Beszámoló a MAGYAR LEVÉLTÁROSOK EGYESÜLETE

1996–2000 közti működéséről^*

A Magyar Levéltárosok Egyesülete 1996-ban ünnepelte fennállása tizedik évfordulóját. Az első tíz évben és azóta is alapszabályszerű célunk a fórumteremtés a szakmának, a szakmai érdekvédelem — az érdekképviselet és a nemzetközi kapcsolatok ápolása, bővítése —, természetesen főként egyesületi vonalon. Már 1992–96 közt is voltak örömmel felmutatható eredményeink: így nem csekély (bár az elvégzett munkatömeggel korántsem arányos, attól messze elmaradó) összeget sikerült a levéltáraknak a kárpótlási munkák ellentételezéseként biztosítanunk, kialkudnunk. Elértük a csődtörvény számunkra kedvező és célszerű korrekcióját. Sikerült tudatosítanunk a NKÖM Levéltári Osztállyal közösen raktárkapacitásunk elégtelenségét, és így 1992 óta több levéltár is tetemes címzett támogatásban részesült s ezzel bővíthette raktárbázisát. Azt persze tudjuk, hogy e téren még számos tennivaló akad. Volt szerepünk a Nemzeti Kulturális Alapprogram létrejöttében — az ezzel kapcsolatos hosszú tárgyalásokon, egyeztetéseken végig jelen voltunk — és ennek is betudható az, hogy sikerült önálló Levéltári Szakkollégiumot kiharcolni, ami azt is jelenti, hogy a levéltárügy elkülönített pályázati kerettel rendelkezhet azóta is, és nincs kitéve a más szakmákkal és érdekekkel való folytonos küszködésnek.

Eredmény az is, hogy szakmánk pályázati összege — más szakterületekkel, más szakkollégiumokkal egybevetve — méltányos és a mi viszonyaink közt jelentős. Alapszerepünk volt az egészségügyi pótlék fokozatos kiküzdésében. E küzdelem — amit mostoha és veszélyes munkakörülményeink indokoltak — több év alatt hozta meg a mára kialakult eredményt, miszerint önkormányzati levéltáraink jórészének munkatársai részesülnek e pótlékból. Nem sikerült viszont elérnünk e pótlék rendeleti, tehát általános érvényű biztosítását és így maradt az egyes fenntartókkal való hosszú és változó hatású alkudozás. A hadigondozottak kárpótlásával összefüggő újabb irdatlan munkamennyiség ellenében is sikerült — hosszas budapesti tárgyalássorozat után — elérnünk az ügyenként 500 Ft-os térítést. A bérezés terén ugyanekkor minden erőfeszítésünk csődöt mon-dott — pl. a munkatársaink köztisztviselői besorolását célzó javaslatokat a Pénzügy-minisztérium sorra elvetette.

A Magyar Levéltárosok Egyesülete választmánya ezeken az alapokon dolgozott és építkezett tovább 1996–2000 közt is. Pénzügyi helyzetünk továbbra is stabil, érdemi feladatok, törekvések nem hiúsultak meg pénzhiány miatt. Egyre növekvő bevételekkel gazdálkodtunk és ez nem csak az inflációnak tudható be, hanem a pályázatokon nyert erőteljesen emelkedő összegeknek is. A kulturális kormányzat ugyanis rádöbbent — és ebben a levéltáros szakmai szervezeteknek is alapos része volt — hogy az 1992 után fokozatosan romló önkormányzati és minisztériumi költségvetési nívó miatt a levéltárak dologi ellátottsága, eszközbeszerzési lehetősége, állományvédelmi, publikációs tevékenységei, nemzetközi kapcsolatai részben-egészben ellehetetlenülnek.

Így kiépítették a pályázati rendszert, esetünkben főként az egyesületi munka megsegítése, a szakmai fórumteremtés biztosítása, az állományvédelmi tevékenység segítése, illetve az informatika fejlesztése jegyében.

1993-ban bevételeink még 2,5 milliót tettek ki, és ez 1995-ben 3,3 millióra, majd 1996-ban 6,97 millióra, végül 1999-ben 13,2 millióra nőtt.

