A Somogy Megyei Levéltári Nap

A Somogy Megyei Levéltár 1999. szeptember 14-én rendezte meg a 23. Somogy Megyei Levéltári Napot. A résztvevőket köszöntötte Kaposvár polgármestere, Szita László és a megyei közgyűlés elnöke, dr. Gyenesei István.

Az előadások sorát Erdődy Gábor, az ELTE docense nyitotta meg A hazai politikai elit Magyarország európai helyzetéről 1849-ben c. előadásával. Kossuth és köre február végétől élénken kereste a kapcsolatot a határokon kívül, de Anglia és Franciaország rövidesen elfogadta az olmützi alkotmányt. Később a trónfosztás és a tavaszi hadi sikerek ugyan reményt ébresztettek arra, hogy a Nyugat felülvizsgálja a magyar üggyel kapcsolatos addigi passzivitását, de ez naiv optimizmusnak bizonyult. A magyarok júliusban már elfogadták volna a Habsburgokat is, csak Ferenc József személyét nem. Európai mértékben is jelentős eredményt hozott Kossuth és Balcescu megegyezési megállapodása, amely Svájc mellett először biztosította a nemzetiségi nyelvhasználatot Európában, és a nemzetiségek saját szabadságának fejlődése irányába mutatott.

Gálné Jáger Márta, a Somogy Megyei Levéltár munkatársa Somogy megye császári közigazgatása (1849 január–április) címmel mutatta be dolgozatát. A császári biztosok a konzervatívokra támaszkodva működtek együtt a katonai parancsnokokkal Somogy megyében, ahol a megyei bizottmány 1849. január 12-én feltétel nélkül meghódolt a császáriaknak. Ennek az időszaknak fontos dokumentuma a Somogy Megyei Hivatalos Tudósítások címmel megjelent közlöny. Ez a megyei bizottmány rendeleteit tette közzé, de első megjelent száma végül az egyetlen maradt. Intézkedett a hivatali ügymenet biztosításának megszervezéséről, rögzítette a tisztviselők kötelességeit, előírta a honvédség egyenruháinak és fegyvereinek beszolgáltatását. Az leírt intézkedések megvalósítására azonban nem maradt idő, mert áprilisban Noszlopy Gáspár Somogy megyébe érkezett.

Ezt követően dr. Hermann Róbert, a Hadtörténeti Intézet és Múzeum történésze Az 1849-es nyári hadjárat főbb hadszínterei címmel tartotta meg előadását. Ebben az időszakban a harc főbb hadszínterei a Felső-Duna és a Vág térségében, majd a Duna-Tisza közében, végül a Temesközben voltak. A főhadszíntéren Komárom birtoklása révén a magyarok voltak jobb helyzetben a Duna mindkét partján, míg délen Pétervárad a határőrvidék semlegesítése miatt bírt különös jelentőséggel A magyarok azt a tervet dolgozták ki, hogy előbb az osztrákok, majd az oroszok ellen fordulnak. Ezért Bemet a főhadszíntérre rendelték, hogy foglalja el Aradot és Temesvárt, mentse fel Péterváradot, majd győzze le Jellasicsot, hogy aztán egyesüljön Görgey seregével. A megvalósítás azonban késett, s így Görgey a főhadszíntéren csak önmagára számíthatott. Június 26-án a Duna jobb partján támadni próbált, de elkésett, mert Haynau ezt a szakaszt időközben megerősítette. A kormány ekkor Komárom környékének feladásáról döntött, és Szeged körül rendelt el összpontosítást. Kossuth július 1-jén leváltotta Görgeyt, a fővezér Mészáros Lázár lett. Közben Komáromnál Görgey még csatát nyert, de egy újabb komáromi ütközet elvesztésével lezárult számára a Duna jobb partja. Ekkor Vácra vonult, majd Rimaszombaton keresztül Tokaj irányába. Itt átkelt a Tiszán, s így hosszú időre feltartotta az ellenséget. Az ekkor már fővezér Dembinszky azonban Szegedről visszavonult Temesvár alá, ahol augusztus 9-én, noha már Bem volt a fővezér, vereséget szenvedtek a magyar csapatok s így a szabadságharc sorsa végleg eldőlt.

Dr. Bősze Sándor, a Somogy Megyei Levéltár igazgatója — utalva arra, hogy Andrássy Antal kutatása alapján beszél — Noszlopy Gáspár kormánybiztosi tevékenysége címmel tartott előadást. Kossuth 1849 márciusának elején bízta meg Somogy felszabadításával Noszlopyt, aki áprilisban Bajánál kelt át a Dunán, és május 1-jén már Kaposvárra érkezett. A nemzetőrség elfoglalta Szigetvárt, majd Barcsnál visszaszorította az ellenséget, ami Somogy egészének felszabadulását jelentette. Noszlopy Somogy védelmében a császáriak öt támadását hárította el, és az orosz betörés után segítséget nyújtott Zalának, Baranyának is. Végül augusztus 14-én Komáromnál oszlatta fel csapatát.

