DOKUMENTUM

1592-ben a Heresinczy Péter két évvel korábban bekövetkezett halálával időlegesen megüresedett győri püspöki székbe Kutasi János került, aki még az évben el is foglalhatta székhelyét. E hivatalbéli változásnak köszönhetjük a győri püspökség, azonfelül Győr és Vas megyék koraújkori történetének egy igen becses forráscsoportját: a győri, szombathelyi és keszői püspöki várak teljes urbáriumát, az udvarbírókhoz (provisor curie) szóló püspöki utasításokat, illetve e várak inventáriumait. Ez a „hármas” urbárium a kutatás számára eleddig sem volt ismeretlen: közel egykorú másolata a Magyar Országos Levéltár Urbaria et Conscriptiones sorozatában maradt fenn korunkra, egyúttal pedig egy részleges forrásközlés is napvilágot látott belőle.¹ Szerencsés módon azonban megmaradt e kútfőnek a 17. század első feléből származó, a Budapesten őrzött példánynál néhány helyen teljesebb változata is Győrött, az Egyházmegyei Levéltárban.² E kedvező körülmény kapcsán a három püspöki uradalom iratai közül a talán legkevésbé közismert keszői püspöki vár udvarbírájához szóló, 1592-ben kelt utasításnak közlése látszott a leghasznosabbnak.³ Ennek a szövegnek a kiadásával ugyanis a Keszőre vonatkozó 1592. évi hármas forrásunk (urbárium–udvarbírói utasítás–inventárium) immáron közel másfélszáz esztendő múltával teljes terjedelmében hozzáférhetővé válik nyomtatásban. Jóllehet a 16. század végét tekintve forrásunk már korántsem tekinthető unikálisnak, közzététele mindamellett a kútfő eredeti egységének helyreállítási szándékán túlmenően azért látszott módfelett hasznosnak, mert az egyházi tulajdonban lévő várak és igazgatásuk rendszerének feltárása meglehetősen mostohán kezelt területe a magyar koraújkor-történeti kutatásoknak, holott ezek az erősségek ugyancsak komoly — elsődlegesen gazdasági–logisztikai, másodlagosan azonban regionális tekintetben nem mellőzhető katonai — szerepet töltöttek be a az ország korabeli életében, adott esetben pedig a török elleni védekezésben.

A keszői vár (Vas megye) története viszonylag kevéssé kutatott és ismert a történeti irodalomban.⁴ Igaz, ennek az is oka lehetett, hogy szinte teljes históriája folyamán a győri püspök tulajdona volt és országos esemény sem zajlott falai között soha. Mindazonáltal — már csak a közölt forrás jobb értelmezhetősége okán is — talán nem hiábavaló vázlatosan áttekinteni, mit lehet tudni az írott források tükrében e ma már romjaiban is alig látható egykori várról.

Kesző vára az írott forrásokban meglehetősen későn és akkor is csak közvetett módon, várnagyának említése által, 1398-ban jelenik meg először.⁵ Azt, hogy ez egy kései említés, két okból kifolyólag feltételezhetjük. Az egyik az az analógia, amely alapján a keszői püspöki (esetleg erődített) udvarház 13. századi építése gyanítható: e század utolsó harmadától tűnnek fel ugyanis az egyes egyházi méltóságok által épített vagy megszerzett ún „menedékvárak” vagy „mellékrezidenciák” (pl.: egri püspök: Szarvaskő; veszprémi püspök: Tátika; zágrábi püspök: Medvevár; veszprémi püspök: Sümeg).⁶ Ennek az építkezési hullámnak — ami egyebek mellett egybevág a világiak 13. század végi építkezéseivel — a kapcsán jó okkal feltételezhető (noha el kell ismerni: okleveles adattal nem bizonyítható), hogy Keszőn is folyhattak hasonló építkezési munkálatok.⁷

A második és szintén a vár koraiságára utaló nyomunk 1295-ből származik. Ebben az esztendőben Tivadar győri püspök in Kezeu keltezi egyik oklevelét, ebből következően tehát valamilyen püspöki lakóhely létét már joggal feltételezhetjük a településen.⁸ 1318-ból azután ismét a püspök itteni tartózkodásáról szerezhetünk tudomást.⁹ Régészeti ásatások híján a vár pontosabb építési idejéről ennél közelebbit nem mondhatunk, mindamellett a vár egyfajta korai előzményének léte a 13. század vége felé a fentiek alapján szerfelett valószínűnek látszik. Összességében azonban ez minden, amit az 1398 előtti időszakról elmondhatunk. Az írott források a 13–14. század tekintetében és Kesző esetében, a jelek szerint cserbenhagynak minket, csak annyit tudunk e korról, hogy a terület, ahol a vár állott, megszakítás nélkül a győri püspökök birtoka volt.¹⁰