A pályázati bevételek 2,7 millióról 7,3 millióra emelkedtek 1996–1999 között. 2000-ben (eddig!) 10 milliónál tartunk (ebből közel 4 millió az Levéltári Szemle kiadásához elnyert összeg). Működési költségekre a tárcától 1996-ban 500 000, 1997-ben 700 000, 1998-ban 780 000, 1999-ben 1, 45 milliót kaptunk. Nemzetközi kapcsolatokra 600 000-t — 1 milliót — 1,2 milliót, 2000-ben pedig 1 milliót nyertünk. A Levéltárak — kincstárak c. millenniumi — sikeres és eredményes — kötetünkhöz 1,62 milliót, a második kötet előkészítéséhez 1,1 milliót, restaurátor felsőfokú tanfolyamra 1 milliót, középfokú állományvédelmi tanfolyamra ugyancsak 1 milliót kaptunk; sajnos e 2 milliót vissza kellett utalnunk, mivel rajtunk kívülálló okból a tanfolyamok meghiúsultak — szakmánk nem kis kárára. A vándorgyűlések és konferenciák megrendezését 1998-ban 300 000, 1999-ben 2,5 millió, az idén 3,5 millió Ft-tal támogatta az NKA.

1997 volt a nagy számítástechnikai pályázati lehetőségek éve. Ekkor a levéltárak kompatibilis szoftverállományához ill. célszoftverek kifejlesztéséhez 3,05 milliót nyertünk! 1999–2000-ben eddig számítógépes célokra (térképészeti forrásbázis) 1,59 milliót könyvelhettünk el.

A tagdíjbevétel 1996-ban 167 000, 1999-ben 415 000 Ft-ra rúgott (időközben emelés is történt). A befizetési hajlandóság akadozó volt. Ez mondható el a levéltárak által befizetett támogatásokról is. 1996-ban 358 000, 1998-ban 153 000, 1999-ben 712 000 Ft-ot utaltak át a levéltárak. A finanszírozási helyzet ismeretében is reméljük, hogy szakmai céljaink érdekében nőni fog a levéltárak segítő–támogató szerepe. A kiemelkedő támogatók Budapest Főváros Levéltára, a Bács-Kiskun, a Hajdú-Bihar, a Nógrád és Somogy megyei levéltárak voltak.

Az MLE információcserét, együtt-gondolkodást, fórumteremtést szolgáló legfontosabb rendezvényei az éves vándorgyűlések. Az 1992–96 közti kőszegi, szegedi, balassagyarmati és pécsváradi gyűlések után 1996-ban Veszprém adott otthont a vándorgyűlésnek, amely egyben tisztújító közgyűlés is volt. 1997-ben Balatonkenesén, 1998-ban Gárdonyban, majd 1999-ben Kecskeméten gyűltünk össze. A résztvevők száma Gárdonyban közel négyszáz, Kecskeméten háromszáz fő feletti volt és most Gyulán is várhatóan háromszáznegyven fő körül lesz a létszám. A meghívásunkat elfogadó külföldiek száma 6-12 közt mozgott. Veszprémben a szakmai kérdések közül a segédletkészítés, Balatonkenesén az állományvédelem, Gárdonyban a szakfelügyelői je-lentések összesítő anyaga, a kutató- és ügyfélszolgálat, illetve a finanszírozási helyzet, Kecskeméten pedig az iratkezelés, iratselejtezés, történeti érték, majd az ötvenéves magyar levéltárosképzés múltja és időszerű kérdései voltak napirenden. Szokás szerint minden vándorgyűlés harmadik napján szekcióülések kerültek megrendezésre, és így hasznos eszmecserét folytathattak a gazdasági vezetők és ügyintézők, a számítástechnikai szekció tagjai. Minden alkalommal volt szakmai fórum is, ahol az illetékesekkel a szakma pillanatnyi fő gondjai, teendői kerültek megtárgyalásra.

