nemzetközi levéltár, amely ebből adódóan széles körű nemzetközi levéltári kapcsolatokkal (és e kapcsolatok ápolására a magyar közlevéltárak számára utópisztikus anyagi lehetőségekkel) rendelkezik. A levéltári munkát az első években az Egyesült Államokból érkezett vezető (Trudy Huskamp Peterson) irányította, jelenleg lengyel kolléga, Leszek Pudlowski, a Varsói Állami Levéltár volt igazgatója látja el ezt a feladatot. Az Archívum, ezen különleges adottságokból kiindulva, 1995. évi megalakulása óta feladatának tekinti a magyar levéltárosok nemzetközi kitekintésének, szakmai–módszertani tájékozódásának segítését. A kapcsolatteremtést kezdetben elsősorban az évenként megrendezett nyílt napok szolgálták. Az újonnan meghirdetett ösztöndíj-program lehetővé teszi, hogy az érdeklődők személyre szabott, közös megbeszélés alapján kialakított program szerint ismerkedjenek meg az Archívum napi munkájával, az általa kezdeményezett és támogatott projektekkel, tanulmányozzák a hazai intézmények zömének szakkönyvtáraiban hozzáférhetetlen szakirodalmat, és kihasználják az időt a gyűjteményekben folytatott kutatásra is.
Az Archívum alapját közismerten a Szabad Európa és a Szabadság Rádió háttérintézményeként működő kutatóintézet Münchenből ide szállított iratai vetették meg. (Magának a rádiónak a működésére vonatkozó iratok nem kerültek ide). Az Archívumban őrzött kb. háromezer ifm iratanyagból ez kb. 2,5 ezer ifm-t jelent. Ehhez kapcsolódóan a gyűjtőkör súlypontja a kelet-európai kommunista rendszerek és a hidegháború története. Másik tudatosan kifejlesztett gyűjtőkörük az emberi jogok megsértésére és védelmére vonatkozó dokumentumokra irányul. Törekvésük, hogy e témakör egyfajta nemzetközi „szaklevéltárává” váljanak. Ennek értelmében törekszenek a napjaink genocídiumai ügyében eljáró különféle nemzetközi (nemzetek feletti, kormányközi és társadalmi) szervek, szervezetek működésének dokumentálására, irataik sorsának figyelemmel kísérésére és lehetőség szerinti gyűjtésére. Egyúttal a számos országot átfogó Soros Alapítvány-hálózat és a hozzá kapcsolódó intézmények központi archívumának szerepét is betöltik — azaz igen kiterjedt „szabályos” gyűjtőterülettel rendelkeznek. Az eddig feldolgozott anyagokról alapos tájékoztatást nyújt az Archivum internet-honlapja (www.osa.ceu.hu), valamint az 1999-ben megjelent részletes levéltárismertető (Open Society Archives. Edited by Leszek Pudlowski and Iván Székely. Bp., 1999). Az alábbiakban ezért csak annak rövid összegzésére szorítkozom, hogy az anyag speciális, mondhatni szokatlan jellegét és összetételét is figyelembe véve, milyen szakmai gyarapodást nyújthat egy „átlagos” magyar levéltárosnak az itt eltöltött két hét.
Mindenekelőtt belülről láthatja egy valóban nemzetközi levéltáros team munkáját, azt a folyamatot, amelynek során a többnyelvű, igen különböző kulturális és szakmai háttérrel, képzettséggel összegyűlt kollégák igazi csapatmunkával szigorúan egységes elvek szerint felépített, kezelt és nyilvántartott levéltárrá formálják a sok nyelvű és sokrétű anyagot.
Az ISAD/G nemzetközi levéltári leírási szabványnak megfelelő jól működő nyilvántartó és tájékoztató rendszert alakítottak ki. Az elkészült és készülő segédleteket egységes adatbázisba szervezték. Az Archívum web-oldalán tanulmányozható segédletek számára is közvetlenül ez az adatbázis szolgáltatja az információt, azaz a levéltári feldolgozás eredménye akár azonnal megjeleníthető a világhálón.
