Bevezető
Ha magyar rendszerváltás, akkor 1989. Lehet vitatkozni arról, hogy mikor kezdődött, és egyáltalán véget ért-e, de vitathatatlan, hogy a legjelentősebb események 1989-ben történtek. Ezért az ArchivNet szerkesztősége elhatározta, hogy Budapest Főváros Levéltárával együttműködve egy éven át heti frissítéssel tudósít a rendszerváltás eseményeiről. Nem is akármilyen eszközzel, hanem a hatalom és a közemberek határmezsgyéjén működött hangulatjelentések segítségével.
A hírek szállításáról, értelmezéséről, az egyénhez eljuttatásáról, az információáramlás mechanizmusának kialakításáról, sőt, a hírek közhangulatra gyakorolt hatásának ellenőrzéséről a legfelsőbb szervektől a pártalapszervekig terjedő agitációs és propagandahálózat felelt. Az agitációnak két iránya volt. A felülről lefelé irányuló tájékoztatás elméletileg a párttagság tájékoztatását szolgálta, elősegítve, hogy a felsőbb szintről érkező információ a megfelelő személyekhez a megfelelő formában jusson el. A szóbeli tájékoztatás eszközei a kommunista aktívák, taggyűlések, pártnapok, szakterületi tájékoztatók, egyéni és csoportos beszélgetések stb. voltak. A tájékoztató jelentések, az üzemi lapok és általában a sajtó, a plakátok, a karikatúrák az írásbeli tájékoztatást szolgálták. A vonatkozó tájékoztatók felhívták az agitátorok figyelmét arra, hogy nem csak a kényes kérdésekről kellett beszámolniuk, de a hétköznapok fontosabb eseményeiről is. A tapasztalatszerzés és a továbbítás eszközei az írásos jelentések, a szóbeli jelentések, vizsgálatok, felmérések, a különböző rendezvényeken való részvétel és az emberekkel való beszélgetések voltakBFL XXXV. 1. c. 119. ő. e..
Az agitáció propagandistákat igényelt, a pártmunkások képzésére pártiskolákat működtettek, ahol a párt aktivistái elsajátíthatták a párt nyelvét, megvitathatták a felmerülő politikai kérdéseket, elsajátíthatták a rendszer működésének legfőbb szabályaitA pártiskolák ellenőrzéséről ld.: BFL XXXV. 1. c. 99. ő. e..
Lépést tartva a változásokkal, 1988 végén elkezdték átalakítani a budapesti pártbizottság Agitációs és Propaganda Osztályát. Bár a struktúra többször is változott, a budapesti pártvégrehajtó bizottság 1978. november 29-ei döntése óta működött ebben a felépítésben. Az átalakulás az 1987. június 15-ei pártbizottsági ülésreBFL XXXV. 1. a. 3. 212. ő. e. 4., 7-13., 14-78. hivatkozva történt, miután „felismerték”, hogy a „demokratikus centralizmus remélhető tartalmi módosulásai és más, „alternatív” politikai erők megjelenése következtében a budapesti pártbizottság hagyományos irányítási funkciói gyengülni” fognak. Az új osztály neve Társadalompolitikai OsztályAz osztály feladatait, szervezeti felépítését ld.: BFL XXXV. 1. c. 384. ő. e. lett.
Az ellenőrzés egyik eszköze a hangulatjelentés volt. Olvasásuk szórakoztató, azonban kritikával kell fogadni a belőlük származó híreket. Nem szabad elfelejteni, hogy készítőik, akik gyakran nem rendelkeztek megfelelő értékelési készséggel és bátorsággal, megrendelésre dolgoztak, így feltételezhető, hogy inkább azt írták, amit a jelentések olvasói az emberekkel gondoltatni szerettek volna, vagy amit a felsőbb szerv hallani akart. Ezért a hangulatjelentéseket nem használhatjuk kizárólagos forrásként, a történetírónak csak kiegészítő forrásul szolgálhatnak. A megfelelő forráskritikát a forrásközlők ezért jegyzetapparátussal kívánják segíteni.
Budapest Főváros Levéltára az MSZMP Budapesti Bizottsága Társadalompolitikai Osztálya iratai közül 1988–1989-ből 52 őrzési egységnyi anyagot őriz. Az 1988-as év kirí a többi közül, soha ekkora terjedelemben (51 őrzési egység, 8 doboz) nem készítettek/őriztek meg jelentéseket. A jelentések a Társadalompolitikai Osztályon, az MSZMP kerületi bizottságain, szakszervezeteken, egyetemeken, a KISZ-ben és egyéb üzemekben, hivatalokban (pl.: Csepel Művek) készültek.
A Magyar Országos Levéltárban az MSZMP KB Agitációs és Propaganda (Társadalompolitikai) Osztály iratanyaga, valamint a Agitációs és Propaganda (Társadalompolitikai) Bizottság iratai találhatóak meg 1957-től, ill. 1962-től egészen 1989-ig, de ezen felül számos már forrás is tanúskodik arról, hogy a hatalom miként viszonyult az erjedés folyamatához.
Az iratmegsemmisítési felszólítás ellenére olvashatunk például a FIDESZ megalakulásáról, az MDF Jurta Színházban, a határon túli magyarokért tartott üléséről, a Független Jogvédő Szolgálat 1988. április 6-ai alapító felhívásáról. Részletes ismertetést olvashatunk az 1988. március 15-ei megemlékezésekről és a június 27-ei, az erdélyi magyarságért szervezett felvonulásról is.
Sajnos vállalkozásunknak valahol határt kellett szabnunk, ezért mégsem itt kezdjük bemutatónkat: választásunk az MSZMP utolsó egy évére esett. Az elkövetkezendő esztendőben hétről-hétre követhetjük, milyen információkkal rendelkezett húsz éve a hatalom a közhangulatról. Mit tartottak fontosnak, mire helyezték a fő hangsúlyt, kit és mit tartottak a rendszer legnagyobb ellenségeinek? Feltűnnek a főszereplők, meg fog jelenni a Pozsgay-beszéd, a Nagy Imre-temetés, a Hősök terén elhangzott Orbán-beszéd, a pártok megalakulása és számtalan olyan esemény, amely meghatározó volt a magyar rendszerváltásnál. Az iratok pedig egyúttal visszatükrözik a jelentések íróinak a felfogását is a közhangulatról.
Talán már el is feledtük, hogy „Elena Ceausescu „önfeledt” ünneplését még a román normák szerint is émelyítőnek találták a fővárosban.” Egy – később – parlamenti párttá vált „alternatív szervezet” „még kicsi, nem politikai erő, de politikai tényező” volt. Mintha csak mai szalagcím lenne: „A legfájóbb a tej és tejtermékek, a közlekedés drágulása,” és a korszaknak nevet adó politikus is fel, ill. eltűnik: „Kádár Jánostól méltó módon búcsúzott a fűváros és Magyarország”.