A magyar levéltárügy történetében ritka alkalomra került sor 1999. június 16-án a bajorországi Donauwörthben, amikor ünnepélyes keretek között átadták a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltárnak Tiszavalk község 1895–1944 közötti irattári anyagát, amely a második világháború végén került Németországba. A müncheni székhelyű Bajor Tartományi Levéltár 1998-ban értesítette a Magyar Országos Levéltárat a Münchentől mintegy száz kilométerre fekvő Donauwörth város levéltárában talált magyar levéltári anyagról, melyet a német kollégák vissza kívántak adni az arra illetékes magyar közgyűjteménynek. A Magyar Országos Levéltár közvetítésének köszönhetően sikerült felvenni a kapcsolatot a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár és a német tartományi levéltár, illetve az érintett kisváros, Donauwörth levéltára és városvezetése között, aminek eredményeként 54 év után került újra haza a dél-borsodi kisközség, Tiszavalk iratanyaga.

A két faládában őrzött, mintegy 1,00 ifm anyagot tartalmazó irattár sorsáról mind a megtalált iratok, mind pedig az egyéb levéltári források tudósítanak. Az 1944 őszén nyugat felé húzódó front október utolsó napjaiban érte el Dél-Borsodnál a Tisza vonalát. Tiszavalk helyettes jegyzője, Tóth Béla október 29-én éjjel írt drámai hangú levelében tudósította a mezőkövesdi főszolgabírót a fennálló helyzetről. A környező településekkel a telefonösszeköttetés már megszakadt, az orosz csapatok a folyó falu felőli részén, a füzesekben voltak, megkezdve a hídverést. A közigazgatás valójában már alig működött, a szomszéd település jegyzője is több napja elmenekült. “Irataim össze vannak csomagolva, de parancs nélkül nem szállíthatom, s lehet itt fog veszni minden.” — írta levelében a jegyző. Évtizedekig ez volt az utolsó fellelhető adat a községi irattárról, amit ezt követően az év utolsó heteiben családjával és személyes holmijával egyetemben Németországba menekített a jegyző.

Tóth Béla 1898-ban született Miskolcon. Községi írnoki állását 1925. november 25-én foglalta el Tiszavalkon, ahol a képviselőtestületi jegyzőkönyv szerint 1944 május végétől töltötte be a helyettes jegyzői állást. Feleségével és öt gyermekével ugyancsak 1944 májusában jelentkezett be tiszavalki állandó lakóhelyükre, miután ezt megelőzően Cserépfaluban volt bejelentett lakása. Az egykori források hiánya miatt kevés adatra támaszkodhatunk, amely segítségünkre lenne a jegyző és az iratanyagok sorsának nyomon követésében, mind a település 1944 előtti időszakának levelezési iratai, mind pedig a mezőkövesdi főszolgabírói hivatal anyagai kevés kivétellel elvesztek. Csupán Tiszavalk 1945. évi iktatókönyve, valamint az 1944–1946 közötti évek minimális mennyiségű, 0,05 ifm-nyi iktatott iratai nyújtanak némi támpontot.

A szovjet csapatok 1944. november 8-án foglalták el a falut, majd a front elvonulása után megkezdődött a közigazgatás újbóli megszervezése, a szolgálati helyükről eltávozott tisztviselők összeírása, az anyakönyvezetlenül maradt egyének anyakönyvezése, a németek és nyilasok által okozott károk összeírása, az elmenekült magyar állampolgárok névjegyzékének felterjesztése és a gazdátlanul maradt ingóságok bejelentése. Tóth Béla és családja nyugatra menekülésével a jegyzői teendőket 1944 utolsó heteiben ideiglenes jelleggel Szondy Lajos lelkipásztor látta el, akitől 1945 elején a Bereg megyei Magyarkomjátról érkezett Dienes László vette át a teendőket az akkor 642 lakosú kisközségben.