Ennek is köszönhető, hogy a „távkutatás”, a világhálón keresztül érkező (és ugyanilyen módon megrendelt másolatok küldésével jelentős részben ki is elégített) megkeresések és kutatási igények száma máris meghaladja a helybeni, kutatótermi használatot.
A magyar levéltári gyakorlathoz képest újszerűnek számít az is, hogy az audiovizuális adathordozókat forrásérték, gyarapítás és feldolgozás szempontjából egyenrangúként kezelik a „hagyományos” levéltári iratokkal. Audiovizuális gyűjtemény kialakításának tervével foglalkozó levéltárak számára könnyen elérhető „referenciaműhely” az Archívum.
Tanulságos megismerkedni az itt folyó gyűjtőterületi munka sajátos problámáival is, hiszen az Archívum gyűjtőterülete egy sok országot átfogó intézményhálózat legkülönbözőbb jogi, politikai, kulturális környezetben működő egységeire terjed ki.
A Szabad Európa Rádió Kutatóintézete kétségkívül zömmel nyilvánosan megszerezhető információk szisztematikus gyűjtésére és elemzésére alapozta munkáját, azaz anyagának tetemes része lapkivágat, illetve sajtó- és médiafigyelés alapján készült elemzés. A tematikus rendszerben tárolt lapkivágatok azonban nemcsak a SZER érdeklődését és munkamódszerét tükrözik, hanem a legkülönfélébb szocializmus-kori témák kutatásához temérdek rendszerezett és más módon csak rendkívül munkaigényesen összegyűjthető információt kínálnak könnyen hozzáférhető módon. Igen értékesek a biográfiai sorozatok, amelyek magyar vonatkozásban pl. kb. 5500 személyiségről tartalmaznak összegyűjtött adatokat, lapkivágatokat. A „saját” levéltári feladatokhoz kapcsolódó kiegészítő kutatásokra is eredményesen kihasználható tehát az ösztöndíjas időszak.
Az itt dolgozó munkatársak magát az Archívumot is igyekeznek „nyílt társadalommá” tenni. Első perctől befogadják az ösztöndíjast és ideális munkafeltételeket teremtenek ahhoz, hogy minden őt érdeklő szakmai információhoz hozzájusson. Minden angol nyelvtudással rendelkező kolléga számára javasolható e lehetőség kihasználása.
Sipos András
Dr. Lakatos Ernő
1916–2001
A Tolna megyei Tevelen született 1916. április 8-án. Hadiárvaként nevelkedett. Vízimolnár édesapját elvitte a háború, 1918-ban halt meg olasz hadifogságban. A háborúból neki másodszor is kijutott, 1942 őszén vonult be katonai szolgálatra, 1945 tavaszán hadifogságba esett, onnan csak 1947 decemberében szabadult. 1948-ban nősült meg, feleségével együtt három gyermeket nevelt fel.
Szekszárdon érettségizett 1935-ben. Egyetemi tanulmányait a Budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen végezte, történelem–földrajz szakos tanári oklevelét 1940-ben kapta meg. Az Eötvös Kollégium tagja volt. Professzoránál, Szekfű Gyulánál 1942-ben doktorált kitűnő eredménnyel. Disszertációja ma is haszonnal forgatható, az a 19. század második felében élő magyar politikai vezető réteg társadalmi megoszlásáról szól.
Egyeteme történeti intézetének díjtalan gyakornokaként 1940. december 1-én kezdődött közszolgálati pályája. Innen a Fővárosi Levéltárhoz került át napidíjas hivatalnoknak, rövidesen itt lett havidíjas alkalmazott, majd levéltári gyakornok, segédlevéltáros, végül levéltáros, tudományos kutató. A Levéltárak Országos Központja 1952. július 1-vel helyezte át a Pest Megyei Levéltárhoz (illetve annak jogelődjéhez), itt lett 1957-ben az intézmény igazgatója, innen ment eredményes és megbecsült 40 évi folyamatos levéltári, azon belül 25 évi igazgatói szolgálat után 1981. december 15-én nyugdíjba.
