Vlagyimir Korotajev

Áttekintés a történeti-dokumentációs Gyűjteményi Központ fondjainak Magyarország történetére vonatkozó dokumentumairól

A moszkvai Történeti–Dokumentációs Gyűjteményi Központ (a volt Különleges Iratok Levéltára) a maga nemében egyedülálló levéltár, alapításának és kialakításának története nem illik az orosz állami levéltárak létrehozásának és működésének hagyományos sémájába. Létrejötte a második világháború egyik következménye, mivel 1945-ben Németországban és Csehszlovákiában olyan dokumentumok milliói kerültek a szovjet katonák kezére, amelyeket a németek zsákmányoltak az európai országok megszállása idején.

A dokumentumok átszállítása a harci cselekmények extrém körülményei között egy sor esetben elvesztésükhöz, vagy szándékos megsemmisítésükhöz, néha pedig egy fondképző dokumentumainak különböző levéltárakba és országokba való széttagolódásához vezetett. Bizonyos mértékben ezzel is magyarázható a Gyűjteményi Központ fondjainak összetételében és tartalmában tapasztalható némi alogizmus.

A Központban több tucat nyelven keletkezett dokumentumot őriznek, a legteljesebbek a német, francia, osztrák és lengyel anyagok. A Gyűjteményi Központnak nincsenek magyar eredetű fondjai, de a német, lengyel, francia dokumentumok nagy mennyiségű adatot tartalmaznak Magyarországról, különösen az 1920-as, 1930-as, 1940-es évek időszakából.^*

Így pl. az „I. G. Farbenindustrie Vegyi Konszern”^[1] nevű német fondban több, mint háromszáz irat van, amelyekben a cég statisztikai részlege által összeállított, elemző jellegű kimutatás található: áttekintések Magyarország gazdaságának és mezőgazdaságának helyzetéről, cégek, bankok jegyzékei, tájékoztató anyagok, különféle statisztika.

Hasonló jellegű információt tartalmaz „A náci négy év meghatalmazottja”^[2] című fond is. Ebben fellelhető pl. a német külügyminisztérium 1944. május 12-i levele a magyarországi teljhatalmú megbízotthoz a Magyar Nemzeti Bank áthelyezéséről Ausztriába, a vöraui kolostorba.

Az „Export Támogatás Kutatóintézete”^[3] fondban információs közlemények találhatóak Magyarország gazdaságának és mezőgazdaságának helyzetéről a ’30-as, ’40-es évekből.

Az S szekcióban lévő „Német Gazdasági Minisztérium Főhivatalának”^[4] anyagában egy kétszázhuszonegy iratból álló dokumentumkomplexum van, amely részletes jellemzést nyújt az ország gazdaságáról, iparáról, külkereskedeleméről, a tőkebefektetésekről, közlekedésről stb. az 1920–1945 közötti évekből.

Hitler 1945. február 9-i parancsának megfelelően a „Német Gazdasági Minisztérium”^[5] a német gazdaság gazdálkodási–politikai kérdéseinek eldöntésére hivatott fő állami szervvé alakult át. Ennek a fondnak a dokumentumai tartalmazzák a gazdasági egyezmények megkötésére hivatott német–magyar kormánybizottságok jegyzőkönyveit, a Németországba folyó nyersanyagszállításról, Németországnak a magyar gazdaságba, bankrendszerbe való behatolásáról szóló anyagokat, a Magyar Nemzeti Bankon keresztül zajló valuta-átutalásról, a magyar háborús kölcsönökről és a Németországgal történő elszámolásokról szóló levelezést, továbbá nagy mennyiségű statisztikai összesítést Magyarország gazdaságára, iparára és mezőgazdaságára vonatkozóan.

A „Német Propaganda-és Oktatásügyi Minisztérium”,^[6] a „Rendőrhivatalok a megszállt területeken”,^[7] és a „Német Biztonsági Főhivatal”^[8] fondjaiban is vannak különféle adatok Magyarország második világháborús korszakáról. Így pl. a legutóbb említett fondban a levéltár munkatársai megtalálták az RSHA által 1942-ben készített elemzést a magyar biztonsági szolgálat tevékenységéről.

A lengyel fondokban, különösen a P szekció „Lengyel Vezérkar”^[9] fondjának dokumentumaiban Magyarország belpolitikai és gazdasági helyzetéről, az 1920-as, 1930-as évek időszakában a fegyveres erők állapotáról szóló tájékoztató anyagok, írásbeli jelentések és más dokumentumok, valamint a Magyar Köztársaság időszakának eseményeit tükröző dokumentumok tarthatnak számot az érdeklődésre.

A francia fondok — a dokumentumok zömének Franciaország részére történt átadása után — megmaradt részében találhatóak a magyarországi francia katonai attasé jelentései Magyarország politikai és gazdasági helyzetéről, Magyarország csatlakozásáról az 1940. évi berlini paktumhoz, a hadsereg állapotáról, a magyar katonai alakulatok által végrehajtott hadműveletekről a szovjet–német frontokon. A „Strassbourgi Európai Problémák Intézete”^[10] közleményeiben részletes ismertetés található Németország aktivizálódásáról a szomszédos országokban (többek között Magyarországon) a második világháború kirobbanásának időszakában, és az Anschluss következményeiről egy sor országban.

Véletlenül derült ki, hogy a magyar tematikán belül a legrészletesebbek a „Szövetségközi Katonai Ellenőrző Bizottság”^[11] munkáját tükröző dokumentumok az 1917-től 1927-ig terjedő időszakban. Mint ismert, ezt a bizottságot 1920-ban hozták létre, hogy felügyelje a trianoni békeszerződés rendelkezéseinek végrehajtását. A fond állományában a bizottság tanácsának üléseit rögzítő jegyzőkönyvek, beszámolók, dekrétumok, körlevelek, rezolúciók, a magyar hadiüzemek felszereléseinek jegyzékei stb. találhatóak.