A dr. Bősze Sándor által mondottakhoz szorosan kapcsolódott Molnár András, a Zala Megyei Levéltár igazgatóhelyettesének előadása, amelyet Csertán Sándor és Noszlopy Gáspár kormánybiztosok kapcsolata 1849 nyarán címmel távollétében munkatársa, Káli Csaba olvasott fel. Csertánt októberben Zala megye kormánybiztosává nevezték ki. 1849 januárjában elhagyta a megszállt Zala megyét, és a debreceni országgyűlés képviselője lett, de májusban már ismét Zala kormánybiztosa volt. Noszlopyval rendszeresen együttműködtek, de végül a császáriak és a horvátok támadása miatt fel kellett adni Nagykanizsát, és július végén ismét kénytelen volt elhagyni Zala megyét.

Az előadássorozat délutánjának kezdetén Tilcsik György bemutatta Urbán Aladár Batthyány Lajosról szóló frissen megjelent kötetét. A következő előadó épp dr. Urbán Aladár, az ELTE tanára volt, aki a miniszterelnök ítéletével kapcsolatosan elmondta, hogy a hadbíróság előtt a tizenkét vádpontból kilencet tartottak fenn, s ebből hat vonatkozott személyesen Batthyányra. A hadbíróság ez alapján Olmützben kötél általi halálra ítélte a grófot, de még aznap egyhangúlag foglalt állást a hadbíró kegyelmi kérvénye mellett is. Haynau ennek ellenére jóváhagyta az ítéletet. Batthyányt az Újépületbe vitték, ahol október 6-án, Latour felakasztásának évfordulóján, végül nem kötél, hanem — mivel egy tőrrel sebet ejtett a nyakán — golyó által végezték ki.

Még tágabb kitekintést nyújtott Elena Musca, a Zilahi Múzeum történésze Szilágy megye 1848–49-ben a plébániai dokumentumok tükrében c. előadásában. A megyéből indult 1848 végén Bem ellentámadásba Szilágysomlyóra, 1849-ben pedig a megyebeli Zsibón fogták el Kazinczy Lajost. Az előadó elmondta, hogy Lakó Éva kutatásai során a megyei református temetőkben 10–12 olyan síremléket talált, amelyek felirata az akkori harcokra is utalt. Az adatok alapján igazolható az is, hogy a románok lakta területeken az előző évekhez képest emelkedett a férfi halottak száma ebben az időszakban.

A konferencia záró előadásában dr. Szántó László, a Somogy Megyei Levéltár igazgatóhelyettese 1848–49 utóéletével foglakozott 1948 — Centenárium a rendszerváltás szolgálatában, különös tekintettel Somogy megyére címmel. Somogy megyében a centenáriumi év 1948. január 5-én vette kezdetét Tömpe István alispán beszédével. A szokásostól eltérő esemény volt Somogyban az, hogy Szennán díszpolgárrá avatták Tildy Zoltán köztársasági elnököt és feleségét, Kaposvárott pedig a város december 30-i közgyűlési határozata úgy örökítette meg Petőfi emlékét, hogy ugyanakkor határoztak Nagyatádi Szabó István szobrának eltávolításáról.

Tilcsik György elnöki zárszavában joggal állapíthatta meg, hogy az eredeti kutatásokra épülő országos és helyi előadások jól egészítették ki egymást.

Molnár János

A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltári nap

Harmadik alkalommal került megrendezésre a Levéltári Nap Szolnokon a megyeháza dísztermében 1999. szeptember 29-én. A nap programja nem kötődött konkrét évfordulóhoz és meghatározott témakörhöz sem. A cél az volt, hogy a megye történetének eddig kevésbé ismert területeiről kaphassanak képet a jelenlévők, megismerve a legújabb kutatások eredményeit is. Az előadók témáik kiváló ismerői, s az elhangzott előadások mögött a legtöbb esetben sok-sok éves kutatómunka áll.

Elsőként a legfontosabb megyei jelképről, a címerről hallottunk előadást Jász-Nagykun-Szolnok 1878. évi és 1991. évi címere címmel. Az előadó dr. Botka János kandidátus témaválasztásával egy kevéssé ismert területet igyekezett a hallgatósággal megismertetni. A helytörténeti kutatás az utóbbi időben kevés figyelmet fordított az önkormányzati jelképek feltárására és értelmezésére. Az előadó részletesen szólt a címerekben található motívumok változásairól a különböző korokban. Kitért a címerek tartalmi és formai jegyeinek magyarázatára is. Külön elemezte az előforduló színek jelentését, fontosságát. Az előadást színes címerképek bemutatása tette élvezetessé.

A második előadó Mészáros Kálmán fiatal történész volt, aki Egy derék kuruc törzstiszt — Hancsok Ádám szolnoki főstrázsamester élete c. előadásában tárt a hallgatók elé egy változatos életutat. A Nyitra vármegyei eredetű nemes Hancsok családból származó Hancsok Ádámot Rákóczi 1703. október 20. körül, alig egy hónappal Szolnok elfoglalása után a várőrség lovas hadnagyává nevezte ki. 1704-ben rövid ideig fogságban raboskodott Aradon. Miután a szolnoki lovasszázadokat id. Barkóczy Ferenc kuruc tábornagy regimentjéhez csatolták, 1706 augusztusában az ezred őrnagyává nevezték ki és haláláig új beosztásában ténykedett. Rabutin császári tábornagy hadjáratának hírére a kurucok 1706 augusztus végén kiürítették Szolnokot, amelyet 1707 januárjában leromboltak. Hancsok már nem érhette meg az erősség 1710. évi újjáépítését, mert 1708 februárjában elhunyt. Az abasári római katolikus temetőben helyezték örök nyugalomra.