A vándorgyűlések második napja általában a kirándulásé volt. 1992–96 közt így jutottunk el együtt Eisenstadtba (Kismarton) és Rusztra, 1993-ban Ópusztaszerre, Szentesre és Hódmezővásárhelyre, 1994-ben Dél-Szlovákiába. 1995-ben az Ormánságba és Villányba, 1996-ban Pápára, Zircre és Pannonhalmára, 1997-ben Nagyvázsonyba és Tihanyba, 1998-ban Tácra és Székesfehérvárra, 1999-ben pedig a bugaci pusztára. A kirándulásokon általában alkalmunk volt a helyi levéltár mellett más levéltárak (köztük osztrák, szlovák levéltárak) megtekintésére. Az utóbbi 2-3 évben ez elmaradt — nem biztos, hogy helyesen —, de meg kell említeni, hogy a résztvevők 90%-a nem „erős vevő” — sajnálatos vagy érthető ez a sok levéltári munka után? — a levéltár-látogatásra.

A résztvevők számának örvendetes növekedése és természetesen az infláció miatt meredeken emelkedtek a vándorgyűlések költségei. 1995-ben még 954 000 Ft volt a költség, 1996-ban 1,2 millió, 1997-ben 1 millió (mivel Markó György igen kedvezményes rendezést biztosított a honvédség révén…), 1998-ban már 2,9 millió és 1999-ben 4,1 millió. Természetesen befizetések, részvételi díjak is voltak — 1996-ban ez 471 000 Ft-ot, 1998-ban 1,6 milliót, 1999-ben 1 milliót tett ki — a többi költséget pályázati összeg és intézményi befizetések biztosították.

1996 óta vált rendszeressé évi egy alkalommal a szűkebb körű, a téma iránt valóban érdeklődő kollégákat megmozgató konferenciák sora. Ezzel a szakma jogos igényét elégítettük ki, hiszen ezek a megbeszélések, tanácskozások biztosítják valamennyire a levéltári munkák során a szükséges összhangot, a lehetséges szintű egységességet. 1996-ban Noszvajon tanácskoztunk a levéltárosképzésről és ismerkedtünk az Eötvös Lóránd Tudományegyetem képzési kínálata mellett a szombathelyi és szegedi induló kezdeményezésekkel. 1997-ben Budapesten A gyűjtőköri szervjegyzék és az iratbeszállítások helyzete a rendszerváltás után címmel került sor konferenciára, majd 1998-ban, szintén Budapesten a segédletkészítés időszerű kérdései kerültek terítékre. 1999-ben ugyancsak Budapesten az állami és önkormányzati levéltárakról esett szó a törvénymódosítás előkészületeivel kapcsolatban.

A szekciók közül a budapesti szakmai látogatást tett a parlamenti levéltárban, állományvédelmi bemutatót rendezett Budapest Főváros Levéltárában (erre feltűnően kevés érdeklődő ment el), majd a Történeti Hivatalt és a Zsidó Múzeumot és Levéltárat ismerték meg. Az Alföldi Szekció igyekezett a vándorgyűlések és konferenciák előtt az azokra kitűzött szakmai kérdéseket megvitatni és kialakítani a szekció álláspontját. Az összegzett helyzetképet–álláspontot aztán egy-egy kolléga ismertette a vándorgyűlésen vagy konferencián. E mellett e szekció előadást hallgatott a francia levéltárak rendszeréről és munkájáról ill. a szentesi fióklevéltár Térképtár elnevezésű számítógépes programjáról. A Felső-Magyarországi Szekció az Alföldihez hasonló módon dolgozott, előkészítette, rögzítette a vándorgyűlési ill. konferenciai kérdéskörökben a helybeli tagság véleményét. Az 1997-ben megalakult MOL Szekció kirándulásokat szervezett Nyitrára, Bécsbe, Erdélybe és szép megemlékezést tartott 1848–49 150. évfordulóján. A MOL szakmai vitanapot is rendezett informatikai helyzetéről.

A Számítástechnikai Szekció sokat tett azért, hogy a levéltárak a lehetőségek határáig egyeztetett módon fejlesszenek akár program, akár eszköz-téren, figyelembe véve a mielőbbi összekapcsolás és kompatibilitás ügyét. A szekció segített közös pályázatok összeállításában, az adatok begyűjtésében, sőt adatlapos felmérést is végzett, ill. hároméves fejlesztési koncepciót készíttetett az arra vállalkozó levéltárakkal. Szerepe volt a szekciónak a Textlib program terjesztésében, a szervnyilvántartó program kidolgozásában és terjesztésében, beindításában, tanfolyamot is szervezve.