Zsigmond király korától kezdve viszont kellőképpen jól nyomon tudjuk követni az épület történetének főbb állomásait. Először 1403-ban az uralkodó ellen lázadó Hédervári János püspöktől foglalták el a királyi csapatok,¹¹ azonban pillanatnyilag úgy látszik, hogy rövid idő múltával¹² visszakapta várait a bántatlanságát pénzen megváltó Hédervári püspök, várnagya ugyanis ura 1415-ben bekövetkezett halála után vonakodott Kesző és Szombathely várainak utódai részére történő átadását végrehajtani, tehát ekkorra a vár ismét püspöki kezelésben volt.¹³

Később az Albert király halálával (1439) kialakuló polgárháborús helyzetig békében birtokolták Győr püspökei a keszői rezidenciát. A vár történetében talán az első számottevő hadi eseményre akkor kerülhetett sor, amikor 1441 tavaszán I. Ulászló király csapatai dunántúli előrenyomulásuk során többek között e várat is megszállták a püspökség másik rezidenciájával: Rákossal (ma: Fertőrákos) egyetemben, vélhetőleg kardcsapás nélkül.¹⁴ Mai ismereteink szerint egészen 1449-ig volt világi kézen (hosszabb ideig lengyel származású kapitányok igazgatása alatt) a vár, amely azután ismét a püspök — ekkor Salánki Ágoston — tulajdonába került vissza.¹⁵

Ágoston püspök idejéből korunkra maradt Mátyás király egy 1463. évi mandátuma, amelyben felszólítja kapitányait, hogy számos, az oklevélben név szerint megnevezett nemest ne merjenek a török elleni hadjáratra kényszeríteni, mert azok Győr, Szombat és Kesző (Kezy) várak őrizetével lettek megbízva.¹⁶ Ráth Károly erre utalván még úgy vélte, hogy Kesző vára fölött egészen Ferdinánd koráig világi, nevezetesen a királyi hatalom érvényesült.¹⁷ Azonban végigtekintve a névsoron (pl. Turóci Lőrinc, Poki Simon, Váti Mihály, Koroncói Barnabás) azonnal világossá válik, hogy a felsorolt személyek ismert, nagyobbik hányada püspöki familiáris, más szóval itt nincs másról szó, mint Ágoston püspök embereinek a hadi kötelezettségek alóli fölmentéséről. Különben is nehezen lenne elképzelhető, hogy Mátyás egyik megbízható püspök hívének várát szállta volna meg erőszakkal, jóllehet Salánkiról ismeretes, hogy egy időben Habsburg-szimpatizáns is volt.¹⁸ Miután későbbi adataink szerint az 1460-as években Keszőben ismét a püspök várnagya parancsolt,¹⁹ így tehát nincs okunk feltételezni, hogy azt az uralkodó huzamosabb ideig fennhatósága alatt tartotta volna. Az eddig feltárt középkor végi — igen kevés számú — Keszőre vonatkoztatható oklevélben is a püspöki fennhatóság nyomaira lelhetünk.²⁰

A Kesző feletti ugyan nem középkori, hanem már koraújkori királyi parancsnoklás kérdéséhez egy újabban előkerült forrás segítségével kerülhetünk némileg közelebb. Az már régóta köztudomású, hogy a Mohácsnál elesett Paksi Balázs győri püspök széke 1535-ig, Újlaki Ferenc kinevezéséig, betöltetlen maradt, s hogy a győri püspökséget és várait Bakith Pál, Ferdinánd egyik legharcosabb magyarországi kapitánya, huszárainak parancsnoka bírta,²¹ mégis mindez Kesző esetében kevésbé volt tudvalevő. Egy 1528-ból reánk maradt parancslevelében viszont I. Ferdinánd király több magyarországi hívéhez — közöttük épp Kesző vár királyi kapitányához is — fordult a győri káptalan részére történő tizedfizetés rendjének visszaállítása érdekében, azaz itt végre jól megragadható a királyi fennhatóság gyakorlati érvényesülése.²²

1535-öt követően azután Újlaki Ferenc püspöknek sikerült kitartó politizálással és a Bakithok folyamatos kiszorításával visszaszereznie a befolyást az egyházmegyében lévő püspöki birtokok és várak — így Kesző — fölött is, ismét várnagyai és udvarbírái tűnnek föl benne,²³ s ekkortól 1594-ig, Győr elestéig, majd azután visszafoglalása után is jószerivel megszakítatlan volt a püspökök birtoklása e várban, annak a 18. században bekövetkezett felhagyásáig.²⁴

Ennek a birtoklásnak hamisítatlan bizonyítéka a közölt forrás, az udvarbírónak kiadott utasítás is. E kútfőtípus kellőképpen jelentősnek tekinthető az egyházi kezelésben lévő várak és birtokok igazgatási rendszerének vizsgálata esetében.²⁵ E tekintetben meglehetősen csekély eltérést láthatunk a világi (királyi, magánföldesúri) és az egyházi várak és uradalmak vezetését illetően, természetesen az egyházi szervezetre jellemző néhány specifikumot nem tekintve.²⁶ Mindezek dacára — vagy éppen ezért — e forráscsoport vizsgálata nagy számuk ellenére aránylag csak kevés esetre szűkül, és az is jószerivel csupán a világi kézen lévő várakra koncentráltan.²⁷ Az alábbi udvarbírói utasítás közreadásával tehát erre, a világiakkal összehasonlítva talán korántsem unikális,²⁸ de lényegesen kisebb számú forráscsoportra és az egyházi kezelésben lévő várak kutatására is szeretném a figyelmet felhívni és az érdeklődést ráirányítani.