Szikszai Mihály főlevéltáros Révátkelőhelyek, hidak Jász-Nagykun-Szolnok megyében címmel tartotta meg színes diaképekkel gazdagon illusztrált előadását. A révek a hozzájuk tartozó berendezésekkel együtt technikatörténeti és néprajzi szempontból is érdekesek. A révekben közlekedő kompok ugyanis még a 20. sz. első felében is fából készültek. Minden kompot egyedileg készítettek, ezekről szép tervek maradtak fenn a Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltárban. A révátkelőhelyeken a nagyobb terhek szállítására szolgáló kompok és személyek, kisebb állatok átvitelére szolgáló csónakok közlekedtek. A réveknél szedett vám a középkorban a kisebb királyi haszonvételek közé tartozott. Az újkorban a vámszedést az 1890. évi 1. tc. határozta meg. A 19. sz. végétől a Tisza megyénket érintő szakaszán kialakult egy sajátságos átkelési forma, a magánhasználatra szolgáló révjárat. A folyamszabályozások következtében ugyanis jelentős művelés alá eső területek kerültek a folyón túlra. Ezekkel csak réveken keresztül tarthatták a kapcsolatot. A legfontosabb réveket (Kiskörénél, Abádszalóknál, Tiszaugnál) idővel felváltotta az állandó átkelőhely, a híd. Ezek közül a legrégebbi a Szolnokon 1562-ben épült Tisza-híd. A hidak fejlődését nyomon követve megállapítható, hogy a faszerkezeteket a századforduló idején felváltotta a tartósabb vasszerkezet.

Dr. Vadász István kandidátus Társasági-társadalmi élet Tiszafüreden az 1890-es évek végén címmel tartott előadást. Ennek első részében Tiszafüred gazdasági életének rövid jellemzését hallhatta a közönség, majd az előadó elemezte a helyi politikai és társadalmi viszonyokat. A társadalmi önszerveződés aktivitását jelezte, hogy az 1896-ban működő 13 egyesület tagságát kb. 180–220 család alkotta, a települést az egyesületek nagyfokú aktivitása jellemezte, amely azonban csak a választójoggal rendelkezők mintegy negyed részét érintette és inkább a gazdasági–politikai elitjére terjedt ki.

Nagy érdeklődés kísérte Babucs Zoltán hadtörténész Jászberényi páncélosok a második világháborúban c. előadását. A háború alatt Jászberényben állomásozott a 2/3. gyalogsági zászlóalj, illetve a 1/2. harckocsi zászlóalj. A páncélosok 1941-ben a Gyorshadtest kötelékében szerepeltek a fronton, majd a hazai hadszíntéren kerültek bevetésre 1944–45-ben. Páncélosaikkal minden jelentősebb hadmozdulatnak részesei voltak, s a Vörös Hadsereggel vívott kilátástalan harcban véreztek el.

Urbán László kandidátus Az agrárátalakulás környezeti hatásai a nagykunsági városokban 1945–85 címmel tartott előadást. Ismertette szempontjait, amelyek alapján a kutatás tárgyává tett négy város (Karcag, Kisújszállás, Mezőtúr és Túrkeve) kiválasztása megtörtént. Az előadó a kutatásainak az ’50-es és ’60-as évekre vonatkozó eredményeit mutatta be, különös tekintettel arra, hogy a paraszti gazdálkodás felbomlásának ténye és mikéntje mennyiben járult hozzá a természeti környezet állapotában az elmúlt fél évszázadban bekövetkezett változásokhoz. Arról is szólt, hogy a ’40-es évek végén megindult kollektivizálás gyors végrehajtása a négy városban különösen nagymértékben bontotta meg a termelési tényezők korábbi összhangját és a gazdálkodási ökoszisztémát. Példákat hozott fel az új technika tökéletlenségeire, a technológiai fegyelem hiányosságaira és az egykori természetátalakító törekvésekből adódó negatív hatásokra. Rámutatott arra is, hogy az ember termelőtevékenységének környezeti hatása az ’50-es, ’60-as években sem szorítkozott csupán a környezet rombolására és szennyezésére, ebben az időszakban is voltak jobbító szándékú intézkedések. Végül szakirodalmi és levéltári források alapján vázolta a térség ’50-es és ’60-as évek fordulójára jellemző vízminőségi helyzetét.

Örömmel tapasztaltuk, hogy a Levéltári Nap iránt érdeklődők száma évről-évre nő. Nem csak a helytörténeti kutatók és a levéltáros kollégák, hanem a szolnoki középiskolások és történelem tanárok is ott ültek a hallgatóság soraiban. Levéltárunk az elkövetkező években is neves történészek és kutatók felkérésével, körültekintő témaválasztással kívánja az érdeklődők széles táborának igényeit kielégíteni.

Czégény Istvánné

A Győri Levéltári Nap

Győrött 1999. december 2-án rendezték meg a második Győri Levéltári Napot, Győr-Moson-Sopron Megye Győri Levéltára és Győr Megyei Jogú Város Levéltára közreműködésével. A konferenciával többek között dr. Ráth Károly emlékének is adóztak a győriek, aki Győr vármegye levéltárnoka volt és munkásságával kiérdemelte a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagságát. Levéltáros tevékenységénél maradva a nevéhez fűződik a vármegye archívumának rendezése, s a 17. századi forrásanyag elmélyült, alapos feltárása. De fontos érdemeket szerzett az országos történeti kutatások megkezdésénél és a tudományos közélet szervezeti formáinak létrehozásában is.