Kevesen mondhatják el magukról azt, ami róla köztudott volt: a levéltári munka mindegyik területét mind elméleti, mind pedig gyakorlati szinten kitűnően ismerte. Több ezer ifm anyagot alapleltározott, csomójegyzékelt, köztük Pest megye és Nógrád megye feudális levéltárait, továbbá az abszolutkori szervek iratanyagát. Mint vezető irányította az iratátvételeket, amelyek sokszor, annak idején az ’50-es, ’60-as években részben iratmentések is voltak. Neki köszönhető például az, hogy a pusztulásra ítélt Ráckevei Koronauradalom levéltára nem lett az enyészeté.
Önmagával, szakmai meggyőződésével többször ellenkezve, belső vívódások után kompromisszumot kötve, kora lehetőségeit maximálisan értékelve és mérlegelve a hazai levéltárügy mennyiségi fejlesztésének a maga korában egyedül járható útján elindulva egy vidéki raktárat (Aszód) és két korszerű, minden igényt kielégítő vidéki fióklevéltárat (Nagykőrös, Vác) szervezett — szem előtt tartva mindenek fölött a minőséget és azt, hogy ezek az intézmények az alapvető levéltári feladatot szolgálják: a pusztulásnak kitett történeti értékek megmentését. Az ő szolgálata alatt az új, budapesti levéltár megépítése mindig csak ígéret maradt.
Mindezek mellett arra is jutott ideje — ha kevés is — hogy megindítsa a Pest megye múltjából és a Pest Megyei Levéltári Füzetek kiadvány-sorozatot. Ebben segítségére voltak elsősorban azok a neves kollégák, akiket a történelem vihara a levéltárba sodort — akiket, elsősorban az 1956. évi forradalom és szabadságharc után félreállítottak, üldöztek, egy időre börtönbe csuktak. Neki volt bátorsága befogadni őket.
Jelentős levéltárelméleti munkássága is. Közreműködött a területi levéltárak alap fondjegyzékének létrehozásában, valamint az abszolutkori iratok és a feudális és polgári kori községi iratok rendezése elveinek kidolgozásában. 1989-ig tagja volt a Levéltári Szemle szerkesztői bizottságának.
A helytörténet, a megyetörténet művelésének első számú műhelyévé lett levéltára — ő maga is fontos kutatásokat, munkálatokat végzett e témakörben. Megírta Alsónémedi és Vecsés történetét, összeállította és 1985-ben kiadta Pest megye szövetkezeteinek lexikonát. Évekig vezette, elnöke volt a megyei honismereti bizottságnak. Haláláig töltötte be az elnöki, majd tiszteletbeli elnöki tisztet a Magyar Történelmi Társulat megyei csoportjának élén.
Beosztottai, munkatársai szakmai képzésével, továbbképzésével mindig is törődött. Mindenkitől elvárta, hogy tanuljon és ehhez minden segítséget meg is adott. Kezdeményezője volt a levéltár-kezelői tanfolyamok megindításának. Az elsőt ezek közül ő szervezte meg 1981-ben. Ugyancsak kezdeményezte, hogy a középiskolákban tanítani lehessen — ha fakultatíve is — a levéltári, irattani ismereteket. Az Oktatási Minisztérium engedélyével az 1975–76. évi tanévben Vácott, a helyi gimnáziumban ő maga oktatta a fiatalokat az irattári, irattani ismeretekre, és megírta az ehhez szükséges jegyzeteket.
Többször is kitüntették. Az elismerések közül talán egynek örült a legjobban, hiszen sokat emlegette: 1991. április 8-án, hetvenötödik születésnapján intézménye dísztermében, házi ünnepségen a megyei önkormányzat elnöke, a társintézmények és a szakmai egyesületek képviselői jelenlétében Andrásfalvy Bertalan miniszter személyesen köszöntötte őt, méltatva több évtizedes folyamatos munkáját.
Tudtuk, hogy betegeskedik. Egy évvel ezelőtt éreztük, hogy elköszönni megy el fióklevéltáraitól Nagykőrösre és Vácra. Ez év elején megritkultak budapesti látogatásai, aztán elmaradtak. Húsvétkor Pécsett családi körben lett rosszul és került kórházba. Özvegye értesített bennünket július 9-én, hogy volt igazgatónk, kollégánk, sokak Ernő bácsija nincsen többé. Életének nyolvanhatodik évében, június 26-án örökre eltávozott, és a gyászmisét követően, július első szombatján szűk családi körben már örök nyugalomra is helyezték a teveli családi kriptában.
