Olvasóink küldték

Rákosi ellátogat a bolondok házába, ahol az összeterelt betegeknek beszédet tart. A bolondok lelkes tapssal jutalmazzák, néhány ember azonban nem nyilvánítja ki a tetszését. Máris ott terem néhány ÁVH-s:
– Maguk miért nem tapsolják meg Rákosi elvtársat?
– Mert mi ápolók vagyunk és nem bolondok! – hangzik a válasz.

* * *

Hárman ülnek egy sötét cellában, és kérdezik egymástól, hogy ki miért van itt.
– Én azért vagyok itt, mert szidtam Rajk Lászlót! – kezdi az első.
– Én is szidtam Rajk Lászlót! – válaszolja a második. Mire a harmadik:
– Én vagyok Rajk László.

* * *

1956 karácsonya:
– Hogy beszél az okos magyar a buta magyarral?
– Hogyan?
– Interurbán...

* * *

rezsnyev és Kádár sétálnak az erdőben. Egyszer csak kiugrik eléjük egy medve és éhes ordítással feléjük indul.
Brezsnyev kétségbeesik, míg Kádár ledobja a csizmáját, elővesz a hátizsákjából egy sportcipőt, és lábbelit cserél.
– Megőrültél? – kiált rá Brezsnyev. Egy medvét akarsz lehagyni futásban?
Mire Kádár:
– Én nem a medvét akarom lehagyni, hanem téged.

* * *

A szovjet hírügynökség közzétette a hírt:
„A kínai–szovjet határ közelében egy kínai harckocsi megtámadott egy békésen szántogató szovjet traktorost.
A traktor viszonozta a tüzet, majd elrepült.”

* * *

A vasfüggöny idején az osztrák–magyar határon áll két gyerek. Az osztrák egy hatalmas sonkás zsemlét majszol. Elkezdi a magyar gyerek:
– Te, adj egy harapást!
– Nem adok! – válaszolja az osztrák.
– Tudd meg, hogy nekünk van egy kétszobás lakásunk! – kezdi a magyar.
– Az semmi! Nekünk négyszobás házunk van.
– De nekünk van egy Trabant autónk.
– Az semmi! Nekünk Fordunk van.
– Tudd meg, te osztrák, hogy nekünk van KGST–nk, és Varsói Szerződésünk.
– Lesz nekünk is! – válaszolja az osztrák.
– Jó, de akkor nem lesz sonkás zsemlétek!

* * *

Az iskolában Mórickát felszólítja a tanár:
– Na fiam! Sorold fel nekem a baráti országokat.
– Csehszlovákia, Románia, Lengyelország, NDK, Bulgária.
– Jól van! Ám a legfontosabb kimaradt: a Szovjetunió.
– Az nem baráti ország, hanem testvéri!
– Ugyan miért? – kérdi a tanár.
– Mert a barátait maga választja meg az ember.

* * *

1953. Budapest. Állnak az emberek húsért.
Várják a húst. Végre, több óra után megjön. Egy nő felsóhajt:
– Hála Istennek !
Mire egy, szintén sorba álló orosz katonafeleség kioktatja:
– Mi ilyenkor azt mondjuk, hála Sztálinnak.
A magyar nő ránéz, gondolkodik egy cseppet, majd óvatosan, halkan megkérdi:
– Ugyebár, hát, Sztálin elvtárs is csak egy ember és ő is halandó..., mit fognak mondani, ha, esetleg, szóval ha Sztálin elvtárs meghal ?
– Azt, hogy hála Istennek.

* * *

Sztálin autózik a szép szovjet határban. A sofőrje egyszer csak nagyot fékez, de hiába, elütnek egy disznót. Sztálin megparancsolja a sofőrnek, hogy menjen el a parasztokhoz és fizesse meg a kárukat. Elmegy a sofőr, bő óra múlva visszajön, nagy mosolyogva. Kérdi Sztálin, hogy mit csinált ennyi ideig.
– Sztálin elvtárs, a parasztok nem bántottak, sőt, még meg is vendégeltek, adtak enni-inni. – meséli a sofőr.
– Miért? – kérdi Sztálin – Mivel vágtad ki magad?
– Azt mondtam: Elvtársak, én vagyok Sztálin sofőrje. Megdöglött a disznó...