A tudományos ülést bevezető megnyitó és üdvözlő köszöntéseket a megyei levéltár igazgatója Néma Sándor kezdte meg, majd átadta a szót a konferencia elnökének dr. Gecsényi Lajosnak, a Magyar Országos Levéltár főigazgatójának, aki elnöki bevezetőjében kiemelte, hogy a két, önkormányzat által támogatott közgyűjteményi intézmény immáron kiemelten rangos helyet tölt be a város és a megye tudományos és kulturális életében. Ezt bizonyítja ez a mostani közös rendezvény is, amelyen a város szellemi életének jeles képviselői is megjelentek. Megemlítette azt is, hogy mindig örömmel tér vissza Győrbe, amelynek gazdag szellemi hagyományaitól nem lehet elszakadni: Győr városa az utóbbi évszázadok során robbanásszerű változásokat élt meg, amelyek kölcsönhatásai megmutatkoztak a gazdaság, a köztörténet, a demográfia, a szellemi élet és az egyháztörténet fejlődési folyamataiban is. A jelen történeti konferencia előadásai ezekből a fontos eseményekből válogatva ismerteti meg a hallgatóságot a város- és megyetörténet jelesebb eseményeivel.

Az elnöki megnyitót követően Balogh József, Győr polgármestere köszöntötte a konferenciát. Külön kiemelte a már öt éve működő városi levéltár tevékenységét, amely értékelése szerint kitűnő munkát végez a közigazgatás és a kulturális élet terén egyaránt. Dr. Medgyasszay László a megyei közgyűlés alelnöke a két levéltár példaértékű együttműködését hangsúlyozta. Értékelése szerint a konferencia lényege az emberközpontúság, az alkotó ember megjelenítése a különböző történeti korszakokban.

A bevezető-köszöntő gondolatokat követően kerülhetett sor a tudományos ülés nyitó előadására, amit dr. Ormos Mária A németkérdés a konzervatív magyar politikusok szemében címmel tartott volna meg, amiben azonban egy sajnálatos baleset megakadályozta. A pécsi professzorasszony kényszerű távolléte miatt Áldozó István levéltáros vállalkozott az előadás interpretálására. Az értekezés a két világháború közötti magyar politikai elit váltakozó szintű reagálását ismertette a német hatalmi berendezkedés és a külpolitikai tevékenység változásainak függvényében. Az előadás fő érdeme, hogy szakított az eddigi ideológiai szempontból meghatározott, sematikus történelmi látásmóddal és árnyaltabban szemlélte a magyar politikai körök megosztottságát és reakcióit.

Szorosan ehhez a korszakhoz kapcsolódott az ezt követő előadás is, amelyet Bana József levéltárigazgató tartott meg Baljós árnyak, avagy a nemzetiszocializmus első évei Győr-Moson-Pozsony k. e. e. vármegyében címmel. Kifejtette, hogy az “importált” német szellemi és anyagi támogatást élvező csoportosulások csak kisebb régiókban jelentkeztek, egyik mozgalom sem tudott országos jelentőségűvé válni. Az előadó külön kiemelte, hogy Szálasi Ferenc nyilaskeresztes pártjának sosem volt erős bázisa Győrben, Pálffy Fidél mozgalma miatt, amely inkább volt ellenzéki, mint nyilas beállítottságú.

Ehhez az időszakhoz tartozott a következő értekezés is, amelyet Szalai Attila adott elő Az 1935-ös képviselő választások Győr-Moson-Pozsony k. e. e. vármegyében címmel. Először az 1935-ös választások feltételrendszerét; technikai és jogi hátterét ismertette. Bár a választási kampány az országos választási hadjárat lemásolását jelentette, Győrben szinte minden visszhang nélkül zajlott le. A két fő politikai irányvonal, a kisgazdák és a szociáldemokraták kiegyenlített erőviszonyai is hozzájárultak ehhez a viszonylagos kampánycsendhez. Ahogy az előadó kifejtette, az 1935-ös választásoknál kiderült, hogy a politikai kultúra legmagasabb foka dominált Győrben és a megyében.

A konferencia első részét Áldozó István levéltáros A győri hadiipar fénykora. Részletek a Magyar Vagon és Gépgyár és a Messerschmitt művek együttműködéséből (1941–1944) c. előadása zárta. A győri hadiipar fénykorát az egymástól független két ipari konstrukció a Focker Wulf (amelynek gyártási körülményeit az előző levéltári napon ismertette az előadó) és a Messerschmitt repülőgépek gyártása fémjelezte. Csak 1942 őszén indulhatott meg Győrött a Messerschmittek sorozatgyártása. A gyártás során komoly problémát jelentettek a németországi bombázások miatt akadozó anyagellátás okozta nehézségek, illetve az üzemleállás. Ugyanakkor a győri gyárrészleget is bombatalálat érte 1944 áprilisában. Ekkor az infrastruktúra 90%-a pusztult el, amit hamar sikerült helyreállítaniuk, és újabb géptípus gyártására is áttért a felújított gyáregység.