Nemzetközi kapcsolataink a már 1992–96-ban megteremtett bővülő bázison fejlődtek tovább. A legjobb és leggyümölcsözőbb kapcsolat a német, a holland és a szlovák egyesülettel alakult ki; biztatóan erősödik a kolozsvári Dávid Prodan Egyesülettel. Inkább csak protokolláris a kapcsolat Ausztriával, Csehországgal és Szlovéniával. Ugyanakkor határmenti levéltárközi kapcsolatokat intenzíven ápolunk Szlovéniával és Horvátországgal is. Lengyelországgal biztatóan alakul, de most még inkább csak a ván-dorgyűléseken való részvétellel jellemezhető a kapcsolat. Ezért itt, a tradicionális magyar–lengyel barátságra is gondolva, kölcsönösen sok még a teendő.

1996-ban egy kolleginánk járt az Egyesült Államokban, a Rockeffeller Központban és Washingtonban — viszonozva egy ott élő magyar levéltáros itteni tanulmányútját. Két fővel vettünk részt Kolozsvárott az ottani levéltár megalakulásának hetvenötödik évfordulóján. Megállapodást kötöttünk a holland társegyesülettel — amikor négyfős holland delegációt fogadtunk (élén Wieland elnök úrral) egy hetes magyarországi tanulmányúton. Ez évben tízfős küldöttségünk tanulmányozhatta a holland gyűjtőterületi munkát és a kiemelkedően felszerelt átmeneti levéltárat. 1997-ben Gárdonyban is volt négy holland vendégünk, majd 1998-ban vendégül láthattuk a német egyesület elnökét, Reimann urat. Ez évben négy fővel vettünk részt Kolozsvárott tanulmányúton, a Dávid Prodan Egye-sület hívására, amikor Kolozsvár mellett meglátogathattuk a marosvásárhelyi levéltárat is és lekötelezően barátságos fogadtatásban részesültünk. 1999-ben két holland számítógépes kollégát láthattunk vendégül tíz napra, akik számítógépes bemutató előadásokat tartottak több levéltárban. Három kollégánk ez évben a Pivot-rendszert tanulmányozhatta Hollandiában. E korántsem teljes felsorolást egészítsük ki azzal, hogy vándorgyűléseinken rendszerint 8-12 külföldi vendégünk volt. Minden évben részt vettünk a német, osztrák, szlovák egyesületi rendezvényeken, egy-két alkalommal jártak kollégáink Csehországban és Lengyelországban is. Ukrajnával érvényes együttműködési megállapodást írtunk alá. 1999-ben svájci előadónk is volt őszi budapesti konferenciánkon, aki az ottani állami és önkormányzati levéltárak helyzetéről, kapcsolatáról beszélt. Örömmel számolhatok be egy idei fejleményről: a korábbi német elnök, Rumschöttel úr intenzív támogatásával sikerült egy kolleginánkat illetve kollégánkat egyhónapos továbbképzésre kiküldenünk Németországba. Tartalmas és igen hasznos képzésben ill. tapasztalatszerzésben volt részük. Ha anyagi lehetőségeink engedik, ősszel ismét kiutazhat két fő. Mindeközben arra is módunk volt, hogy az Egyetemi Levéltárosok Szövetsége budapesti nemzetközi konferenciáját 200 000 Ft-tal támogassuk.

Jelentős erőfeszítéseket tettünk — az ÖLT-tel szerencsére együtt, összhangban — a levéltárüggyel kapcsolatos törvényi és rendeleti szabályozások jobbítása érdekében. Már az 1995. évi LXVI. tv., a levéltári tv. megszületése előtt is részt vettünk számos konzultáción, egyeztetésen.¹