A szöveg közlésmódjában a középkori és koraújkori források kiadásánál általánosan követett normákat vettem figyelembe. Az előforduló kisebb anomáliákat (pl. véletlen betűkihagyás) jegyzetelés nélkül normalizáltam. Az értelemzavaró vagy nagyobb hibákat javítottam, eredetijét a szöveg végén jegyzetben idézem. A forrásokban előforduló ’ae’ diphtongust jelölő ligatúrát e nyomdai változatban az eredetihez közel álló ’ć’ karakterrel igyekeztem pótolni. Az esetleges szöveghiányokra [...] jellel utaltam.

Kutasi János győri püspök utasítása keszői udvarbírája, Pestvármegyei Gáspár részére

MOL E 156 (Urbaria et conscriptiones) fasc. 119. nr. 6. 16. század végi másolat. 17. század első negyedéből való másolata: Egyházmegyei Levéltár – Győr. A győri püspökség levéltára. Capsarium. Capsa Y. fasc. XII. nr. 1 (Győr, Szombathely és Kesző várak urbáriuma, inventáriuma és udvarbíróik utasítása, 75-76. fol.). E másolatnak a budapestitől való eltérései [ ] jelek között szerepelnek.

Reverendissimus dominus Ioannes Kutthassy, electus episcopus Iauriensis [locique eiusdem comes perpetuus, sacratissimć cesareć regićque maiestatis consiliarius ac summus per Hungariam cancellarius] etc. cognitis et perspectis industria et sufficienti oeconomić aliarumque rerum peritia egregii Casparis Pesthvarmegiey, habito etiam commendationis respectu reverendissimi domini Andree Monozlay prepositi Posoniensis, affinis sui, sperans etiam multum de fidelitate et benemeritis eiusdem domini Casparis, eidem igitur provisoratum arcis Keszeő et universorum bonorum ad eandem ab antiquo pertinentium administrationem iure patronatus et authoritate episcopali concredidit et benigne contulit ad beneplacitum usque suum.

In qua administratione cum omnium maximum sit, ut Dei cultum pro sua episcopali functione promoveat, vult et iubet reverendissimus dominus, ut cum ipse provisor, tum alii servitores omnesque coloni et subditi in avita catholica et orthodoxa religione sacramentorumque frequenti usu et fideliter et syncere permaneant. Ab hćreticis contionibus sibi caveant, delapsos in heresim in ecclesić gremium reducant, omniaque faciant ex prćscripto Sanctć Romanać Ecclesić, demum fidelitatem quoque sacrć regni Hungarić coronć strictissime observent.

Ut autem in officio [etiam] suo temporali et administratione proventuum certiori tramitu incumbere et satisfacere queat, suasque actiones dirigere et planiores rationes de universis proventibus tenere et redderre ipse provisor valeat, habebit urbarium omnium bonorum atque proventuum, secundum quod in perceptionem omnium censuum, tributorum et quorumvis redituum, servitiorum, item atque laborum a colonis de iure communi aut consuetudine prćstandorum procedat, neque colonos ultra prćscriptum urbarii iuraque consuetudinaria ipsorum, nisi forte ea ipsi coloni tempore conscriptionis urbarii negassent et aliud ex consuetudine et usu antiquo constaret, exactionibus indignis premat, neque etiam ipse ad ullos^a suos labores proprios^b et negotia colonos cogat.

Quoniam autem varius et mutabilis prćsentis temporis status alia destruit, alia reparat, attendat diligenter provisor ipse, ut tam desolati pagi, quam reedificati, si qui etiam ultra hos modernos deprehendi poterant, et predia urbario inserantur, proventusque episcopales pro virili augeantur.

Proventus autem universos pro sua fide et fidelitate, quam quisquis bonus servitor suo domino prćstare tenetur, fideliter et diligenter administrabit, eorundemque erogationem pari fidelitate ex prćscripto domini reverendissimi et commissionibus, quas post hćc accepturus est, et non alter faciet, atque de omnibus tam perceptis, quam erogatis fideles planas visas, liquidas dilucidasque rationes ćquis documentis, testimoniis et quietantiis firmatas termino a reverendissimo domino prescripto absque ulla difficultate prćtextu vel excusatione aliquali tenebit et reddet, difficultatesque omnes ad placitum reverendissimi domini et eiusdem satisfactionem rectificabit.