Az idegen eredetű dokumentumok mellett a Központ a GUPVI (a Szovjetunió belügyminisztériumának a hadifoglyok és internáltak ügyeinek intézésére alakult főhivatala)^[12] tevékenységére vonatkozó 3 800 000 iratot is őriz. Ezekben a tételekben statisztikai dokumentáció és információ található a hadifoglyok és internáltak eltartásának és egészségügyi ellátásának feltételeiről, munkájáról és szabad idejéről, az elhunytak temetéséről.

A második világháború éveiben különösen kiéleződő hadifogoly-probléma jelenleg is történeti és tudományos–gyakorlati érdeklődést vált ki, alapvető szisztematikus kutatások fontos tárgya maradt. A GUPVI dokumentumai ezzel összefüggésben igen gazdag információkat tartalmaznak, a hasonló jellegű kutatások tényanyagának alapját képezik. Ugyanakkor, főleg levéltárunk számára, ennek a kérdésnek az aktualitása abban rejlik, hogy ezeknek az embereknek a sorsa a korábbiakhoz hasonlóan továbbra is foglalkoztatja a hozzátartozókat és rokonokat. Az ebben való segítségnyújtás levéltárunk egyik feladata.

A ’90-es évek elejétől az érdekelt személyek és szervezetek széles köre kapott lehetőséget a Központban őrzött dokumentumok adatainak használatára. Elvileg a hadifoglyok sorsának felderítésével összefüggő munka is változik. Ebben a munkában jelentős segítséget nyújt a Központ munkatársai által létrehozott, az elhunyt és elítélt német, osztrák, magyar, olasz, japán, francia (és egyéb) hadifoglyokról és a megfelelő országoknak átadott személyekről szóló adatbank.

A magyar hadifoglyokról szóló adatbankokat 1992-ben és 1998-ban átadták Magyarországnak. Először 50 000 szovjet fogságban elhunyt magyarról szóló adatbázist hoztak létre. A második, pontosított variáció már 58 749 személyről tartalmazott összesítéseket.

A nehéz munka, a hétköznapi rendszertelenség és egy sor más probléma vezettek el a megbetegedések és halálozások növekedéséhez a hadifoglyok körében. Körülbelül 55 000 magyar hadifogoly van eltemetve a lágerek temetőiben. Közülük 50 000 személynek van meg nálunk a mindenkinél teljes adatokat tartalmazó nyilvántartási (személyi) lapja. Az elhunyt hadifoglyok és eltemetésük helyének nyilvántartására úgynevezett temetői könyveket vezettek, amelyekben feltüntették az elhunytak jegyzékét, a temetők elrendezését, rögzítették a halál idejét, a temetés helyét és a sír számát.

A háború befejeződése után a hadifoglyok eltartásának feltételei folyamatosan javulni kezdtek, bár a halálozási számarány továbbra is magas maradt. A Szovjetunió kormánya döntést hozott az összes olyan hadifogoly repatriációjáról, akik nem tudtak már dolgozni, így 1946-ban a hazájukba visszatérő hadifoglyok áradata növekedett, 1950-ben pedig ez a folyamat befejeződött.

A GUPVI adatai szerint 1950 január 1-ig, beleértve a közvetlenül a frontokon kiszabadultakat is, 451 130 magyar hadifogoly szabadult ki a fogságból. A Központban több 10 000 nyilvántartási (személyi) lapot őriznek erre a kategóriára vonatkozólag.

A GUPVI rendszerében kiemelt figyelmet szenteltek a politikai nevelőmunkának. A háború befejezése után a lágerben aktivizálódni kezdett az antifasiszta tevékenység. A GUPVI fondjaiban őrzik a magyar hadifoglyok számára kiadott Igaz Szó című lap 1946. évi példányait és egyéb dokumentumokat: beszámolót a felelős szerkesztő tevékenységéről, a hadifoglyok levelezéseit. A téma dokumentumai között vannak továbbá a Szabad Magyarország nevű nemzeti bizottság létrehozását szolgáló konferencia előkészítésére vonatkozó és a hadifoglyok körében végzett politikai munkáról szóló anyagok, részben az 1848. évi magyar forradalom századik évfordulójával és annak megünneplésével kapcsolatos dokumentumok, illetve a hadifoglyok soraiból történő önkéntes egységek létrehozásáról szóló levelezés.

1948-ban az OK(b)P kötelezte a szovjet belügyminisztériumot, hogy a rádióban és a napilapokban való közlés céljából lássa el az Összszövetségi Rádióbizottságot és a GPU-t a hadifoglyoktól kapott olyan anyagokkal, amelyeket hazájuk lakosaihoz intéztek fel–hívások formájában. Magyar személyek hasonló üdvözletei, levelei, felhívásai vannak fondjaink őrizetében, léteznek továbbá rendszerint propagandisztikus jellegű, a hadifoglyoknak a szovjet fogságban töltött életéről szóló fotóalbumok, rajzok, versek, dalok, komédiák, operettek, színdarabok. Így pl. a GUPVI fondjaiban található a Répási Miklós nevű fogoly Erdőirtás című drámája (137 p.), vagy Mihail Rosenberg naplója (20 p.).

A Központi Gyűjtemény, amelynek őrizetében több, mint húsz ország történelmének dokumentumai vannak, a korábbiakhoz hasonlóan a világ tudományos közvéleményének aktív érdeklődését váltja ki. 1991–1997 között a Központ olvasótermét a világ huszonhat országának 1645 kutatója kereste fel.