Az iratanyagokat a jegyző — a minden bizonnyal az egykori községházán használt — faládákban menekítette el a pusztulás veszélye elől. Tóth Béla és családja sorsáról ezt követően nincsenek adataink. Csupán feltételezhető, hogy az akkor negyvenhat éves jegyző népes családjával Bajorországban telepedett le, hiszen fél évszázados lappangás után innen, a donauwörthi városháza padlásáról kerültek elő a már elveszettnek hitt értékes dokumentumok, ép, érintetlen állapotban. Megtalálásuk a városi levéltár vezetőjét, Ottmar Seuffert urat dicséri, aki elvégezve az anyagátadási jegyzék elkészítésének munkálatait, és a városvezetés valamint a tartományi levéltári vezetés számára szorgalmazta a náluk letétként kezelt, magyar tulajdonú iratok visszaadását. A mintegy 1,00 ifm. terjedelmű anyagot az ideiglenes rendezést követően a kiszállításnál is használt két egykori faládában, és egy nagyméretű dobozban tárolták az átadásig. Az iratok között találhatók többek között Tiszavalk 1895-től vezetett születési, házassági és halálozási anyakönyvei hat kötetben. A település képviselőtestületi jegyzőkönyveinek két kötete az 1927–1944 közötti időszakot foglalja magába, 1944. augusztus 27-i utolsó bejegyzéssel. Mindkét kötet kifogástalan állapotban vészelte át a több mint fél évszázadot. A 0,25 ifm terjedelmű községi kataszteri birtokívek mellett ugyancsak értékes forrást képeznek a 0,12 ifm-nyi telekkönyvi betétek, amelyek anyaga 1902–1944 közötti dokumentumokat tartalmaz. Előkerült a fennmaradt iratok között 0,11 ifm terjedelmű vegyes iktatott iratanyag is, a ’30-as és ’40-es évekből. Szintén jelentős forrásértékkel bír az, a főként gazdasági vonatkozású irategyüttes, melyben ott találhatóak az 1942. évi adóhátralék főkönyve, a földhöz jutottak főkönyvei, az elkobzott és gazdátlan jószágok 1943–1944. évi nyilvántartása, a védett adók és juttatottak beszedési naplója 1943-ból, az adófizetési ívek, és a hadisegély törzsnapló a ’40-es évek első feléből. Ezeken kívül restaurálásra szoruló községi térkép, szabályrendeletek gyűjteménye, fotók, képeslapok és egyéb kéziratok kerültek elő a fennmaradt iratok között.

Donauwörth város vezetői 1999. június 16-ára várták az iratok átadására Bajorországba utazó öt főből álló delegációt, melyben a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Önkormányzatot Bogdán Zsolt főjegyző és Papp Ferenc főtanácsos, Tiszavalk települést Mikola István polgármester, míg a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltárat Rózsa György osztályvezető levéltáros képviselte. A szívélyes hangvételű átadási ünnepségen német részről jelen volt Hermann Rumschöttel, a Bajor Tartományi Levéltár vezetője, Alfred Böswald Donauwörth főpolgármestere és Ottmar Seuffert, a városi levéltár vezetője. A városházán megrendezett átadási ünnepségen a főpolgármester örömét fejezte ki, hogy hozzájárulhat a megtalált levéltári iratok visszaszolgáltatásához, hiszen az iratok Tiszavalk község 1895–1944 közötti közigazgatásának legértékesebb darabjai. Hermann Rumschöttel levéltári főigazgató az átadást a kapcsolatépítés lehetőségeként értékelte, amely alkalmat teremt a német és a magyar levéltárak közötti szorosabb együttműködés elmélyítésére, s ez jelzésértékű is lehet a szétszabdalt Európában. Mikola István, a 379 lakosú Tiszavalk polgármestere örömét fejezte ki a település iratainak visszaadása kapcsán, amelynek köszönhetően Bajorországban is többen megismerhették az ott addig ismeretlen dél-borsodi települést. Papp Ferenc megyei főtanácsos nagyszerű cselekedetnek nevezte az iratátadást, s egyben tolmácsolta a vendéglátóknak a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Önkormányzat meghívását a 2000-ben esedékes millenniumi ünnepségek kapcsán. A kapcsolatok elmélyítésével összefüggésben megemlítette a Bajorország e területeiről a 18. században Kelet-Európába, így Magyarországra is irányuló sváb kivándorlást, amely azóta is erős kulturális kötődés alapja. A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár részéről Rózsa György kiemelte, hogy a 20. században a magyar levéltári anyagban bekövetkezett pusztulások mellett örömteli esemény a most előkerült iratanyag esete, amelyért a megyei levéltár nevében köszönetét fejezte ki.

A vendéglátók által szervezett délutáni városnézésen lehetőség nyílt a helyi városi levéltár megtekintésére is, amely az őszi hónapokban költözött a város által erre a célra épített és kialakított új épületbe, a városháza közvetlen szomszédságába. A gyűjteményben az 1100-as évektől kezdődően található iratanyag, amely a történelem során csupán kisebb károkat szenvedett el.

Nagy Ferenc