Causas colonorum limitumque et quarumvis pertinentiarum episcopatus solerti cura tam per se, quam per procuratorem defendat, nec ullum laborem in defendendo tum causis, tum colonis ipsis ab infestationibus et vexationibus, quantum in se est, refugiat.

Iudicia quoque ab ipso inter colonos ex officio suo celebranda non negligat, sed sedulo celebret et exerceat. Birsagia vero, quć ex iudicio per sententiam decreta fuerint, ultra florenum unum ad rationem reverendissimi domini exigat et de iis proinde, uti de aliis proventibus, rationem teneat^c et reddat. Bona item per defectum seminis in dominum reverendissimum devoluta diligenter in numerum reliquorum proventuum conferat.

Decimarum episcopalium ad suam administrationem pertinentium collectioni diligenter attendat, et si quos ad hanc collectionem adhibebit, ad fidelitatem solemni iuramento obstringat. Quoniam autem hoc in loco arendationes decimarum nullć fiunt, ideo collectas in specie decimas fruguum bene componi, contra tempestates muniri et ab omni calamitate defendi curet, memor in se redundatum iri quicquid damni ex eo proventibus evenerit.

Cum vero hic locus et bona eius pro allodiatura et agricultura sint maxime idonea, ideo ubicumque poterit commode easdem exerceri sedulo curet et non negligat, imo quantum fieri poterit, omnis generis pecora augeat et multiplicet similiter et agriculturas.

Telonei quoque proventus simili ratione curet fideliter administrari, ac contra violentes et furtivos transgressores firmiter defendi, in eosque animadverti et fidum iuramentoque fidelitatis obstrictum habeat teloniatorem.

Ut vero educillatio vinorum proventuum pecuniariorum potissima pars est, sic quć vina ei quibusvis ex locis deputabuntur sive Iaurino, sive Sabaria, ea absque damno converti cum lucro domini reverendissimi tum hic, tum in aliis pagis educillari nec ullam remissionem intercidere in eorum educillatione patiatur, diligenter curet semper pro more et consuetudine temporumque constitutorum ratione.

Est et foenetorum ac pratorum ad hanc ipsam arcem episcopatus Iauriensis pertinentium non mediocris copia, quć, quantum in se est, defendat provisor a violenta pascuatione militum, prataque etiam ipsa custodiri faciat a pascuatione colonorum et foenum ex illis proveniens per opportuna tempora falcari, cumulari ac componi ad maius certiusque pretium vendere aut retinere diligenter curet.

Piscationes quoque circa hanc arcem non sunt contemnendć, quin etiam meliores erigi possunt, quare eas non negligat, sed diligenter curet, exerceat, vetet, prohibeat ab aliis, custodiatque, ut semper pisces in conservatoriis promptos habeat, horumque emolumentis proventus augeat.

Horti etiam aliquot et satis ampli circa hanc ipsam arcem sunt, quorum culturam non negligat, sed studeat ex horum quoque fructibus, in quantum fieri poterit, aliquid proventibus adiicere.

Molendina, si quć huc spectant eaque rumosa sunt, reparet. Quod si autem sunt solummodo tributaria, census et emolumenta eorum curet fideliter manibus suis administrari. In molendinis quoque reverendissimi domini propriis fidos molitores et iuramento obstrictos habeat, sique commode fieri potest et ad emolumenta reverendissimi domini plurimum conferat, etiam nova molendina erigat.

Pontes et vias, in quantum fieri potest, in bonis suć administrationi concreditas bonos interteneat, maxime si querimonić alicuius modi a comitatu de eis fiant.

Metas et limites inter colonos sic ordinet, ut illi preter voluntatem reverendissimi domini nullas metas sibi occupare presumant propria authoritate, et alios reverendissimi domini subditos ab eis arcere, sed si pagus unus sylvis caret^d aut agris, alterius pagi subsidio fulciatur, violentiasque nullas inter eas fieri patiatur.

Parochorum iusta et consueta iura conservet, proventus administrari curet, colonos ad obedientiam rerum spiritualium etiam mulctis cogat.

Pistor fl. 12 Hoc anno vini urnas 25, triticumque, quod alii provisores habuerunt, porcos 4, avene et foeni pro equis sex, mensam cum castellano et uno auriga, uno scriba, uno puero ac uno agazone.^f

Teloniator fl. Hactenus fuit unus ex portariis iuramento obstrictus in porta continuus, qui debuit esse stipendio portarii.

Preterea si quando contingerit magnć authoritatis viros, presertim domini reverendissimi amicos benevolos huc venire, eis munus honorarium habita cuiusvis dignitatis ratione nomine domini reverendissimi offerat aut eos honeste excipiat, et quoad eius fieri poterit, eis gratificetur, absque tamen notabili dispendio et bonorum profusione.