Röviden ki kell térnünk az egyesület kiadvány-tevékenységére is. Az 1996. évi millennium tiszteletére megjelent a Levéltárak — kincstárak című reprezentatív kötetünk az NKA támogatásával, Turbuly Éva, valamint Blazovich László és Érszegi Géza szerkesztésében. 2000 folyamán lát napvilágot Jároli József szerkesztésében az 1848–49-es forradalom és szabadságharc emléke előtt tisztelgő kötetünk (némi késéssel), melybe valamennyi megyei levéltár és a Magyar Országos Levéltár is kitűnő forrásokat küldött. Szakmánk folyóiratát, a Levéltári Szemlét 1999 januárjától egyesületünk adja ki, mivel sem a minisztérium, sem a MOL nem vállalta akkor a kiadást. Köszönet illeti Radics Kálmán kollégánkat és munkatársait, hogy vállalták a Szemle kiadásával kapcsolatos szervező és adminisztratív munkát. Ez év januárjától a MOL is bekapcsolódott a kiadásba társkiadóként s átalakult a szerkesztőség is. A Levéltári Szemle kiadásának átvételével természetesen a Palliumot megszüntettük.

Néhány szót az MLE szervezeti működéséről. A választmány a szükséges időközönként (évente 4-6 alkalommal) összeült és szinte mindig határozatképes volt. A ciklus elején elhatározott munkamegosztást viszont nem tartottuk be, a nemzetközi kapcsolatok intézését leszámítva. Ez egyes tisztségviselőket időnként szinte megoldhatatlan feladatok elé állított.

A választmány évente szembesült a pénzügyi helyzettel, igyekezett tervszerűen dolgozni, jóllehet az utóbbi két évben írásos munkaterv nem készült. A választmánnyal szemben az elnökség csak ritkán ült össze, az elnök és a titkár viszont sűrűn konzultált minden fontos ügyben. A titkári posztnál is sok gondunk keletkezett, ami egyes peri-ódusokban zilálttá tette ügymenetünket. 1996-ban megválasztott titkárunk, Markó György (aki akkor a Hadtörténeti Levéltár igazgatója volt) hamarosan a Történeti Hivatal elnöke lett; ebben az időszakban bizony hónapokon át bizonytalanságban volt a választmány, hiszen titkár és adminisztrációs központ nélkül egy szervezet sem lehet működőképes. Pénzügyi nyilvántartásaink, könyvelésünk is ekkor, 1997-ben lett alakilag sok ponton hibás és nehezen követhető. Később megválasztottuk Varga Évát, aki háttértámogatás nélkül nehezen birkózott meg — érthetően — a közben megszaporodó feladatokkal. Költségvetésünk ugyanis nőtt, és egyre több lett az adminisztrációs munka is. Világossá vált, hogy egy titkár a hatszázötven fő körüli tagság és 10 milliós költségvetés mellett egyedül már nem képes a titkári és adminisztrációs terhek viselésére. 1998 végére normalizálódott a helyzet: adminisztrátort és gazdasági ügyintézőt is alkalmaztunk s így túljutottunk az adminisztrációs és könyvelési zavarok periódusán.

Egy biztos: a jövőben az egyesület titkára csak az lehet, aki mögött segítőkész intézményi háttér áll. Szükséges ezen túl egy profi gazdasági vezető és adminisztrátor is, akiket részmunkaidőben alkalmazva, tisztességesen meg kell fizetni. Úgy véljük, hogy a titkárt a tisztújításkor megválasztott új választmánynak kell megbíznia az elnök és a vezetőségi tagok ismeretében. A szaporodó feladatok miatt két alelnökre lesz szükség és arra, hogy aki tisztséget vállal, négy évig végig és felelősségteljesen dolgozzon. Az MLE mára kinőtte az amatőr civil szervezet keretét és minden téren előre kell lépnie a lehetséges szintű profizmus felé.

Megköszönöm a tagság bizalmát melynek következtében immár kilencedik éve vagyok az MLE elnöke. Köszönöm a mindenkori választmány támogatását, együttműködését. A munka és a viták hevében néha — talán — megbántott kollégáim szíves el-nézését kérem. A magyar levéltárügy, az MLE a jövőben is számíthat segítségemre. Kívánom, hogy kis szakmai családunkban uralkodjék a kölcsönös tisztelet, szolidaritás, szakmai igényesség és a jövőért érzett felelősség. A választmány nevében is külön megköszönöm a bizalmat és kérem, hogy a közgyűlés mentsen fel minket tisztségünk alól.