A levéltári nap második szakaszát Csóka Gáspár A bencés rend földosztási kísérletei a két világháború között cím alatt megtartott előadása nyitotta meg. Elöljáróban a rend felépítéséről, s funkcióiról (különösen az oktatás, a gazdaság és a hitélet tükrében) adott ismertetést az előadó, majd számadatokkal is érzékeltette a bencések birtokának területi változásait. Az ipari fejlesztés elmaradt, mert a rend oktatási intézményei emésztették fel a megmaradt tartalékokat. Ezért kényszermegoldásként különböző pénzintézetekkel vették fel a kapcsolatot, hogy birtokaik egy részét kiparcellázzák. Ezzel kapcsolatosan egyházi vagyonjogi problémák is felmerültek, ami erősen megosztotta a rend tagjait és a rendi tanácsot. A rend alternatívái fokozatosan beszűkültek. Választani kellett, vagy folytatják a parcellázást, vagy az internátusok fenntartását helyezik előtérbe. Az 1945-ös földreform azonban az összes eddigi elképzelést, megoldási javaslatot meghiúsította.

Ehhez az előadáshoz kapcsolódott az ezt követő értekezés, amit dr. Fülöp Éva A Győr megyei bencés birtokok és az 1945. évi földreform címmel tartott meg. Az előadó az óriási birtoktest szervezeti felépítését és gazdasági profilját ismertette, amelynek élén a pannonhalmi főapát állt, aki egyben a birtoktest felügyelője is volt. A fő profilt a birtokokon az erdő és mezőgazdálkodás jelentette. A földosztás elkerülését azzal az indokkal kérték, hogy a rend birtoka több célra szánt egyházi és oktatási célvagyon, s ezért szorgalmazták, hogy tekintsék mintagazdaságoknak az uradalmakat. Később gyermekintézet megalakításával próbálták az államosítást elkerülni, de ez végül is nem sikerült.

Ezt követően Néma Sándor levéltárigazgató Várbalog és Újrónafő községek megtelepítése címmel tartotta meg előadását. Kormányszinten a telepítésekről először Darányi Kálmán miniszterelnöksége idején az ún. Győri Program keretén belül hoztak intézkedéseket, amelyeket azonban csak 1939-ben tudtak érvényesíteni. Az országos telepítési program felvázolását követően az előadó a két Győr-Moson-Sopron megyei település újratelepítését taglalta, ami azt is jelentette, hogy az eddig egységesnek mondható német nyelvterületet megosztotta a betelepített magyar etnikum. A térség német ajkú lakosságának kitelepítéséről is említést tett befejezésképpen az előadó.

A következő előadást Hegedűs Zoltán levéltáros tartott meg Moson és Magyaróvár egyesítése címmel. Aktualitását az adta, hogy Mosonmagyaróvár 1999-ben ünnepelte egyesítésének 60. évfordulóját. Gondot jelentett a két község eltérő műveltségi színvonala, társadalmi rétegződése és a régióban betöltött közigazgatási és gazdasági szerepe. Az események 1938 májusában felgyorsultak a német terjeszkedés elleni védekezés egyik alternatívájaként. A két önkormányzatnak megegyeznie olyan eddig vitatott kérdésekben, mint a vagyonegyesítés, az új városháza felépítése, a közlekedés és az infrastruktúra fejlesztése stb. A Belügyminisztérium 1939 július elsején mondta ki Moson–Magyaróvár létrejöttét, ahol már ezt megelőzően megválasztották a város képviselőtestületét.

A levéltári nap befejező előadását Győr zenei értékeiről címmel Vavrinecz Veronika tartotta meg. A rövid török megszállást követően a zenei élet is erőre kapott, amit a püspöki székhelyen megalakult Székesegyházi Kórus működése segített elő a 18. században, de megfigyelhető a városban a világi zene térhódítása is a polgárosodási folyamatok részeként Az előadó kiemelte Istvánffy Benedek zeneszerző európai színvonalú győri működését, valamint Ádler György karnagyét. A polgári zenei élet meghatározó alakja volt Richter Antal, akinek a nevéhez fűződik többek között a Győri Ének–Zeneegylet megalakulása és sikeres működése. Külön színfoltja volt a város zenei életének a polgári dalosmozgalom térnyerése. Végezetül az előadó ismertette azt az országosan is egyedülálló kezdeményezést, aminek eredményeként a város zenei életét dokumentáló kottákat, partitúrákat stb. egy helyre telepítve jött létre az úgynevezett Richter Archívum, amely a Richter Antal által működtetett Zeneiskola anyagát is magába foglalja.

Az előadás után dr. Gecsényi Lajos zárszava következett. Ebben kifejtette, hogy a levéltári nap előadásainak hallatlanul gazdag témaválasztása, az előadók szaktudása és tudományos felkészültsége méltó emléket állított a nagy elődnek, Ráth Károlynak, ugyanakkor a további tudományos együttműködést is jól szolgálta. A konferencia berekesztésével még nem ért véget a rendezvénysorozat, ugyanis a résztvevők megtekinthették a most létesült Richter Archívumot, valamint részt vehettek a városi levéltár épületében rendezett biztosítástörténeti kiállítás ünnepélyes megnyitásán is. A kiállítás az országos kutatási programként nyilvántartott úgynevezett biztosítástörténeti kutatások eredményeként jött létre és a hazai gazdasági és pénzügyi élet egyik kiemelkedő alakjának, báró Lévay Henriknek állított méltó emléket.