Item provisor castellano et omnibus reliquis servitoribus prćsit, illique omnes provisori obtemperare teneantur, maxime in iis, quć spectabunt ad proventuum commoda et administrationem.

Denique provisor ipse solemniter iurabit, quod arcem ipsam fideliter reverendissimo domino et nulli alteri conservabit, neque in hostiles turcicas aut alienas cuiuspiam manus tradet vel assignabit fraude, dolo arteque et aliis omnibus prćtextibus semotis, quod idem faciet castellanus et portarii.

Id etiam diligenter curabit provisor, ne in bonis reverendissimi domini pro se ipso ullum qćstum exerceat cum reverendissimi domini detrimento, quin imo lucra et commoda reverendissimi domini etiam inde promoveat.

Aedificiorum rationem et potestatem ac quantitatem vel valorem a solo reverendissimo domino habebit, preterea absque arbitrio et mandato speciali reverendissimi domini ćdificia nulla magna et penitus nova tentabit.

Demum singulis mensibus ad reverendissimum dominum litteras det, quibus eum de statu tam colonorum, quam bonorum et proventuum dilucide certiorem reddat. Similiter etiam de causis in comitatu huius loci vel iam pridem motis vel in posterum movendis et suscitandis et de statu earum, ut sciat mature, quia desideretur, preterea ad emolumenta amplificanda eiusdem rei super sedendo.

Cćtera, quć brevi instructione comprehendi non possunt, curabit provisor pro sua industria et ita suć satisfaciet expectationi, ut maiorem gratiam domini reverendissimi promereri queat.

^aAz eredetiben: ullus. ^bA győri másolatban a proprios a labores előtt áll. ^cElőtte kihúzva: dare. ^dA győri példányban a caret az agris után áll. ^eA Budapesten őrzött szövegben itt nem szerepel semmiféle összeg. ^fA kisebb betűvel szedett részek utólagos bejegyzések. ^gEbben és az ez előtti két sorban nem szerepel összeg egyik példányban sem.

[1] Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban: MOL) E 156 (Urbaria et Conscriptiones) fasc. 119. nr. 6. Kiadása lényegében a keszői urbárium teljes közlése a vár inventáriumával együtt: Rómer Flóris: Kesző 1592-ben. Győri történelmi és régészeti füzetek I. Kiadják: Ráth Károly és Rómer Flóris. Győr, 1861. (a továbbiakban: Rómer: Kesző 1592-ben) 76–84. Érdekes módon az udvarbírói utasítást Rómer már nem csatolta közleményéhez. További, töredékes kiadása: Urbaria et Conscriptiones (A művészettörténeti dokumentációs központ forráskiadványai). Szerk.: Bobrovszky Ida. Budapest, 1984. (a továbbiakban: UetC) VII/1. 234–235. A teljes inventárium magyar fordítása: Ráth Károly: A keszői püspöki vár. Magyar Sion, 6. (1868) (a továbbiakban: Ráth: Kesző) 37–40.

[2] Egyházmegyei Levéltár – Győr. (a továbbiakban: EL – Győr) A győri püspökség levéltára. Capsarium. Capsa Y. Fasc. XII. nr. 1. (A győri, szombathelyi és a keszői püspöki váruradalmak urbáriuma). 80 fóliós restaurált füzet.

[3] A másik két vár (Szombathely, Győr) anyagát illetően annyi elmondható, hogy a Szombathelyre vonatkozó urbárium, inventárium és udvarbírói utasítás e dolgozat kéziratának lezárásával egy időben látott napvilágot: Zágorhidi Czigány Balázs: Szombathelyi urbáriumok és inventáriumok a 16. századból. (Acta Savariensia, 16.) Szombathely, 2000. 65–104., 175–180. Az itt megtalálható udvarbírói utasításról első pillantásra is egyértelmű, hogy egységes szövegezés (formula) alapján készült, s csak a helyi specifikumokban térnek el a szövegek egymástól. A jelen esetben, az alábbiakban közlésre kerülö Keszőt érintő szöveg egy bekezdéstől eltekintve azonos a szombathelyivel. Azonban lényegesek éppen az eltérések. — A Győrre vonatkozó szakasz (tudomásom szerint) teljes terjedelmében közöletlen, így jelenleg kiadóra és kutatóra vár!

[4] Ráth Károly említett tanulmányán kívül a várral foglalkozó összefoglaló munka: H. Szabó Lajos: A keszői vár története. In: Veszprém Megyei Honismereti Tanulmányok XIV. (Válogatás helytörténeti, néprajzi, üzemtörténeti pályaművekből, valamint szakdolgozatokból és előadásokból) Szerk.: Hadnagy László. Veszprém, 1990. 33–53. Újabban: Uő.: A keszői vár és környéke. Pápa, 2000. Ez az írás azonban jórészt Ráth közlésein alapul, s új forrásokkal nem egészíti ki addigi ismereteinket; valamint a vár történetét röviden tárgyalja: Magyarország régészeti topográfiája 4. Veszprém megye régészeti topográfiája (A pápai és zirci járás). Szerk.: Torma István. Budapest, 1972. 252.