Erdmann Gyula

* Elhangzott Gyulán, az MLE vándorgyűlésén.

1 Mivel az elért eredményeket — sőt a viták egyes részleteit is — Erdmann Gyula ugyanezen számunkban közzétett tanulmányában ismerteti, a beszámolónak ezt a részét e helyt mellőzzük. — A szerkesztőség

Beszámoló a veszélyeztetett állapotú

levéltári anyag megmentésére kiírt pályázatról

1999-ben másodjára írta ki a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Levéltári Kollégiuma a veszélyeztetett állapotú levéltári anyag megmentésére szolgáló pályázatát. A NKÖM 1999. évi költségvetéséből 147 500 000 Ft-ot biztosított erre a meghívásos pályázatra. A támogatás célja — az 1995. évi LXVI. (levéltári) törvény 34/A §-ában foglaltaknak megfelelően — a veszélyeztetett állapotú iratok, illetőleg a bennük lévő információk tartós megőrzését szolgáló egyéb teendők ellátása volt.

A levéltári anyag megőrzésének feltételei — amiket a Ltv. is előír — csak komoly anyagi erőforrások bevonásával valósíthatóak meg. A megfelelő tároláshoz nélkülözhetetlen savmentes dobozok, raktári állványzat, tehát a levéltári anyag fizikai megóvását és térbeli elhelyezését kielégítően szolgáló eszközök beszerzése oly mértékben terheli meg a levéltárak költségvetését, hogy önmagában egyetlen intézmény sem képes arra, hogy kizárólag saját költségvetéséből gazdálkodja ki az így jelentkező költségeket. A megfelelő tárolás kiemelkedő jelentőségét azért is fontos hangsúlyozni, mert csak így képzelhető el a levéltári tevékenység egyik legfontosabb munkafázisának, az iratanyag rendezésének a megfelelő elvégzése, továbbá nélkülözhetetlen feltétele az iratanyag kutathatóságának is. Az erre a pályázati pontra (3., 3.1., 3.2., 3.3.) felosztott összeg 47 586 000 Ft volt, ebből felhasználtak 47 452 610 Ft-ot (Az összes támogatás 33,3%-a).

A levéltári iratanyag őrzésében a megfelelő tárolás mellett fontos szerepe van annak, hogy az iratokat az információhordozó anyagában bekövetkező természetes károsodásoktól (pl. a papír anyagának elöregedése, penészesedés), illetve esetenként külső behatás következményeként létrejött rongálódásoktól (égés, rágcsálók okozta kár stb.) is megóvják. Ez olyan terheket ró a levéltárakra, amiket saját anyagi lehetőségeikre építve nem hajthatnak végre megfelelő ütemben. Alapvető fontosságú e célból a levéltárakban restaurálóműhelyek létrehozása — megfelelően képzett szakemberek vezetésével. A restaurálóműhely felállítása már önmagában is komoly anyagi ráfordítást igényel, a műhely működése során pedig a munkához szükséges eszközök, vegyi anyagok stb. beszerzése jár jelentős anyagi terhekkel. A veszélyeztetett állapotú levéltári anyag megmentésére kiírt pályázat a levéltáraknak ezt a feladatát is nagymértékben támogatta.

Az iratanyag állagának megóvását szolgálja — közvetetten — a mikrofilmezésre való előkészítés is. A mikrofilmre vitel hosszú távra megmenti az iratanyag által őrzött információt, és biztosítja a lehetőséget, hogy az irat úgy legyen kutatható, hogy fizikai valójában nem kell megmozgatni és ily módon óhatatlanul is károsodásnak kitenni.

A restaurátorműhelyek, mikrofilm-műhelyek fejlesztésének támogatására (4.1., 4.2. pontok) megítélt összeg 48 624 000 Ft volt, felhasználtak 48 589 621 Ft-ot (a teljes támogatás 33%-a). A restaurátorműhely kialakítására (5., 5.1., 5.2. pontok) megítélt összeg 12 830 000 Ft volt, felhasználtak 12 692 278 Ft-ot (a teljes támogatás 8,6%-a).