Márfi Attila

A Soproni Levéltár levéltári délelőttje

Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltára 1999. december 2-án rendezte meg levéltári délelőttjét Sopronban a régi vármegyeháza könyvtártermében. A konferencia levezető elnökének tisztét Hudi József kandidátus, a pápai Dunántúli Református Egyházkerület Tudományos Gyűjteményének igazgatója látta el, akinek bevezető szavai után az 1992-ben alapított Házi Jenő-díj átadására került sor. A kitüntetett Gosztom András, a Soproni Egyetem Művészeti Intézetének ötödéves hallgatója — 1998-tól a Soproni Szemle c. folyóirat tipográfusa — lett. A Soproni Szemle tipográfiájának fejlődése 1937–1997 között, valamint az 1998. évi első szám arculatának kialakítása c. díjnyertes pályamunkát a Szerző mutatta be. Ezt követően Hermann Róbert hadtörténész, a budapesti Hadtörténeti Intézet munkatársa A Nyugat-Dunántúl védelmének kérdései 1848 őszén–telén címmel tartotta meg előadását.

A szünet után a Soproni Levéltár közelmúltban megjelent három kiadványát ismerhette meg a hallgatóság. Hermann Róbert A csornai ütközet története és okmánytára 1849. június 13. c. könyvét Pájer Imre, a Csornai Múzeum történész-muzeológusa ismertette. A soproni szerzőhármas — Németh Ildikó, Dominkovits Péter, Polgár Tamás — Győr-Moson-Sopron Megye Soproni Levéltára 1848–49-es iratanyaga c. munkáját Bariska István, a Vas Megyei Levéltár Kőszegi Fióklevéltárának vezetője elemezte és értékelte. Tóth Péter és Tirnitz József A Mária Terézia-kori úrbérrendezés kilenc kérdőpontos vizsgálatai Sopron vármegyében I–II. címet viselő kötetét Kücsán József néprajzkutató-muzeológus, a Soproni Múzeum munkatársa mutatta be. A tartalmas és hangulatos délelőttöt Hudi József szavai zárták, aki utalt a levéltári forráskiadványok megjelenésének fontosságára és hangsúlyozta, hogy a Soproni Levéltár ezt a kiadványpolitikát felvállalva, a legjobb úton jár.

Varga Nóra

Egyháztörténeti dokumentumok a
Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltárában

A Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltárának a millennium előtt tisztelgő rendezvényei közül a levéltárban lévő egyháztörténeti dokumentumokból készült, kecskeméti kiállítás az első. A tárlat ökumenikus, minden nagyobb, a megyében működő vagy működött felekezet anyagából mutat be emlékeket. A kiállítás mottójának — Egybegyűlők szolgálnak a legfőbb égi királynak — kiválasztása során is arra törekedtünk, hogy azt mindegyik felekezet magáénak érezhesse. Az idézet 1031-ből, ismeretlen magyarországi szerzőtől származó hexameter. A hazai irodalom e korai emléke egyszersmind a magyar kultúrára is ráirányítja a figyelmet, amely — nem kis részben az egyházaknak köszönhetően — virágozni, fejlődni, és ha arra volt szükség, túlélni is tudott. Ennek jegyében választottuk a hagyományosan a Magyar Kultúra Napja tiszteletére rendezett kiállításunk témájául az egyházakat, illetve az egyháztörténeti dokumentumokat.

A kamarakiállítás keretében megpróbáltunk a teljesség igénye nélkül több olyan dokumentumtípusból ízelítőt adni, amelyeket levéltárunk őriz. Így kerültek kiállításra a különböző irattípusok (számadás, lajstrom, kimutatás, jegyzék, összeírás, kérvény, jegyzőkönyvi kivonat, panaszlevél) mellett képeslapok, vázlat- és tervrajzok, kéziratos könyvek, iskolai évkönyvek, aprónyomtatványok valamint egy-egy fénykép és újság is. A sokszínűséget nemcsak a dokumentumok jellege, hanem származási helye szerint is igyekeztünk biztosítani. A kiállítás anyaga a megye közel két tucat települését érinti és majd háromszáz évet ível át, legkorábbi darabja 1668-ból, a legkésőbbi pedig 1965-ből származik. A kiállítás bepillantást enged a megye öt legnagyobb felekezete (római katolikus, református, evangélikus, izraelita, görög nem egyesült egyház) múltjába, elsősorban a történelmi hangulat megteremtésének szándékával. A tiszteletadáson túlmenően, nem volt mód az egyes felekezetek történetének részletes bemutatására, de a szimbólumok, a háttér és a térbeli elrendezés által elkülönített terekben így is számos érdekes és értékes — lehetőség szerint kronologikusan rendezett — anyag került elhelyezésre.

A tárlat elején Bács-Kiskun megye térképe mellett válogatás látható a megye különböző felekezetű templomairól készült képeslapokból, majd az egyház és a kultúra összekapcsolódásának eleven világát bemutató oktatás- és iskolatörténeti emlékek következnek. Érdemes kiemelni Hajósi (Schifferdecker) Dániel (1795–1849) kecskeméti evangélikus tanító eredetiben kiállított számadáskönyvét.Hajósi 1828-tól 1831-ig tanította Petőfi Sándort, akinek neve — igaz, még Petrovics formában — a könyv kiállított oldalán olvasható. A megyében működött és működő szerzetesrendek közül a piaristák, a ciszterciek, a jezsuiták, a pálosok, az Angolkisasszonyok és a Miasszonyunkról nevezett Kalocsai Szegény Iskolanővérek anyagából láthat szemelvényeket a látogató. A Kalocsai Iskolanővérek a megye több településén is (Kalocsa, Kiskunfélegyháza, Baja, Bácsalmás, Kiskunhalas stb.) működtettek iskolákat, így ők hangsúlyosabban kaptak helyet a kiállításon: látható a társulat címere (másolatban) és imakönyve (eredetiben), valamint az 1859-ből származó német nyelvű és az 1903-ban íródott latin nyelvű szabályzata is.