[5] Engel Pál: Magyarország világi archontológiája I-II. 1301–1457. (História könyvtár. Kronológiák, adattárak 5.) Budapest, 1996. (a továbbiakban: Engel: Arch.) I. 340. Igaz, azt érdemes megjegyezni, hogy a település neve ekkor már Varaskezeu, azaz ebből következően is a vár felépülte mindenképpen korábbra helyezhető. Hazai Okmánytár I. Kiadják: Nagy Imre–Páur Iván–Ráth Károly–Véghely Dezső. Győr, 1865. 293.

[6] Fügedi Erik: Vár és társadalom a 13–14. századi Magyarországon (Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat 82.) Budapest, 1977. 29–30.

[7] Különösen, miután bizonyos, hogy Keszőn a győri püspöknek már 1215 óta voltak földjei. Vö.: Major Jenő: Várkesző vára és előzményei. In: A Dunántúl településtörténete VII. (Falvak, várak és puszták a Dunántúlon. XI–XIX. század) Szerk.: Somfai Balázs. Veszprém, [é.n.] (a továbbikban: Major: Várkesző) 82–85. és Kiss Gábor–Tóth Endre–Zágorhidi Czigány Balázs: Savaria–Szombathely története a város alapításától 1526-ig. Szombathely, 1999. (a továbbiakban: Szombathely tört.) 208.

[8] MOL Diplomatikai Levéltár (a továbbiakban: DL) 65492. Az oklevelet említi: Szombathely tört. 275. Ehelyütt is megöszönöm Zágorhidi Czigány Balázsnak, hogy felhívta a figyelmemet erre az oklevélre. Major: Várkesző 84–85.

[9] Anjou-kori Oklevéltár I–XI., XXIII. Főszerk.: Kristó Gyula. Budapest–Szeged, 1990–2000. (Szerk.: I–VI.: Kristó Gyula, VII.: Blazovich László–Géczi Lajos, VIII.: Blazovich László, IX.: Géczi Lajos, X: Blazovich László–Géczi Lajos, XI.: Almási Tibor, XXIII.: Piti Ferenc.) IV. 84.

[10] Engel: Arch. I. 340.

[11] Engel: Arch. I. 340. Szombathely tört. 135; valamint: Mályusz Elemér: Zsigmond király uralma Magyarországon. Budapest, 1984. 52–55.

[12] Úgy tűnik, hogy 1457-ből újabb közvetett adattal rendelkezünk afelől, hogy a Héderváritól elfoglalt püspökséget Zsigmond egy időre gyaníthatóan Garai Miklós nádorra bízta. Garai fia: László nádor ugyanis a maga Veszprém megyei somlói várát ajánlotta föl ekkor a győri püspökségnek kárpótlásul mindazért a sérelmekért, amelyeket akkor szenvedtek el, amikor apja a püspökség világi kormányzója volt. (dum scilicet...ecclesiam Iauriensem consequenterque episcopatum illius ecclesie per nonnullos annos manu laicali tenuisset et gubernasset [ti.: Garai M.]) Teleki József: A Hunyadiak kora Magyarországon I–XII. Pest, 1852–1857. X. 561–562. Garai Miklós esetleges győri kormányzóságára eddig más forrást nem sikerült fellelnem; s a győri püspökség története során Garai nádor haláláig (1433) nem volt még egy olyan alkalom, amikor világi kormányzó itteni működését joggal feltételezhetnénk. Vö.: Engel: Arch. I. 71. 1403. novemberéből ráadásul értesülésünk van arról, hogy Zsigmond a győri püspökség javait János püspök lázadása miatt a koronára háramlottnak tekinti, azaz egy világi kormányzó kinevezése nem tekinthető rendkívülinek. Zsigmondkori Oklevéltár I–VI. Szerk.: Mályusz Elemér–Borsa Iván. Budapest, 1951–1999. II. 2752. 1405. májusában viszont Hédervári János már ismét püspöki székében ült. Uo. II. 3879. — Ez az 1457. évi bevallás egyébiránt megerősíteni látszik azt az Engel Pál által már korábban megfigyelt jelenséget, miszerint a győri püspökség 1403–1405 közé datálható világi kormányzóságával kapcsolatban egy másik személy: Gersei Pető János († 1424) neve is számításba jöhet. 1410-ben panaszt tett János ellen ugyanis a győri káptalan, mivelhogy az, amikor a győri várat kezében tartotta (...dum castrum Iauriense tenuisset...), a káptalan egy jobbágyát jogtalanul kényszerítette munkára. Uo. II. 7788., illetve: Engel Pál: Királyi hatalom és arisztokrácia viszonya a Zsigmond-korban (1387–1437). (Értekezések a történeti tudományok köréből. Új sorozat 83.) Budapest, 1977. 115. Minekutána a győri vár a püspöké volt, így annak egy világi személy kezén való megjelenését mindenképpen furcsának kell tartanunk, hacsak nem a fent említett kormányzóság esete forgott fenn. 1405. májusában viszont Hédervári János már ismét püspöki székében ült. Uo. II. 3879.