Nemcsak a restauráló műhelyek létrehozását, hanem a károsodást szenvedett levéltári anyag restaurálását is segítette a pályázat. A korábbi évtizedek nem egy esetben áldatlan állapotai, az iratanyag levéltárba szállítás előtti károsodásai, a történelmi események okozta rongálódások egyaránt veszélyeztetik az iratanyag megőrzését. A pályázat ennek megfelelően nem csupán a restaurálóműhelyek létrehozásával, hanem esetenként egy-egy konkrét irat(együttes) restaurálásban is jelentős támogatást nyújtott.

Az iratrestaurálásra (1., 1.1., 1.2., 1.3. pontok) megítélt összeg 35 274 000 Ft volt, ebből felhasználtak 34 821 400 Ft-ot (A teljes támogatás 24%-a). Az iratok mikrofilmre történő előkészítésére, mintajegyzék összeállítására (2.1. pont) megítélt összeg 3 186 000 Ft volt, ebből felhasználtak 3 084 153 Ft-ot (a teljes támogatás 2%-a).

Az általános levéltárak közül kiemelkedő támogatásban részesült a Magyar Országos Levéltár 28 000 000 Ft pályázati összeggel, továbbá Budapest Főváros Levéltára 22 291 000 Ft-tal. A levéltárak az elnyert összegeket tekintve az alábbi sorrendben részesültek pályázati támogatásban.

Általános levéltárak

 ·         Tolna Megyei Önkormányzat Levéltára: 7 850 000 Ft (jelentős támogatást kapott — 7 500 000 Ft — egy regionális mikrofilmező műhely kialakítására)

·         Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Levéltára: 7 410 000 Ft (a teljes összeget raktári gördülő szekrények vásárlására és felszerelésére kapta)

·         Győr-Moson-Sopron Megye Győri Levéltára: 5 820 000 Ft

·         Veszprém Megyei Levéltár: 4 837 000 Ft

·         Nógrád Megyei Levéltár: 4 500 000 Ft

·         Heves Megyei Levéltár: 4 150 000 Ft

·         Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltára: 4 060 000 Ft

·         Csongrád Megyei Levéltár: 4 046 000 Ft

·         Somogy Megyei Levéltár: 3 500 000 Ft

·         Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltára: 3 100 000 Ft

·         Pest Megyei Levéltár: 3 076 000 Ft

·         Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár: 3 000 000 Ft (egy összegben megpályázott és megkapott támogatás raktári állványzat vásárlására és felszerelésére)

·         Baranya Megyei Levéltár: 2 916 000 Ft

·         Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár: 2 800 000 Ft

·         Zala Megyei Levéltár: 2 516 000 Ft

·         Békés Megye Képviselő-testülete Megyei Levéltára: 2 500 000 Ft

·         Vas Megyei Levéltár: 2 150 000 Ft

·         Fejér Megyei Levéltár: 2 111 000 Ft

·         Hajdú-Bihar Megyei Levéltár: 1 850 000 Ft

·         Komárom-Esztergom Megyei Önkormányzat Levéltára: 1 300 000 Ft

Települési önkormányzatok levéltárai

 ·         Székesfehérvár Megyei Jogú Város Levéltára: 1 000 000 Ft

·         Győr Megyei Jogú Város Levéltára: 900 000 Ft (1743 előtti iratok restaurálására, l. a mellékelt ábrát!)

·         Tatabánya Megyei Jogú Város Levéltára: 250 000 Ft

Állami szaklevéltárak

 ·         Hadtörténelmi Levéltár: 2 300 000 Ft

·         ELTE Levéltára: 1 950 000 Ft

·         Központi Statisztikai Hivatal Levéltára: 900 000 Ft

·         Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem (Budapesti Közgazdaságtudományi és Államigazgatási Egyetem Levéltára): 710 000 Ft

·         Miskolci Egyetem Levéltára: 600 000 Ft

·         Semmelweis Orvostudományi Egyetem Levéltára: 300 000 Ft

·         Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem Központi Könyvtára és Levéltára (Szent István Egyetem Kertészet-, Élelmiszer-tudományi és Tájépítészeti Központi Könyvtár és Levéltár): 250 000 Ft