Emléke legyen áldott!
Egey Tibor
|
A német AdR és bdr, az osztrák ÖRF, valamint az IADA restaurátor szervezetek közös rendezésében A mikroorganizmusok veszélye a kulturális örökség tárgyaira és az emberre címmel 2001. június 21–24. között Münchenben rendezett nemzetközi konferencián a Magyar Országos Levéltárból Albrechtné Dr. Kunszeri Gabriella főosztályvetető és Orosz Katalin restaurátor, Budapest Főváros Levéltárából Pesti Lászlóné osztályvetető és Szabó Mónika osztályvezető-helyettes vett részt. A mintegy hatszáz résztvevővel lebonyolított tanácskozáson elhangzott előadások a következő témakörökbe csoportosíthatók: a mikroorganizmusok meghatározása, a fertőzés okai, a mikroorganizmusok károsító hatása műtárgyakon, megelőzési és fertőtlenítési lehetőségek, egészségvédelem. A konferencia három napjába több előadás nem fér be, ezért lehetőséget nyújtottak szakmai poszterek bemutatására is. A konferencia a MUTEC 2001 Múzeumtechnikai Kiállításhoz kapcsolódott, így alkalom nyílt az állományvédelmi célokra használatos anyagokat és eszközöket kínáló cégek standjainak felkeresésére, az újdonságok megismerésére. Előzetes jelentkezés alapján a hét végén 25 szakember számára Penészproblémák megoldása a gyűjteményekben címmel tartott két napos workshop-ot Mary-Lou Florian, a kanadai Royal British Columbia Museum nemzetközi elismerésnek örvendő kutatója. Az előadásokból, konzultációkból, vetítésből és mikroszkópos gyakorlatokból álló programon a MOL két munkatársa vett részt.
|
|
Dr. Gecsényi Lajos a Magyar Országos Levéltár főigazgatója 2001. június 26. és július 1. között Washingtonban folytatott tárgyalásokat a Dr. Sarah Brunfielddel, a washingtoni Holocaust Múzeum Tudományos Tanácsának igazgatójával.
|
|
Dr. Körmendy Lajos főigazgató-helyettes és Seres Attila levéltáros a Magyar Országos Levéltár képviseletében részt vettek a 2001. május 20–23-án Moszkvában megrendezett, a KGST iratokkal foglalkozó nemzetközi konferencián.
|
|
2001. szeptember 3–5. között Ungváron folytatott tárgyalásokat Molnár József a NKÖM Közgyűjteményi Főosztályának főosztályvezető-helyettese és Dr. Gecsényi Lajos a Magyar Országos Levéltár főigazgatója, valamint Dr. Ruszlan Pirih az Ukrán Köztársaság Állami Levéltári Bizottságának elnöke és Mihail Delehan, a Kárpátontúli Területi Levéltár igazgatója az ukrán–magyar levéltári együttműködési szerződés megújításáról.
|
|
A levéltárügyben végzett kiemelkedő munkájuk elismeréseként a Pauler Gyula-díjat idén augusztus 20-án Dr. Egey Tibor, a Pest Megyei Levéltár igazgatója és Tirnitz József, Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltárának ny. levéltárosa vehette át. Az ünnep alkalmával a közgyűjtemények területén végzett magas színvonalú tevékenységéért Széchényi Ferenc-díjban részesült Albrechtné Dr. Kunszeri Gabriella, a Magyar Országos Levéltár főosztályvezetője.
|
|
A Magyar Levéltárosok Egyesülete választmányi ülést tartott 2001. szeptember 4-én az ELTE Egyetemi Könyvtárában. A választmány először értékelte az Esztergomban megtartott vándorgyűlést, majd az ott elhangzott előadások megjelenését tárgyalta meg: az előadások egy sikeres pályázat révén önálló kötetben látnak napvilágot. Második napirendi pontként a választmány áttekintette az ELTE-n 2001–2002-ben induló levéltáros-képzés helyzetét. A felhívásra 15-20 kolléga jelentkezett, a választmány célul tűzte ki a költségek csökkentését, hogy ezáltal is növelje a hallgatói létszámot. Harmadik napirendi pontként a hagyományos őszi levéltári nap szakmai programja került sorra. A helyszín a budapesti Bara Hotel lesz 2001. november 21–22-én, a téma a levéltárak kiadmányi munkája. Végezetül Bősze Sándor, a Somogy Megyei Levéltár igazgatója a jövő évi egyesületi vándorgyűlés előkészületeiről számolt be: a vándorgyűlésre Kaposváron vagy Fonyódligeten kerül sor.