[13] Szombathely tört. 135–136.

[14] Engel: Arch. I. 340.

[15] Engel: Arch. I. 340.

[16] Horváth Mihály: Magyar regesták a szepesi káptalan, jászai és leleszi conventek, Kassa és Sopron városok s több magánosok levéltáraiból s gyűjteményeiből 1228–1643. Magyar Történelmi Tár 9. (1859) 165.

[17] Ráth: Kesző 33., valamint az ő nyomán ugyanezt feltételezte Szabó Lajos is.

[18] Kubinyi András: Szécsi Dénes bíboros prímás. In: Uő.: Főpapok, egyházi intézmények és vallásosság a középkori Magyarországon. Budapest, 1999. 143.

[19] Bizonyos Bronis nevű várnagy Ágoston püspök embereként említve: DL 102545. (1462), később Gúgi Ulrik Csupor Demeter püspök keszői várnagya: DL 90398. (1468); DL 90401. (1469); DL 90403. (1469)

[20] E korból annyi tudható Keszőről, hogy 1509-ben a korábban Győrben is püspökséget viselt Bakócz Tamás esztergomi bíboros-érsek kezébe került zálogképpen Szombathellyel és Győrrel együtt, s csak 1510-ben kapta őket vissza az új püspök: Gosztonyi János. A várakra vonatkozó okleveles anyag visszaadása felett azonban az új püspök és az érsek még 1516-ban is perlekedett. Tóth Endre–Zágorhidi Czigány Balázs: Források Savaria–Szombathely történetéhez. A római kortól 1526-ig. (Acta Savariensia 9.) Szombathely, 1994. 99., 102. Egyébiránt a keszői udvarbíró és várnagy segédkezett a káptalan tizednegyedének begyűjtésében például a Rábaközkés nevű, illetőleg a Tornatapolcakés nevű tizedkerületben (itt a várnagyot név szerint is említik: Petrus castellanus). Vö: Bedy Vince: A győri székeskáptalan története. (Győregyházmegye múltjából III.) Győr, 1938. (a továbbiakban: Bedy: Székeskáptalan) 235., valamint: MOL Diplomatikai Fényképgyűjtemény 279560. (EL – Győr. A győri káptalan magánlevéltára. Feudáliskori iratsorozat. Számadáskönyvek, I. köt. 18.) — Kesző utolsó jelenleg ismert Mohács előtt tevékenykedő várnagyait Benedek deák (litteratus) DL 46971. (1511), illetőleg Tatár Péter néven ismerjük DL 65605. (1521)

[21] Gecsényi Lajos: Győr városa 1526 után. In: Arrabona (A győri Xántus János Múzeum Évkönyve) 18. Szerk.: Dávid Lajos. Győr, 1976. (a továbbiakban: Gecsényi: Győr) 198–201; Pálffy Géza: A császárváros védelmében. A győri főkapitányság története 1526–1598. (A győri főkapitányság története a 16–17. században I.) Győr, 1999. (a továbbiakban: Pálffy: Győri főkapitányság) 41–44. Ebből az időből ismerünk néhány várnagyot is: László (1529). Ráth: Kesző 35; Gechekar András (1534). Horváth Tibor Antal: Szombathely a XV–XVII. században. (Acta Savariensia 8.) Szombathely, 1993. (a továbbiakban: Horváth T. Antal: Szombathely) 40; Laki Balázs deák (1540). Ráth: Kesző 35; Csánigi Batthyány Máté (1540). MOL P 430 (Kisfaludy cs. lt.) Évrendezett iratok, 1540. IV. 14; Felpéci Vince Orbán (1560). EL — Győr. A győri káptalan hiteleshelyi (országos) levéltára. Felvallási (fassionalis) jegyzőkönyvek, II. köt. 235. 1569-es dátummal említi: Rómer: Kesző 1592-ben. 76. — A várat Pestvármegyei Gáspárnak átadó, az inventárium bevezető szövegében is szereplő Hrasztovicai Mátyás már 1591-ben is Kesző udvarbírája volt. EL – Győr. A győri káptalan magánlevéltára. A káptalan nyugtakönyve, 120., 123.