A katolikusokra vonatkozó dokumentumok közül megemlíthetjük a kecskeméti Szentháromság szoborról készült, eredetiben kiállított grafikát.A szobrot a kecskeméti polgárok az 1739–1740. évi pestisjárvány után emelték hálaáldozatul. A képen lévő korabeli feljegyzés szerint a város a kivitelezésre megszavazott 2000 forintból 1741. május 25-én négyszáz forint foglalót adott, a szobor felállítását pedig 1742-ben Szent György nap idejére tervezték. Érdekes az az 1743–44-ből származó másolatban kiállított irat, amely a kiskunfélegyházi első katolikus kőtemplomra tett adományokat és az adományozók névsorát tartalmazza.A barokk stílusú templomot 1761-ben szentelték fel Sarlós Boldogasszony tiszteletére.

Szintén az ökumenizmus jegyében, minden felekezet szekciójában egy-egy tablót szenteltünk azoknak a kimutatásoknak, amelyek az adott felekezeten belül az 1837–38. és az 1847–48. közötti esztendőkben Kecskeméten meghaltakról és születettekről készültek. Ezeket a lelkipásztorok terjesztették Kecskemét város elöljárói elé.

Az izraelita felekezet anyagában érdekes színfolt a kecskeméti zsinagógáról az 1911-es földrengés után készült képeslap, amelyen még látható az épület eredeti hagymakupolája, amely a földrengés során annyira megsérült, hogy később le kellett bontani. Az új, a lótuszvirág bimbójára emlékeztető kupolát ábrázolja a képeslap mellé helyezett, 1965-ben készült, másolatban kiállított színes rajz is.

Az evangélikus egyház iratai közül külön érdeklődésre tarthat számot az az 1817-ben keletkezett irat, amelyben a kecskeméti hitközség — arra hivatkozva, hogy a katolikusok és a reformátusok is támogatásban részesülnek — segélyt kért a városi tanácstól.

Két felekezet történetét is érinti az a dokumentum, amelyet — az irat tartalmát figyelembe véve — a református szekcióban állítottunk ki. A másolatban kiállított levélben Kecskemét római katolikus tanácsa 1776-ban gróf Koháry Ignác földesúrnál bevádolja a helyi reformátusokat a nyomásföld elfoglalása miatt. A vád szerint a reformátusok a maguk prédikátorának egy darab földet engedély nélkül mértek ki művelésre.

Elsősorban formailag érdekes a nemes Kozma Demeter (†1815) és felesége, Patsu Zsófia (†1836) görög nyelvű sírfelirata a kecskeméti görög temetőből. A sírfelirat díszes kivitelű görög másolatát és annak magyar fordítását dr. Lukács Géza készítette.

A kiállítás — amely összesen kilencvennégy dokumentumot mutat be négy tárlóban és harminchárom fali tablóban elhelyezve — keretét az utolsó tablóban elhelyezett, a különböző felekezetek iskoláiról készült képeslapok adják. E gyűjtemény bemutatásának a tiszteletadás mellett nem titkolt szándéka az is, hogy felhívja a figyelmet a Bács-Kiskun Megyei Önkormányzat Levéltára őrizetében lévő egyháztörténeti dokumentumokra, kedvet teremtve feltárásukhoz és kutatásukhoz.

Kőfalviné Ónodi Márta

Az egyesület 2000. évi vándorgyűlésének színhelye a Békés Megyei Levéltár székvárosa, Gyula volt. A rendezvényeknek az Erkel Ferenc Művelődési Ház és az Erkel Hotel adott otthont.

A vándorgyűlés első napján, május 30-án az Erkel Művelődési Házban Erdmann Gyula egyesületi elnök, a Békés Megyei Levéltár igazgatója köszöntötte a vándorgyűlés több, mint háromszáz résztvevőjét, majd Domokos László országgyűlési képviselő, Békés megye közgyűlésének elnöke nyitotta meg a rendezvényt. Beszédében bemutatta a vendéglátó megye múltját, természeti, kulturális értékeit, gazdagságát.

Az elnöki köszöntő és megnyitó után a vándorgyűlések immár hagyományos eseményére került sor, a Levéltárért-díjak átadására. Idén már kilencedik alkalommal került sor e díj kiosztására, amelyet az egyesület alapított a levéltárakban dolgozó középkáderek munkájának elismerésére. Gyulán Domokosné Szalai Zsuzsanna, a Somogy Megyei Levéltár Sulya Józsefné, a Heves Megyeri Levéltár és Szemerszky Aladárné a Magyar Országos Levéltár munkatársa vehette át a kitüntetést Böőr Lászlótól, a kitüntetések odaítéléséről döntő bizottság elnökétől.