·         Magyar Képzőművészeti Főiskola Levéltára (Magyar Képzőművészeti Egyetem Levéltára): 250 000 Ft

·         Soproni Egyetem Levéltára (Nyugat-Magyarországi Egyetem Soproni Levéltára): 250 000 Ft

·         Veszprémi Egyetem Központi Könyvtár, Egyetemi Levéltár: 250 000 Ft

·         Gödöllői Agrártudományi Egyetem Szaklevéltára (Szent István Egyetem Szaklevéltára) 200 000 Ft

·         Pannon Agrártudományi Egyetem Központi Könyvtár és Levéltár (Veszprémi Egyetem, Georgicon Mezőgazdaság-tudományi Kar Központi Könyvtár és Levéltár): 100 000 Ft

Nyilvános magánlevéltárak^[1]

 ·         Győri Püspöki és Káptalani Levéltár: 3 000 000 Ft

·         Sárospataki Református Kollégium Tudományos Gyűjteményei Levéltára: 1 830 000 Ft (ebből 1 millió Ft támogatást kaptak a restaurátor műhely szakaszos kialakítására)

·         Magyarországi Református Egyház Zsinati Levéltára: 1 500 000 Ft

·         Érseki és Főkáptalani Levéltár, Kalocsa: 630 000 Ft (1999. november 5-én beolvadt a Kalocsa-Kecskeméti Érseki és Főkáptalani Levéltárba)

·         Esztergom-Budapesti Főegyházmegye, Prímási Levéltár: 900 000 Ft

·         Evangélikus Országos Levéltár: 800 000 Ft

·         Ráday Levéltár: 750 000 Ft

·         Szerb Ortodox Egyházmegyei Levéltár: 600 000 Ft

·         Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Levéltár: 585 000 Ft

·         Érseki és Főkáptalani Levéltár, Veszprém: 500 000 Ft

·         Szombathelyi Püspöki Levéltár: 494 000 Ft

·         Dunántúli Református Egyházkerület Levéltára: 460 000 Ft

·         Debreceni Református Kollégium: 440 000 Ft

·         Képzőművészeti Gyűjtemény és Érseki Gazdasági Levéltár: 420 000 Ft

·         Magyar Piarista Tartományfőnökség, Piarista Levéltár: 160 000 Ft

·         Baranyai Református Egyházmegye Levéltára: 116 000 Ft

·         Tudománypolitikai Intézet Kisgazda Levéltára: 100 000 Ft

·         Premontrei Prépostság Levéltára: 95 000 Ft

·         Magyar Ferences Könyvtár és Levéltár: 77 000 Ft

·         Magyarországi Mindszenty Levéltár: 50 000 Ft

 Összességében megállapítható, hogy a veszélyeztetett állapotú levéltári anyag megmentésére kiírt pályázat egyedülállóan és pótolhatatlan módon segítette elő — és remélhetőleg segíti a továbbiakban is — a levéltárak működését. A pályázat olyan feladatokra biztosított pénzt, amelyek azok speciális volta miatt más költségvetési keretből nem — vagy csak nagyon csekély mértékben — támogathatóak, ugyanakkor a levéltárak anyagi háttere nem tenné lehetővé az ebbe a körbe tartozó munkák kivitelezését.

Gácsi Varga Krisztina

Győr Város Levéltárának egyik pályázati pénzből restaurált kötete a restaurálás előtt és után.
A restaurálás Vajda Alex munkája.

Győr-Moson-Sopron Megye Győri Levéltárának statisztikai adatai^*

A levéltári anyag mennyiségi változása

A főfoglalkozású dolgozók létszáma

Az évben végzett fontosabb rendezési és segédletkészítési munkák (ifm)

Az iratképző szervek felügyelete

Az évben végzett fontosabb közművelődési feladatok

Kutató- és ügyfélszolgálat

Győr-Moson-Sopron Megye soproni Levéltárának statisztikai adatai

A levéltári anyag mennyiségi változása

A főfoglalkozású dolgozók létszáma

Az évben végzett fontosabb rendezési és segédletkészítési munkák (ifm)

Az iratképző szervek felügyelete

Az évben végzett fontosabb közművelődési feladatok

Kutató- és ügyfélszolgálat