[22] A mandátum szövege: Ferdinandus, Dei gratia rex Hungarie et Bohemie etc., infans Hispaniarum, archidux Austrie etc. fidelibus nostris, magnificis et egregiis Soproniensi, Iauriensi, Sabariensi, Kezew, Tatha et Comaromiensi capitaneis nostris et castrorum ac oppidorum Papa, Kewzewg, monoster montis Marie, Lausy, Kabold, Kysmarthon, Zarwkew, Scharffaneck dominis et eorum vicegerentibus, Petro Erdewdy de Monyarokereck ac Vito Flawniczer libero domino de Zolnok salutem et gratiam. Expositum est maiestati nostre in personis fidelium nostrorum honorabilis capituli ecclesie Iauriensis, qualiter forent nonnulli ex vestris colonis et iobagionibus aliique subditi vestri, qui decimas personales, optiones et quartas ex decimis episcopalibus fruguum et vinorum ipsis debitas pro se usurpatas retinuissent, in futurumque retinere conarentur. Cum autem decime ipse adhoc sint specialiter ordinate, ut ministri ecclesie divino cultui intendentes ex ipsis vivere ac officia divina celebrare et pro defensione regni gentes alere valeant. Nolent[es] igitur, ut ex huiusmodi indebita et iniusta decimarum detentione cultus divinus in aliquo minuatur, fidelitati vestre harum serie firmissime committimus et mandamus, quatenus prefatos subditos colonosque et iobagiones vestros iuxta antiquam et laudabilem consuetudinem et iura ipsius capituli ad restitutionem decimarum, optionum et quartarum ipsi capitulo exponenti modis omnibus compellatis, ipsasque decimas, quartas et optiones vos quoque vobis nequaquam usurpare vel occupare aut ad proprios usus vestros convertere presumatis, nec sitis ausi modo aliquali. Secus sub obtentu gratie nostre non facturi. Presentibus perlectis exhibenti restitutis. Datum in arce nostra Pragensi, secunda feria proxima post festum Beate Anne, anno Domini millesimo quingentesimo vigesimo octavo. (1528. július 27.) Autográf aláírás: Ferdinandus. EL – Győr. A győri káptalan magánlevéltára. Cimeliotheca et Theca sorozat. Cimeliotheca II., nr. 39.

[23] Kis túlzással várnagyi, udvarbírói famíliákra is bukkanhatunk. A Felpéciek vagy a Hrasztovicaiak például Szombathelyen is adtak udvarbírákat a 16. század második felében. Vö.: Horváth T. Antal: Szombathely 311.

[24] Vö. Gecsényi: Győr 201-202. 1555-ben püspöki birtoklás alatt volt a vár, s őrségét is a püspök fizette. Pálffy: Győri főkapitányság 116. — Pillanatnyi ismereteink szerint csak 1567–1573 között volt egy időre idegen kézen — Thury György kezén — Kesző zálog címén. Bedy: Székeskáptalan 230., illetve: Eör-Darmay Zsolt: Törökverő Thúry György ingóságai. Századok 4. (1870) 721–727. 1579-ben már bizonyosan püspöki kezelésben állott, mert ekkor a Rábán folyó munkálatokhoz 16 embert és egy Keszőn dolgozó pallért ajánl fel Draskovith György püspök. Tóth Péter: Sopron vármegye közgyűlési jegyzőkönyveinek regesztái I. (1579–1589) Sopron, 1994. 154. sz. — 1655 táján azután nem kis büszkeséggel írta a királynak Püsky János győri püspök, hogy Kesző mindvégig megmenekült a török hódítástól: ...,presertim arcis Kezeő, que per gratiam Dei nunquam in manibus Turcarum fuit, cum etiam Iaurinum Turca habuit... EL – Győr. A győri káptalan magánlevéltára. Cimeliotheca et Theca sorozat. Cimeliotheca VIII., nr. 628.

[25] A koraújkori világi váruradalmi igazgatásra legutóbb, az addigi szakirodalom összefoglalásával: Kenyeres István: A trencséni várbirtok igazgatása és gazdálkodása a XVI. században. In: Hagyomány és korszerűség a XVI–XVII. században. (Studia Agriensia 17.) Szerk.: Petercsák tivadar. Eger, 1997. 123–126. Uő.: Egy nagybirtok igazgatása és gazdálkodása a 16. században. A trencséni várbirtok 1543 és 1564 között. Levéltári Közlemények 68. (1997) 99–101.

[26] Ehhez általában: Holub József: Egy dunántúli egyházi nagybirtok élete a középkor végén. Pécs, 1943.

[27] Legújabban: Kenyeres István: A trencséni vár a XVI. században. Fons 2. (1995) 37–39., Uő.: A temesvári udvarbíró utasítása (1552). Fons 4. (1997) 125–148; valamint: Sós István: Négy szádvári instructio a XVII. századból. Fons 8. (2001) [Sajtó alatt]. Mindazonáltal nem kis számban találhatunk kiadott — jobbára azonban inkább a 17. századból származó — utasítást akár a Történelmi Tár hasábjain.

[28] 1558-ból például az egri püspök Gadóci Gábor szarvaskői (Heves m.) várnagyának szóló utasítását ismerjük. MOL E 136 (Diversae instructiones) I. köt. 141–143. fol.