A kitüntetések átadása után az ezeréves keresztény magyar államiságra emlékezett a vándorgyűlés Érszegi Géza Államalapításunk és a kereszténység felvételének jelentősége c. előadásának meghallgatásával. Szögi László a magyar levéltárügy múltját foglalta össze, Erdmann Gyula pedig a magyar levéltárügy jelenével foglalkozott előadásában, majd Á. Varga László a magyar levéltárügy jövőjével kapcsolatos gondolatait ismertette a résztvevőkkel. Az előadásokat követő hozzászólók között volt Novák Veronika, aki a Szlovák Levéltáros Szövetség nevében köszöntötte a vándorgyűlést.

Az első nap délutánján került sor az egyesület soron következő közgyűlésére. Mivel az eddigi tisztikar és a választmány mandátuma lejárt, a munka áttekintése mellett tisztújításra is sor került Gyulán.

A közgyűlés első napirendi pontjaként Erdmann Gyula tartotta meg elnöki beszámolóját, amelyben az egyesület elmúlt két választási ciklusa idején lezajlott eseményeket ismertette, utalva arra, az egyesület hogyan kívánta a szakma érdekeit érvényesíteni a levéltárügyet érintő minden döntésben. Kitért a nemzetközi kapcsolatok alakulására, az egyesület kiadványainak ügyeire is. Az elnöki beszámolót az Ellenőrző Bizottság beszámolója követte. Mindkét előterjesztést egyhangúlag elfogadta a közgyűlés.

Az egyesület legfőbb testületi szerve az alapszabály módosításában is döntött. Az érvényben levő alapszabály bevezetése óta (1990. december l5.) számos változás történt az egyesület életében, amelyeket az alapszabályban is követni kellett. A módosításra vonatkozó javaslatokat Böőr László a jelölőbizottság elnöke terjesztette elő. Az alapszabály 2.§ 1. bekezdésébe a jogszabályi megfogalmazást követve a történeti iratanyag helyett a maradandó értékű irat szövegrész került. A további módosítások az egyesület tisztikarában kívánatos változásokat rögzítették. Így az eddigi alelnök helyett két alelnök választására tett a módosító indítvány javaslatot, az elnököt és alelnökeit a közgyűlés nem egyszerű többséggel, hanem az érvényes szavazatok 50%-ának megszerzése esetén választja meg. A titkárt viszont a választmány javaslatára az ügyvezető elnökség bízza meg feladata ellátásával, mivel ő az egyesület elnöksége munkájának legfőbb segítője. A többi javasolt módosítás a tisztségviselők hivatali alá-fölérendeltsége, a titkár feladatai és az utalványozási jog ügyében tartalmaz változásokat. (Így többek közt azt, hogy a titkár munkáját gazdasági ügyintéző és adminisztrátor segíti.) A módosító javaslatokat a közgyűlés, minden módosító javaslatra külön szavazva, egyenként elfogadta.

Az alapszabály módosítása után a jelölőbizottság elnöke előterjesztette a választmányi tagságra kandidáltak névsorát. A közgyűlés helyszíni jelöléssel még hat fő felvételét fogadta el a jelölőlistára, így a titkos szavazás során huszonegy főből kellett kiválasztani a tizenöt fős választmány tagjait. A hosszú időre nyúló szavazási procedúra eredményeként a választmány tagjai lettek: Albrechtné Kunszeri Gabriella (MOL), Á.Varga László (BFL), Bana József (Győr Város Levéltára), Bán Péter (HML), Bősze Sándor (SML), Csombor Erzsébet (KEML), Erdmann Gyula (BML), Érszegi Géza (MOL), Lakatos Andor (Kalocsai Érseki Levéltár), Nyulásziné Straub Éva (MOL), Radics Kálmán (HBML), Szögi László (ELTE Levéltára), Tilcsik György (VaML), Tóth Ágnes (BKMÖL). A választmány tagjaival egy szavazólapon történt meg az Ellenőrző Bizottság megválasztása is. Elnöke Hetényi Tiborné (VaML), tagjai Jároli József (BML), Székely Zoltánné (MOL).

Az estébe nyúló közgyűlés titkos szavazással az egyesület elnökévé Szögi Lászlót, alelnökkökké Érszegi Gézát és Tóth Ágnest választotta.

A vándorgyűlés első munkanapja az Erkel Hotelban tartott fogadással ért véget.

Május 31-én romániai kirándulás szerepelt a programban. A népes vendégsereg előbb Nagyvárad nevezetességeivel, majd a Nagyszalontán folytatódott kiránduláson a várossal és az Arany János-emlékekkel ismerkedett meg.

A vándorgyűlés harmadik napja a Levéltári Osztály vezetőivel tartott fórum és a szekcióüléseké volt idén is. Külön tanácskoztak a fórum ideje alatt a levéltárak gazdasági vezetői is. A fórum vendége most is Molnár József főosztályvezető-helyettes volt, aki többek között a szakma két aktuális kérdéséről, a regionális állami levéltárakról — összefüggésben a levéltári törvény várható módosításával —, illetve a szakmai követelményeket megfogalmazó új ügyviteli szabályzatról is szólt. Előadását vita követte, ami Szögi László elnök aktuális egyesületi és szakmai ügyekről adott tájékoztatója után a plenáris ülés szekcióülésekben folytatódott a vándorgyűlés utolsó aktusaként.

Jároli József