|
|
A Magyar Köztársaság elnöke az augusztus 20-án a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést adományozta a nemzettudatot elmélyítő honismereti mozgalom elindításában és működésében játszott meghatározó szerepéért, egész életútjáért Dr. Kanyar Józsefnek, a Somogy Megyei Levéltár nyugalmazott igazgatójának.
|
|
2001. augusztus 6–10. között a finnországi Jyväskylä adott otthont az V. Nemzetközi Hungarológiai Kongresszusnak. A Magyar Országos Levéltár képviseletében Katona Csaba tartott előadást a konferencián A Magyar Országos Levéltár kiadványpolitikája és külkapcsolatai címmel.
|
|
Rockenbauer Zoltán a NKÖM minisztere 2001. szeptember 1-ei hatállyal három évre szóló időre kinevezte a minisztérium szakmai tanácsadó testületének, a Levéltári Kollégiumnak a tagjait. A Kollégium tagja lett a miniszter megbízottjaként Molnár József főosztályvezető-helyettes (NKÖM Közgyűjteményi Főosztály), Dr. Erdmann Gyula levéltárigazgató (Békés Megyei Levéltár), Dr. Körmendy Lajos főigazgató-helyettes (MOL), a levéltári szakmai szervezetek képviseletében Dr. Horváth Erzsébet levéltárigazgató (egyházi levéltárak), Madarász Lajos levéltárigazgató (Veszprém Megyei Levéltár), Dr. Szögi László levéltárigazgató (MLE), Dr. Á. Varga László főigazgató (ÖLT), Dr. Zsidi Vilmos levéltárvezető (egyetemi levéltárak). A testület elnöke hivatalból Dr. Gecsényi Lajos, a MOL főigazgatója.
|
|
2001. júliusának 2–6 között Sárospatakon került sor a MELTE éves közgyűlésére. A tanácskozás fő témája az egyházi levéltárak működésének jogi háttere és szabályozottsága volt.
|
Blazovich László. igazgató, Csongrád Megyei Levéltár, Szeged
Egey Tibor igazgató, Pest Megyei Levéltár, Budapest
Hegedüs Zoltán. levéltáros, Győr-Moson-Sopron Megye Győri Levéltára, Győr
Horváth Zita egyetemi tanársegéd, Miskolci Egyetem, Miskolc
Kenyeres István osztályvezető, Budapest Főváros Levéltára, Budapest
Koroknai Ákos főigazgató-helyettes, Magyar Országos Levéltár, Budapest
Körösmezei András főosztályvezető-helyettes, Magyar Országos Levéltár, Budapest
Künstler Ferenc titkárságvezető, Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, Budapest
Németh István fővéltáros, Magyar Országos Levéltár, Budapest
Pálffy Géza tudományos munkatárs, MTA TTI, Budapest
Pintér Ilona főosztályvezető, Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltára, Kecskemét
Sarusi Kiss Béla osztályvezető-helyettes, Budapest Főváros Levéltára, Budapest
Seres Attila levéltáros, Magyar Országos Levéltár, Budapest
Sipos András főlevéltáros, Budapest Főváros Levéltára, Budapest
Soós László főosztályvezető, Magyar Országos Levéltár, Budapest
Szatucsek Zoltán mb. főosztályvezető-helyettes, Magyar Országos Levéltár, Budapest
Székely Iván főtanácsadó, Nyílt Társadalom Archivum, Budapest
Tóth Ágnes levéltáros, Hajdú-Bihar Megyei Levéltár, Debrecen
Vánkosné Timár Éva kormányfőtanácsadó, Miniszterelnöki Hivatal, Budapest
Vass István, G. c. főigazgató, főosztályvezető, Magyar Országos Levéltár, Budapest